Válaszol: jogász
Az egészségügyi törvénynek a pszichiátriai betegekre vonatkozó fejezete szabályozza a kötelező gyógykezelés feltételeit. Ha a beteg önként nem hajlandó pszichiátriai osztályra befeküdni, akkor két módon lehet őt erre kötelezni: KÖTELEZŐ KEZELÉSSEL és/vagy SÜRGŐSSÉGI GYÓGYKEZELÉSSEL.
A családi konfliktusok rendezésében a jog sokszor csak a végső, utolsó eszköz melyet az érintettek igénybe vesznek.
A családtagokat veszélyeztető agresszív magatartásnak több oka lehet, a durvaság okától is függ, hogy milyen jogi eszközök állnak rendelkezésre.

Amennyiben a fizikai agresszió hátterében pszichiátriai megbetegedés áll, akkor gyógyító intézmény segítségét lehet kérni. Erre akkor is van lehetőség, ha a családtag a környezetére nem jelent kockázatot, azonban a beteg a saját életét, testi épségét veszélyezteti.

A problémák többsége abból származik, ha az orvosi segítségre szoruló családtagnak nincsen betegségbelátása, és/vagy nem hajlandó az egészségügyi intézményt felkeresni, önként nem veti alá magát pszichiátriai kezelésnek. Ilyen körülmények között is van mód a gyógykezelésre, azonban ennek jogszabályi kötöttségei vannak. Nemzetközi egyezmények előírásainak megfelelően a magyar jogi szabályozás úgy rendelkezik, hogy csak bírósági döntés alapján lehet valakit személyes szabadságától megfosztani, vagyis arra kötelezni, hogy akarata ellenére feküdjön be egy gyógyító intézménybe, és ott kezeltesse magát.

Az egészségügyi törvénynek a pszichiátriai betegekre vonatkozó fejezete szabályozza a kötelező gyógykezelés feltételeit. Ha a beteg önként nem hajlandó pszichiátriai osztályra befeküdni, akkor két módon lehet őt erre kötelezni:

1. Kötelező kezelés – akkor indokolt, ha a beteg pszichés zavara, illetve szenvedélybetegsége miatt olyan magatartást tanúsít, amely gyógykezelés nélkül jelentősen veszélyezteti a beteg vagy mások életét, testi épségét és egészségét, de a sürgős intézeti gyógykezelésbe vétel nem indokolt. Ilyen esetben a beteg szakorvosa a bíróságnál kezdeményezheti a kötelező pszichiátriai kezelés elrendelését. Az eljárás része egy igazságügyi elmeorvosszakértői vizsgálat. A beteg a bírósági döntés meghozataláig személyes szabadságában nem korlátozható.
Ilyen típusú beutalásra ritkán kerül sor. Ennek két oka lehet. Egyrészt a hozzátartozók nem ismerik ezt a lehetőséget, így nem vetik fel az orvosnak ezt a megoldást, másrészt a szakorvosok sem igen veszik igénybe, csak akkor lépnek, amikor az azonnali beszállítás feltételei már fennállnak.

2. Sürgősségi gyógykezelés – abban az esetben rendelhető el, ha a beteg pszichés állapota vagy szenvedélybetegsége következtében saját vagy mások életére, testi épségére, egészségére közvetlen és súlyos veszélyt jelent, és ez csak azonnali pszichiátriai kezeléssel hárítható el. Ilyenkor az állapotot észlelő orvos közvetlenül intézkedik a beteg beszállításáról. Amennyiben a beteg a beszállítást biztosító mentőszolgálat munkatársainak testi épségét veszélyezteti, akkor a beszállításhoz a rendőrség segítségét igénybe lehet venni.

Sürgősségi gyógykezelésnél a bíróság a beszállítást követően dönt arról, hogy a kötelező kezelés feltételei fennállnak-e, és elrendelheti a kötelező kezelést. A bírósági döntést 30 naponként felül kell vizsgálni, és amennyiben megszűnt a veszélyeztető állapot, a beteget kérésére haza kell engedni.

Ha felmerül, hogy a családtag agresszív, vagy pl. a korábbitól eltérő szokatlan viselkedésének hátterében pszichiátriai betegség állhat, akkor első lépésként a család háziorvosát célszerű megkeresni, és tanácsát kérni. Ezt követően, amennyiben indokolt, akkor a háziorvoson keresztül, vagy akár közvetlenül a lakóhely szerinti pszichiátriai gondozó szakorvosát kell megkérni, hogy vizsgálja meg a beteget. Ezt követően tud az orvos dönteni arról, hogy a kötelező kezelés feltételei fennállnak-e. Közvetlen súlyos veszélyhelyzetben a mentőszolgálattól lehet kérni a sürgősségi, azonnali beszállítást. Arra azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy a beszállítás indokolatlan kezdeményezése, illetve az ezzel való fenyegetőzés a családi konfliktusokat nem segít megoldani, sőt a helyzetet még jobban elmérgesítheti.

A családon belüli, testi épséget fenyegető agresszió többségében nem pszichiátriai megbetegedésre vezethető vissza, illetve a pszichés hátteret sokszor az alkoholfüggőség jelenti. Az alkoholisták kényszerelvonójára nincsen mód, a kötelező kezelés csak a kijózanodásig tart. Ennek az az oka, hogy a belső motiváció nélkül elvonókúrára kényszerített betegeknél a kezelés ritkán jár eredménnyel, és a személyes szabadság ilyen célból történő korlátozására sincsen kellő alkotmányos alap.

Természetesen vannak olyan esetek, amikor a házastárs, gyermek, vagy szülő bántalmazása nincsen összefüggésben pszichés eredetű megbetegedéssel. Ilyen esetben a büntető illetve szabálysértési jog eszközei vehetőek igénybe, vagyis feljelentéssel büntető eljárást lehet kezdeményezni testi sértés, kiskorú veszélyeztetése, rongálás, vagy nemi erkölcs elleni bűncselekmény miatt. 1997 novembere óta már házastársak esetében is büntetendő az erőszakos közösülés és a szemérem elleni erőszak. Azonban a büntetőjog nem nyújt garanciát arra, hogy a feljelentést követően az agresszív fél megváltozik, különösen akkor, ha a családtagok továbbra is egy fedél alá kényszerülnek. Amikor a családban csak jogi eszközökkel lehet kényszeríteni valakit normakövető magatartásra hozzátartozóival szemben, akkor az együttélés értelme megkérdőjeleződik, azonban sokszor anyagi vagy pszichés okok miatt a helyzet nehezen rendezhető. Ezért ha valaki jogi lépésekre szánja el magát, célszerű emellett más jellegű segítséget is igénybe venni.