A harmadik évezred elején még mindig számosan akadnak, akik zaklatott rémálmokkal küzdő éjszakáik után az „Álmoskönyvből” kívánnak választ kapni feldúlt, szorongó érzelmi állapotuk okáról. Az emberi lélek egy érzékeny hangszer, mint halljuk, de méginkább tapasztaljuk oly sokszor, így lelkünk zavarainak gyógyítása szakavatott kezeket igényel.
Mai rohanó, de méginkább elgépiesedett világunkban hajlamosak vagyunk arra, hogy lelkünk egyensúlyát, illetve egyensúlyvesztését is a civilizáció különböző technikáit igénybe véve akarjuk felmérni. Lehetőleg önállóan, gyorsan és hatékonyan. Kérdőívek, tesztek sor elérhető már a hétköznapi ember számára, amelyeket kitöltve végül megjön az eredmény: „ön egészséges”, vagy „ön depresszióban szenved, forduljon szakemberhez”. A gond csak az, hogy a hozzáférhető kérdőívek jelentős része (például különböző képes hetilapokban) nem a klinikumban használt úgy nevezett standardizált mérőskálák közé tartozik. (Utóbbiakat az illetékes szakmai társaság „védjegyzi”) Számtalan esetben már a kérdések megválaszolás során rájöhetünk, hogy mely kérdésekre kell igennel vagy nemmel válaszolni ahhoz, hogy a számunkra elvárt eredményt kapjuk. Még nagyobb akadály az úgy nevezett önkitöltő tesztek használatában, hogy sokszor már azt nehéz eldönteni, hogy ez vagy az az állítás egyáltalán jellemző-e rám. Például: „nincsen gond az alvásommal” ha valaki már megszokta, hogy esténként bevesz egy altatót és azzal valóban elég jól alszik, az az ember az előbbi kérdésre igennel fog válaszolni, vagyis nincsen gond az alvásával. Akkor fogja elvetni ezt az állítást, amikor mondjuk adott altatójához annyira hozzászokott, hogy úgymond már nem használ neki. Ennek az embernek az alvási, elalvási nehézség kezdetén lett volna célszerű szakemberhez fordulnia.

De mikor is forduljunk szakemberhez? Ki is a „szakember”?

Ne lepődjenek meg ezen utóbbi kérdésen, hiszen a harmadik évezred elején még mindig számosan akadnak, akik zaklatott rémálmokkal küzdő éjszakáik után az „Álmoskönyvből” kívánnak választ kapni feldúlt, szorongó érzelmi állapotuk okáról. Magyarországon az elmúlt húsz évben rohamos fejlődésnek – és elismertségnek indult a pszichoterápia, a lélek gyógyításának tudomány (szakmai, politikai akadályok fokozatos elhárulása következtében). Ma már a lelki eredetű testi és lelki megbetegedések lélektani gyógyításával foglalkozó orvosok és pszichológusok – minimum egy alapszakvizsgájuk után – önálló pszichoterapeuta szakvizsgával is rendelkeznek. Egyre kevésbé kell attól tartani, hogy úgymond sarlatán kezébe kerül valaki. Az emberi lélek egy érzékeny hangszer, mint halljuk, de méginkább tapasztaljuk oly sokszor, így lelkünk zavarainak gyógyítása szakavatott kezeket igényel. A lélektani problémák, zavarok mibenlétének felismerése, meghatározása, a diagnózis épp úgy, mint a hagyományos – testi gyógyításban az első lépés a megfelelő gyógymód kialakításához. Vegyük például a népbetegségünknek tartott depresszió példáját! Egy ideje rossz kedvű vagyok, nincs kedvem semmihez, elvonulok az emberek elől. Depressziós vagyok? Szedjek egy kis gyógyszert (úgy nevezett antidepresszánst) s minden rendbe jön? De melyik gyógyszert? Pszichiáterhez ez ügyben minimum egyszer (gyógyszert felíratni) elmegyek. Ha elég határozott és makacs vagyok tüneteim mibenlétében (mi szerint depressziósnak tartom magam) (amivel az emberek újabban igen gyakran jellemzik önmagukat) el is érem a pszichiáternél, hogy felírja a megfelelő hangulatjavító tablettát és jobban is leszek. Még egyszer már vissza sem megyek a pszichiáterhez, mert minek? A szakember megfelelően járt el és én is, mint beteg, hiszen utána jártam állapotom rendezésének. (Nem csak az orvosok túlterheltek és sietősek, hanem a páciensek is!) Ehhez képest: több változata lehet állapotom további alakulásának. Pl: újból visszatérnek, akár minden külső ok nélkül panaszaim, vagy azt veszem észre, hogy újabban különböző testi tüneteim jelentkeznek. Vagy „egyszerűen” csak egyre többen jelzik felém, hogy túlságosan érzékeny, sértődékeny lettem az utóbbi időben. Sorolhatnám még a különböző variációkat, hiszen ugyanazon lelki megbetegedés egyéni eltéréseket mutathat, ahogy mondani szoktuk, „ahány ember, annyi féle”.

Ahány ember, annyi egyéni élettörténet.

Lélektani állapotunk, jellegzetességeink alakulása terén ez különösen igaz. Ahogyan egy testi tünet (pl. láz, fejfájás) jelentkezésekor is az orvos számtalan irányban vizsgálódik adott beteg testi állapotának tekintetében, úgy a lelki eredetű tünetek esetében is (pl szomorúság, ingerlékenység, alvászavar) szükség van az egyéni, személyes vonatkozások feltérképezésére.
Egyszerűbben fogalmazva: ugyanazon testi vagy lelki tünet különböző megbetegedések jelzése lehet. Testi tünet, pl gyomorfájás, fejfájás, menstruációs zavar is lehet lelki egyensúlyvesztés eredménye, de lelki tünet is jelentkezhet (pl. alvászavar, figyelemzavar, közlekedési nehézségek) testi betegség következményeként.

Ha valaki egy önkitöltős teszt során olyan eredményt kap, amely gyógykezelés szükségességét jelzi, valóban forduljon kezelőorvosához (ne rögtön gyógyszerészéhez).

Az öndiagnózis és öngyógyítás sokszor hatékony – akár testi, akár lelki bajról van szó – de még többször eredménytelen, vagy egyenesen káros. Tulajdonképpen lelki zavaraink, problémáink észlelése és felismerése – ha odafigyelünk rá – nem egy ördöngösség. A legkifinomultabban emberi kapcsolataink, az életben való részvételünk mentén érzékelhető szinte azonnal, ha a lelki nehézségünk, zavarunk, vagy betegségünk áll fenn. Nagyon gyakran a környezet visszajelzéseiből értesülhetünk úgy nevezett kóros tüneteink, viselkedésünk meglétéről. Összességében és általánosan: akár belső, akár az emberi kapcsolatokban jelentkező konfliktusok, (vívódások, harcok) jellemzik a lelki zavart. Ez lehet átmeneti és lehet tartós. A konfliktusok (elnagyoltak problémáknak, nehézségeknek szoktuk hívni) megoldásának képtelensége az a határ, amikor az egészséges lélektani állapot átfordul (különböző mértékű, fajtájú, idejű) tünetbe, megbetegedésbe.

Számos pszichiáter és pszichológus dolgozik Magyarországon és a háziorvosok többsége ismeri azokat a rendeléseket és intézményeket, ahová a betegeit tovább irányíthatja. De lehetőség van arra is, hogy önként, közbülső állomások nélkül eljusson valaki pszichoterápiás rendelésre.

Ha megtörtént a baj felismerése, diagnózisa, akkor jön a gyógykezelés. A szakember feladata eldönteni, hogy adott személy adott problémája esetén mely terápiás módszer hatékony. Gyógyszeres kezelés, vagy pszichoterápiás – lélektani- akár a kettő együtt.

Különböző lélektani irányzatok így különböző lélektani gyógymódok is vannak. A pszichoterápiás módszerek az egyéni terápiától a házaspár, család és csoport terápiáig, az ambuláns – bejáró – kezeléstől a lélektani osztályokon folyó komplex terápiáig- ne pszichiátriai (elmeosztályra) gondoljunk csak – a tünetre centráló módszerektől a tünetek hátterét feltáró és feldolgozó módszerekig tart. S még ezen belül is különböző változatok léteznek. Lehet hogy meglepő, de bizonyos lelki eredetű fejfájás, vagy kóros étkezési „szokás” gyógyítás például családterápiával kezelhető leghatékonyabban. Ma már minden lehetőségünk meg van arra, hogy a klasszikussá vált szlogen fordítottja is érvényre jusson, mi szerint ép lélek által ép test megtartására, elérésére törekedjünk.

Dr. Soós Nóra
Klinikai szakpszichológus
Pszichoterapeuta