Elhangzott az UKCP Konferenciáján 2000. Szeptember, Anglia
Mielőtt ennek a meglehetősen szokatlan témának a tárgyalásába kezdek, egy álmomat szeretném elmesélni. Az Internetes pszichoterápiával kapcsolatos problémák merültek fel bennem, milyen előnyt és hátrányt jelenthet ez számunkra, ezeket majd a későbbiekben részletesen tárgyalom. Bizonytalan voltam az egész témát illetően, amikor a következő álmot láttam.

Álmomban egy régi szerkezetet próbáltam összeszerelni. Nem tudom biztosan mi volt az, lehetett egy távcső vagy valamilyen más régi réz tárgy. Ekkor egy hang a következőket mondta: “az emeleten egy tiszteletes nyomtató van”. A hang mintha mérgesen azt kérdezné, minek fecsérelem az időm ilyen régmúlt dolgokkal ott lent. Felmentem a dolgozószobámba, és a számítógépem az Internetre volt kapcsolva. Ez volt az álmom.

Mint lelkiismeretes pszichoterapeuta asszociálni kezdtem. Különösen két szó tűnt fontosnak, a “tiszteletes” és a “nyomtató”. Az első szóval kapcsolatban a nagytekintélyű Bede jutott eszembe. Mint ismeretes, a Tiszteletes Bede (Bíd) híres koraközépkori történetíró volt. Sokak szerint munkássága új fejezetet nyitott az írásos információátadásban. Az Encyclopedia Britannica 1998-as kiadásában azt írja, hogy “rendkívül nagy mennyiségű információt őrzött meg az utókornak, és évszázadokon keresztül ösztönzően hatott a történelemírásra”. Ugyanígy töprengtem a másik szón a “nyomtatáson”, és Guttenberg neve jutott eszembe. Köztudott, hogy az ő neve is mérföldkő kultúránkban, mivel a nyomtatást vele hozzuk kapcsolatba. Ez tette lehetővé az írott szöveg széles körű elterjedését, a vele való kommunikációt és oktatást.

Megértettem, hogy az álmom azt jelenti, hogy az Internet új mérföldkő az emberiség kultúrájában, és olyan fontos, mint a maga idejében Bede és Guttenberg volt. Felbátorított az álmom, és elkezdtem kutatásaim.

Legnagyobb meglepetésemre az 1990-es BAC (Brit Tanácsadók Szövetsége) kiadásban egy nagyon hasznos beszámolót találtam, a címe: Online Tanácsadás. Bár ez elsősorban a tanácsadóknak szólt, általánosabb szinten is tartalmazott néhány hasznos információt.

A technológiai változások világában élünk. Ki gondolta volna 5 évvel ezelőtt, hogy a kommunikáció az Interneten keresztül teljesen megváltoztatja a legtöbb cég üzletmenetét, sőt még privát életünket is. Napjainkban a világháló meghatározza életünket. Egyre kevesebb és kevesebb levelet írunk, és az e-mail, a telefon, a konferencia telefon válnak napjaink fő kommunikációs csatornájává.

Úgy tűnik, hogy 2005-re a tanácsadók kb. 90%-ának saját számítógépe lesz, jelenleg ez az arány 25%.

Az Internet használat hihetetlen mértékben megnőtt az utóbbi 3 évben. Nagy-Britaniában több mint 10.000 felnőtt próbálja ki az Internet-et nap mint nap, 10 gyerekből 4 állandó online kapcsolatban áll az Internet-tel. Miller 1997-es vizsgálata szerint 12 havonta megkétszereződik a világhálót használók száma. 1995-ben 8,5 millióan használták az Internetet, ez a szám 2000-re elérheti a 142 milliót. Ez a nagymértékű fejlődés hatással lesz életünk különböző területeire, különös tekintettel az egymás közti kommunikációra, akár az oktatás, akár a levelezés, akár egymás segítése terén.

A rendelkezésre álló szakirodalom szerint elsősorban a következő tényezők a meghatározóak az online terápiák elterjedésében:

• a megfelelő komputer technológiához való hozzáférés
• a technológia minősége és fejlesztése
• az ár
• a fogyasztó igénye

A fogyasztó igénye nagyon fontos összetevő. Az elektronikus alapú terápiás formák különösen vonzóak lehetnek azok számára, akik messze laknak, vagy a terápia megszerzése más okból problematikus, például fizikai betegség, hivatali utak vagy csak egyszerűen időhiány miatt.

A táv-terápiának 3 formája lehetséges

• Online terápia, amikor mind a páciens, mind a terapeuta a saját számítógépét használja ugyanabban az időben. Ülnek a gépük előtt és írnak egymásnak. Bármit is ír az egyikőjük, az mindkettejük képernyőjén megjelenik. Ehez használják a chat szobát.
• Az e-mail terápiában terapeuta és páciens levelezés útján kommunikál egymással, és ezeket a leveleket e-mail-en keresztül továbbítják egymásnak. Ez olyan, mint a sima levelezés, csak interneten keresztül történik és így gyorsabb.
• A telefon terápiában, a szemtől-szembe helyzet helyett telefont használunk. Azt gondolom mindannyian használtuk már ezt a megoldást.

A szakirodalomban már található tanulmány a páciensekkel végzett online terápiákról. A legtöbb írásban azonban nem kellően tisztázott a tanácsadás és pszichoterápia közötti különbség.

Ugyan csak 2000-ben részt vettem a BAC éves konferenciáján. Meghívtak, hogy tartsak előadást erről a nagyon fontos témáról. Bár ők a multban elsősorban tanácsadással foglalkoztak, ebben az évben elhatározták, hogy mgváltoztatják a nevüket és a jövőben pszichotherapeutákat is felvesznek tagjaik közé, meet úgy döntöttek, hogy nem lehet éles határt huzni tanácsadás és terápia között. Lelkesek voltak. Mindez elgondolkoztathat bennünket, hogy az Internetes munka megértéséhez szükséges-e egyáltalán éles különbséget tennünk a pszichoterápia és tanácsadás között. Ezuttal most csak az online terápiával foglalkozom, de a megállapítások többsége valószínűleg a másik kettőre is alkalmazható.

Meg kell vizsgálnunk:

• miben különbözik az Internetes terápia
• hatékony-e az Internetes terápia
• biztonságos-e az Internetes terápia

Úgy vélem, hogy az Internetes terápia bizonyos szempontból hasonlóságokat, más szempontból különbözőséget mutat a hagyományos terápiához képest.

Miben más?

Elsősorban az eszköz más. Amikor hagyományos módon pszichoterápiát végzünk, akkor ugyanabban a szobában tartozkodunk. Ugyanazok a vizuális ingerek érnek bennünket, ugyanabban a térben és időben vagyunk. Vizsgáljuk meg általánosságban a közös tér kérdését:

1. A páciens a terapeuta és az eszköz

Minden kapcsolat felfogható, mint egy háromszög, adva van két ember és egy kommunikációs eszköz. Barátság esetén az eszköz a találkozás helye és a közös tevékenység. A házasságban ez az együttlakásban, a sok közös tevékenységben és a közösen vállalt felelősségben mutatkozik meg.

A modern kommunikáció világában a közös terek jelentősége egyre csökken. Vannak emberek, akik otthon dolgoznak számítógépükön, és ezen keresztül tartják a kapcsolatot munkahelyükkel. Az új sebészeti technikák már olyan fejlettek, hogy a sebész a pácienstől több ezer kilométerre is képes távirányítással operálni. Másképp fogalmazva a közös tér az univerzum lesz.

A pszichoterápiában a hagyományos kapcsolat kétszemélyes, esetleg több páciens van jelen, és a kommunikációs eszközök széles skáláját használják. Egy ülésnek van kezdete és vége, közös térben tartozkodnak, ahol különböző tevékenységet folytathatnak. A pszichoanalitikus terápiában speciálisan strukturált nyelvet használnak, a páciens szabadon asszociál és a terapeuta a tudattalan megnyilvánulásáként próbálja értelmezni a páciens szavait. A művészeti terápiában az eszköz a művészet, a zeneterápiában a zene, pszichodrámában a szinpad. A hagyományos terápiákban a résztvevőktől elvárják, hogy azonos időben azonos helyen legyenek. Más megfogalmazásban, az itt-és-most helyzet alapvető jelentőségű a helyzetben.

Mindazonáltal, sokan felvetik, hogy az itt-és-most csak illúzió. Hiszen a páciens regresszióban van, ő tehát valahol a múltban kalandozik, ahol nyomasztó problémáival szembesül, és a terapeuta a páciens életében valaki mássá válik. Winnicott (1974) szerint az átmeneti tér az anya és gyermeke között vagy páciens és terapeutája között az a hely, ahol az illuziók kialakulnak és az érési folyamatot támogatják. De felmerül a kérdés: Mekkora az átmeneti tér? Anya és gyermeke között valószínűleg meglehetősen kicsi, de ahogy növekszünk, egyre nagyobb lesz. Ez azt sugallja, hogy a személy felnőtt része elérhető a cyberterápiával, de ismét nehézségekkel találjuk szembe magunkat, ha a személy infantilis részével dolgozunk. Vagy, ahogy Bion (1980) a New Yorki előadássorozatának kezdetén megkérdezte: “Itt vagyunk. De hol van az itt?” Egy csomó kérdést vetett fel az “itt” értelméről és annak szükségességéről, hogy valódi értékén kezeljük a témát.

Természetesen létezik egy teljesen nyilvánvaló aspektus is, az itt-és-most valódi fizikai tere, amelyben terapeuta és páciens együtt van. Erről nincs mit beszélni. Ez az a hely, ahol együtt vannak, ülnek és látják egymást, vagy a páciens fekszik, és nem látja a terapeutát. De miért érdekes ez? Mi történik, ha cybertér-és-most helyzet adódik? Milyen változásokat jelent ez munkánkban?

A magam részéről cyberterápiának nevezném ezt a típusú munkamódot, jelezve, hogy valami hasonlót csinálunk mint a hagymányos pszichoterápia során, de más térben dolgozunk. Ez a szemantikai megközelítés talán jó hárítást kínál, de még nem válaszoltunk egyetlen egy kérdésre sem.

Mivel a helyzet teljesen új, bármely válasz bizonyos szempontból spekulatív. Megint csak azzal kezdhetjük: képzeljük el a pszichoterápiát a cybertérben, lehetséges ez egyáltalán? Az Egyesült Államokban végeznek már ilyen terápiát, és több cikk a témáról a szakirodalomban is megjelent.

Steuer (1993) szerint a jelenlét nem a valós emberi környezetre utal, hanem annak percepciójára. Más szavakkal, azt mondja, hogy a jelenlét illuzió. Amit úgy érzékelünk, hogy jelen van, az van jelen. Itt megint visszatérünk Winnicott-hoz, kivéve, hogy az utóbbi az anyának és a csecsemőnek a valódi jelenlétét előfeltételezi. Mindazonáltal alapvető tény, hogy az illuzió nem hallucináció. Az illuzióban mindig megtalálható a valóság, amely támogatja a tapasztalatot, aztán a valóság képzeletbe fordul. A hallucinációban ilyen támogatás nincs. A cyberterápiában is van realitás, hiszen a páciens és terapeuta valós személyek, kommunikálnak egymással az ülés során, csak a fizikai távolság nőtt meg.

Széleskörű kutatásokra támaszkodva elfogadják, hogy a kommunikációs formák a komplikált társadalmi viselkedések során kifejlődött emberi aggyal lépnek kapcsolatba. Évezredek során újra és újra beigazolódott az a tény, hogy ami tapasztalatunkban emberinek látszott, az valóban emberi is volt. Az agy általánosítja ezt a megfigyelést és atuomatikusan úgy értékel, hogy ami valóságnak látszik az valóság is.

A televizió mintájára tele-jelenlétről beszélnek, és mivel az idő egybeesése szempontjából megegyezik a hagyományos pszichoterápiával, tele-itt-és-most-ról beszélhetünk. Fink (1999) utal Reeves és Nass 1996-os kutatásaira. Ők tárgyalják a tele-jelenség illuzióját, bár eszköz kiegyenlítésnek nevezik. A két média-kutató célja, hogy kidolgozzák a tele-jelenség létrejöttének evoluciós magyarázatát.

Úgy vélem fontos megjegyezni a fenti megállapításokkal kapcsolatban, hogy ezek akkor működnek, amikor az embernek van annyi valóságérzete, hogy merg tudja különböztetni a valóságot a képzelettől. Más szavakkal, amit ők mondanak, az a neurotikus és talán a borderline személyiségekre érvényesek, de természetesen nem igaz a pszichotikusokra, akik nem tudnak különbséget tenni illuzió és hallucináció között.

A kommunikáció másik általánosan elterjedt eszköze a telefon. Amikor telefonálunk, gyakran “megfeledkezünk” arról, hogy a másik nincs jelen. A megfeledkezünk-et idézőjelben használom, mert az teljesen egyértelmű számunkra, hogy telefonálunk. Ameddig van a dolgoknak valóságalapja, addig nincs pszichotikus élményünk. Itt ismét utalnék az illuzióra, abban az értelemben, ahogy ez megjelenik a neurotikus áttételben, ahol “megfeledkezünk” arról, hogy a terapeuta nem a mamánk, de persze egy másik szinten ezzel pontosan tisztában vagyunk. A különbség az, hogy a rendelőben a neurotikus áttétel során a terapeuta testileg jelen van, míg telefonálás vagy Internet esetén távol.

Ezért az új helyzetben, ahol az áttétel létrejön akár telefonon akár az Interneten keresztül, kétszeres illuzióról beszélünk. Egyrészt azért, mert a terapeuta nem az anyukánk, másrészt, mert a terapeuta nincs jelen. Más megközelítésből, de ugyanarra a következtetésre jutottunk, vagyis azok a páciensek, akik megtartották realitásfunkcióikat kipróbálhatják a cyberterápiát, de pszichotikus pácienseknek nem ajánljuk. A telefont már minden terapeuta vgy tanácsadó használta, és rövidre akrta fogni a beszélgetést, met nem akarta, hogy a személyes találkozást lecserélje a telefon. De, hogy ennek a veszélye meg volt, azt bizonyítja, hogy terépiás kapcsolat létre jöhet telefonon.

Míg a terápia hagyományos úton halad, míg mindkét fél jelen van, egy telefonbeszélgetés veszélyeztetheti a folyamatot. De ha a telefonálás az elfogadott, akkor nem tér el semmitől. Azt hiszem a telefonnal szerzett tapasztalatainkat átvihetjük az Internetre. Néhány példán keresztül vizsgáljuk meg, vajon müködik-e a terápia a cybertérben?

Egy kérdés vetődik fel: Honnan tudjuk az Interneten jelentkező páciensről, hogy pszichotikus? Két módon kezelhető a kérdés. A terapeuta vagy tanácsadó egy kitöltendő kérdőívet küld, amelyen minden szükséges kérdés szerepel, a páciens betegségtörténete is. A másik módszer az önszelekció. Ez azt jelenti, hogy egy figyelmeztető jelzés jelenik meg a honlapon, amely elmagyarázza, hogy ez a terápiás forma miért nem alkalmas pszichotikus páciensek kezelésére, és javasolja, hogy ők keressék fel orvosukat.

Amikor a munka elkezdődik, segítséget jelenthet, ha a terapeuta tudakozódik a páciens orvosi adatai iránt. A Birminghami Cyberanalizis honlap, amely 1999 óta működik, kizárja az önveszélyes, az erőszakos cselekvésre hajlamos, a kábítószeres jelentkezőket, mert sürgős beavatkozás az Interneten nem lehetséges. Belegondolván, szerintem elképzelhető sürgős beavatkozás az Interneten keresztül is. Amikor tanácsadóként dolgoztam a Szamaritánusoknál, (angliai segélyszervezet) gyakran felhívtak páciensek, akik öngyilkosok akartak lenni, és már a gyógyszert is bevették. Addig beszélgettem velük, míg ki nem derítettem a telefonszámukat, és értesítettem a mentőket.

A fentiekből következik, hogyha nem látjuk egymást, az a fantáziáknak tág teret enged. A pszichoanalitikusok pontosan tudták ezt, ezért fekszik a páciens, és ezért ül mögötte az analitikus. De táv kapcsolatok esetén a fantázia valóban szabadon szárnyal, és nekünk ennek tudatában kell lennünk. Amikor a kommunikáció az írott szóra redukálódik, mindig kíváncsi voltam, hogyan tudnék választ adni a következő kérdésekre: Mit érez most irántam a páciens? Ki vagyok most a számára? Jóindulatúnak vagy veszélyesnek lát?

A csendek elárulják, hogy rejett fantáziák működnek, de csönddel még a szemtől-szembeli helyzetben is nehéz dolgozni, hiszen több jelentése lehet. Amikor a kommunikáció az írásbeliségre redukálódik még nehezebb a munkánk, mert olyan fontos jelzéseket veszítünk el, mint a hangsúly, a testbeszéd, a mimika. Miből tudom, hogy mikor szólaljak meg? Munkánk során, még a hagyományos helyzetben is állandóan küzdünk a helyes egyensúly kialakításáért, egyik oldalon csendben hallgatjuk a beteget, más részt megszólalunk, mielőtt elhagyottnak érzené magát. A chat szobában hasznos lehet, ha néha “igen-t” vagy “folytassa csak” szavakat írunk. Ezek jól jönnek, mert bár nem vagyunk láthatató, mégis jelzik jelenlétünket. Általános félelmünk, hogy elhagynak bennünket. Ezért egy pár szavas kifejezés, mint például “itt vagyok”, “értem, amit mond” sokat segíthet.

Hatékony-e az Internetes terápia?

Mivel tanácsadást és pszichoterápiát végeztek már az Interneten keresztül, ezért rendelkezésre állnak gyakorlati tapasztalatok is, nem csak spekulációra kell hagyatkoznunk.

Egy amerikai csoportanalitikus Yvette Colon 1999 közreadta a Nők és Teljesítmény című lapnál szerzett pozitív tapasztalatait. Egy Echo elnevezésű hon lapon 1994-től online rövid időhatáros csoportok vezetésébe kezdett. Úgy hirdette csoportját, hogy keres 8 embert, akik vállalkoznak egy 3 hónapos kisérleti online csoporton való részvételre. A csoport csak csoporttagok számára volt hozzáférhető, és bátorította őket, hogy alakítsák és irányítsák a csoportot. A résztvevőket megkérte, hogy tarták tiszteletben a titoktartás szabályát, járják végig a vállalt 3 hónapos időszakot, hetente háromszor vegyenek részt az online csoporton, és írjanak alá megállapodási nyilatkozatot.

Megkérték őket, hogy a következő adatokat e-mail-en küldjék el: nevük, címük, telefonszámuk, korábbi egyéni vagy csoportpszichoterápiás tapasztalatuk, az őket érdeklő kérdések vagy témák, vagy bármi más, amit szeretnének tudatni a terapeutával. A képernyőt e-mail-en keresztül használták. Nem minden történt azonos időben, tehát chat szobában. Az egyes tételeket azonosították és elküldték a csoporttagoknak, akik e-mail-en keresztül válaszolhattak. A válaszok mindenki számára hozzáférhetőek voltak. Ugyanebben az időben egy chat szoba is a csoporrtagok rendelkezésére állt, ahol azonos időben kommunikáltak egymással.

A vizsgálat eredményéként azt találták, hogy a csoporttagok szinte nagyobb biztonságban érezték magukat, amiatt, hogy a többi csoporttag nem volt fizikailag jelen. A fizikai találkozások hiányában a hangulat közvetlenebb volt. Így rövid idő alatt olyan intimitást értek el, amely csökkentette az önfeltárás gátlásait, amelyeket a szemtől-szembe csoporthelyzetekben csak sokkal nehezebben győznek le. Az ilyen csoportfolyamatban korábban alakulhat ki a nyitottság és a kötődés, mint a hagyományos csoporthelyzetben.

A szerző speciális változásokat figyelt meg az áttétel-viszontáttétel folyamatában. Mivel a csoporttagok nem látták őt, könnyebb volt idealizálni. De ugyanakkor a haragot és és frusztrációt is könnyebb volt átvinni a terapeutára. És azt is észrevette, hogy az ő viszonáttétele, nevezetesen az idealizálás és projekció is különbözött a hagyományos csoportokban tapasztalttól. Mivel nem tudta, hogy a csoporttagok hogy néznek ki, könnyű volt elfogadni azt a személyiséget, amit ők előtérbe helyeztek. Másrészt azonban az e-mail kapcsolatok miatt többet tudott a csoporttagokról, mint amennyit a terapeuták általában tudnak. Ez az extra tudás segíthet is, de a túlzott beavatkozás veszélyét is magában rejti.

A hozzáférhetőségről is ír. A csoport nyelve az angol volt, ezért azok számára, akik nem tudnak jól angolul vagy nem tudnak jól írni nyilvánvaló hátrányokkal jár ez a megközelítés. Az online kommunikáció idő- és pénzigényes, akiknek nincs pénzük és idejük marginalizálódnak. Sajnos korlátozott azon terapeuták és páciensek száma, akik anyagilag, nyelvtudás és technikai felkészültség szempontjából szóba jöhetnek.

Yvette Colon azt mondja, hogy hagyományos kiképzést kapott, és a pszichoanalitikus pszichoterápiás modellt használta munkája során. Kihívásként élte át, hogy korábbi tudását egy új eszközön alkalmazta. Nagyon óvatos lenne az online csoportok vagy bármely más online pszichoterápia támogatásának kérdésében, ha egy páciens csak ebben a pszichoterápiás formában szándékozna részt venni.

Az utolsó kérdés

Biztonságos-e az Internetes terápia?

A kérdés etikai problémákat vet fel, a legtöbbről már írtak a szakirodalomban. Pelling és Renard 2000-ben megjelent cikkében, a Tanácsadás az Interneten kersztül,
felteszik a kérdést: Lehet ezt jól csinálni? A Psychotherapy Review-ban 2000 februárjában megjelent eléggé negatív cikkükben különböző témákat vetnek fel.

1, Kérdések

Metakommunikáció hiányában a páciens válaszait bizonyos kérdésekre nehéz értelmezni. Például:
Web tanácsadó: Hogy érzi magát az utolsó kapcsoletfelvétel óta?
Web kliens: Minden rendben
A való életben a tanácsadó ilyenkor értelmezi a hangsúlyt, a arc kifejezést és ezek segítségével válaszol. Például zárt testtartás, lesütött szemek, halk hang értelmezhető úgy, hogy a nem úgy van, ahogy mondja, és van valami oka, hogy eltitkolja valódi érzéseit. Ilyen jelzés az Interneten nem érzékelhető és így nem is értekűlmezhető.

2,A Páciens Megfigyelés Készsége

A páciensek megfigyelése megköveteli a terapeutától, hogy mind a verbális mind a nonverbális viselkedést figyelembe vegye. Különösen fontos, hogy a klinikus a két viselkedés közti különbséget észrevegye. Mivel a nem-verbális jelzések az elektronikus eszközök közvetítésekor hiányoznak, ennek a jelentős készségnek a használata lecsökken.

3,Szakmai megállapítások

Néhány etikai és jogi kérdést figyelembe kell venni. Ezek a különböző fogyasztóvédelemmel kapcsolatos témák és standerdek. Jelenleg az Interneten folyó tevékenységre nincs elfogadott standard. Ez érthető is, hiszen új területen járunk. A praktizáló tanácsadók és terapeuták hajlanak arra, hogy más terápiás helyzetekre leírt etikai kódokat használják. Ez nem tökéletes megoldás, de célszerű így hagyni, addig, amíg elég tapasztalat össze nem gyűlik.

A BAC beszámoló felhívja a figyelemet a Birtániában müködő Bejegyzett Tanácsadók Nemzeti Bizottságának (NBCC) munkájára, amely ajánl Etikai Gyakorlati Standardot Internet tanácsadok számára.

A következőket a NBCC honlapjából közöljük:http://www.nbcc.org/ethics/webstandards.htm

*

(NBCC) Bejegyzett Tanácsadók Nemzeti Bizottsága

STANDARDEK AZ INTERNETES TANÁCSADÁS ETIKAI GYAKORLATÁHOZ

Az NBCC etikai standardeken túl a következő szakmai követelményeknek kell az Internet-tanácsadónak megfelelnie:

• Áttekinteni az odavonatkozó jogi és etikai előírásokat elkerülendő a Web
  tanácsadás és szupervizió során előforduló szabálysértés lehetőségét
• Tájékoztatni a Web pácienst az alkalmazható titkosítást módszerekről, a páciens-
  tanácsadó szupervizor kommunikációjának titkossága érdekében
• Informálni a pácienst, hogyan és meddig őrizzük meg az adatokat
• Abban az esetben ha nehéz beazonosítani a Web tanácsadót vagy Web pácienst
  Lépéseket kell tenni a hamis beavatkozók kizárása érdekébe, jelszavak,
  kódszámok vagy azonosító ábrák használatával.
• Amikor szülői/gyámi beleeggyezésre van szükség kiskorúak Internetes tanácsadásához,
  Meg kell adni az illető felnőt azonosságát.
• Az Internet-paciensre vonatkozó információk más elektronikus forráshoz való
  Eljutatást előíró rendelkezések betartása.
• Az Internet Tanácsadó alaposan gondolja meg az Internetes paciensnek önmagáról
  adott információ mennyiségét és adjon magyarázatot az ilyen információ
  feltárásának okairól
• A fogyasztó védelem érdekében nyujtson információt a megfelelő szakmai
  Nyilvántartó és engedélyt nyujtó szervek honlapjai felől
• Lépjen kapcsolatba a NBCC/CEE-el, vagy az Internet klienshez közel működő
  Szakmai nyilvántartó szervezettel és szerezze meg legalább egy az Internetes paciens
  Földrajzi kőrzetében dolgozó szolgálatban lévő tanácsadó nevét.
• Meg kell beszélni az Internetes paciensel, hogyan léphet érintkezésbe az
  Internet Tanácsadóval, amikor az nincs a vonalban.
• Meg kell említeni azokat a probléma területeket, amelyekre az Internet-kezelés
  nem látszik alkalmasnak
• Meg kell beszélni a paciensekkel a teknikai hiba előforsulásának lehetőségét.
  Az Internet Tanácsadó utasítja az Internetes pacienset hogyan lehet őt hivni,
  ha probléma merül fel, megbeszéli, hogy mikor jogos a hívás, hgyan lehet
  hívni a világ különböző pontjairól és ezzel kapcsolatban az időzónák szerepét
  Ugyancsak megbeszéli, hogyan kell bánni az e-maillel, különösen, ha a válasz késik.
• Megmagyarázza a paciensnek hogyan kell dolgozni olyan körülmények között, amikor
  Az Internet Tanácsadó és az Internetes paciens közötti komunikációból kimaradnak
  A vizuális jelek.

*

Ahogy már az elején említettük, hosszú, nehéz, de sokatigérő utazás kezdetén állunk. Jelenleg inkább kérdéseket tehetünk fel mint sem hogy válaszokat adhatnánk. Tehát minden idevonatkozó vállakozás kitűnő lehetőséget ad kisérleti megfigyelésre, és saját tapasztalatunkból is hozzájárulhatunk amivel lehet, hogy ezt az uj vállalkozást
megvalósíthassuk.

Internetes tanácsadás és pszichoterápia elérhető Magyarországon is. Ajánlhatom a MentalPort Kft. –t, címük: http://www.mentalport.hu

Irodalom:

BAC (1999): Counselling on Line. Opportunities and risks in counselling clients via the Internet.
British Association for Counselling. Rugby

Bion W. R. (1980) Bion in New York and Sao Paulo p. 9.
Ed. Bion F. Clunie Press, Pertshire

Colon E. (1999) Group Therapy Online
in How to Use Computers and Cyberspace in the Clinical Practice of
Psychotherapy
Jerry Fink. Jason Aronson Inc. London

Encyclopaedia Britanica (1998) Medieval Historiography.
Europe from the 5th to the 11th Century

Fink J. (1999) How to Use Computers and Cyberspace in the Clinical Practice of
Psychotherapy
Jason Aronson Inc. London

Pelling N. (2000) Counselling via the Internet. Can it be Done Well?

Renard D. The Psychotherapy Review. February 2000

Steuer J. S. (1993) Defining Virtual Reality: dimensions determining telepresence.
Journal of Telecommunication 42(4)

Winnicott D. W. (1974) Playing and Reality.
Penguin Books London