Tudományos- ismeretterjesztő cikkek sokasága, a női lapok mindegyike, hétről hétre foglalkozik a slágertémával: a női klimax-szal. Ami azonban a negyvenöt-ötven-ötvenöt év körüli férfiak, a pasik nem kevésbé fontos és hasonló fizikai és lelki válsággal együtt járó változásait illeti…Nos, arról jóval kevesebbet hallunk, olvasunk és talán kevesebbet tudunk is. Miért?
Miután e sorok szerzője sem nem andrológus, sem nem pszichológus, se pszichiáter: „csak” női válaszokat próbál meg adninem utolsósorban azért, mert életében egyszer- és remélhetőleg utoljára- megtapasztalta volt férje kapuzárás előtti pánikjának minden „felejthetetlen” pillanatát.
Miért egyértelmű a nők változásának kora, s annak tünetei? Elsősorban azért, mert a nő biológiai változásai- amikor „nagylány” lesz, amikor kisbabát vár, amikor klimaxol- markánsan és konkrétan hormonális változásokhoz köthetőek. Magyarul: ahhoz a nagyon is alapvető kérdéshez, hogy egy nő még nem, már igen és már nem fogamzó képes. Alkalmas- e a teste arra, hogy kilenc hónapon keresztül kihordjon egy új életet, egy kisbabát, vagy nem.
Bizonyosasan nem véletlen, hogy a nők „bűvös”, rettegett korhatára a negyvenedik életév. Erre a korra még a legliberálisabb nőgyógyászok is azt mondják, hogy kötelező megszülni az első gyereket. Negyven körül ugyanis,- plusz mínusz három év- a nők nagy része karakteres biológiai, hormonális változáson megy át. Ilyenkor „asszonyosodnak”- szednek magukra öt-nyolc kilót, anélkül, hogy többet ennének, vagy kevesebbet mozognának-, ilyenkor élesednek a szem-száj- dekoltázs körüli ráncok, lesz szárazabb a bőr, alacsonyabb a libidó…
Az európai-amerikai kultúrában- ennek ellenére- érdekes „szokásjog”, hogy a férfiak általában idősebbek, maximum egyidősek partnereiknél-partnereikkel és ritkán találkozunk olyan kapcsolattal, ahol a nő lenne a korosabb. Mi ebben az érdekes? Csak annyi, hogy a nők átlagéletkora az egész világon, így Kelet Európában és Magyarországon is átlagosan hét-tíz évvel magasabb, mint a férfiaké. Ergo: logikusabb lenne, ha egy tipikus kapcsolatban, a nők átlagosan tíz évvel lennének idősebbek, mint partnerük, hisz ebben a konstrukcióban kisebb lenne az esélye annak, hogy megözvegyülve egyedül éljék le életük hátralevő részét. Mégis.
Mégis. Mind a mai napig természetesnek vesszük, ha negyven-ötvenéves férfiak húsz, uram bocsá’ tizennyolc éves lányokkal mutatkoznak, reprezentálnak, míg ugyanez, -fordított felállásban- enyhén szólva szokatlan, megütközést keltő és mindenképpen megszólalandó.
A magyar nyelv nem győzi találékonyságban követni azt a folyamatot, amikor a férfiak, különösen a korosodó férfiak, fejéből az ész elszáll és férfiúi ékességük megtelik vérrel.
Maradjunk ennyiben. Ámbár a szólás-mondás amire gondolok, pont fordítva tartja, azaz: előbb következik be a változás derékon alul, s ennek mintegy következményeként: nyakon felül.
A mindennapi életben azt tapasztalom- tisztelet a kivételnek-, hogy a nők még a leghevesebb, legszenvedélyesebb pillanatban is agyuknál tudnak maradni: észnél vannak ám abban már korántsem vagyok biztos, hogy ez mellettük, vagy ellenük szól-e. Bár nem szeretnék általánosítani, de úgy látom, hogy egy nőnek gyakran többet jelent az otthona, a családi harmónia, a megszerzett javak, a nyugalom, mint a férfiaknak. Pontosabban: a kapuzárás előtti pánikban „szenvedő” férfiak, akik közül bizonyosan sokat gyötör egy valódi, nagy szerelem és a már bevált házasság közötti dilemma, de akik között mégis a legtöbben gondolkodás nélkül kockáztatni merik addigi, kicsit unalmas, de működő életüket egy futó kalandért, egyetlenegy éjszakáért, vagy sok, egymást követő „egyéjszakákért”.
Korom, liberális neveltetésem és alkatomnál fogva sem hiszek abban, hogy a férfiak inkább poligámok szemben a monogám nőkkel. Ennek ellenére, valószínűsíthetően nem zárható ki annak a biológiai feltételezésnek a valóság értéke, hogy míg egy nő, életében hozzávetőlegesen 45o- 46o alkalommal tud megtermékenyülni, addig egy férfi egyetlenegy aktus alatt – elvileg- sok millió gyereket tudna nemzeni. Állítólag ezért lenne a férfiakban az a drive, hajtóerő, ami miatt nem tudnak nyugodni, nem csak kapuzárás alatt, hanem egész életükben sem.
A kérdés biológiai leszűkítése persze hideg, rideg és kiábrándítónem beszélve arról, hogy két felnőtt ember szeretkezését a gyereknemzésre redukálja.
Mégis. Tény, hogy ma az emberi élettartam egy-másfél évtizeddel hosszabb, mint akár a múlt század elején, és különösen igaz ez a nyugati civilizációban: megváltoztak az emberi életminták. Ma már kevéssé, vagy egyáltalán nem várható el eleve, hogy egyvalakivel éljük le az életünket. Különösen nem, ha fiatalon, a húszas éveink elején, vagy közepén alapítottunk először családot. Felnőtt, nagy gyerekeink vannak már akkor, amikor még mi magunk fiatal középkorúak vagyunk: negyven-negyvenöt évesek. Életünk második fele még igencsak hátra van, s ezt sok férfi egy másik, egy újabb család alapításával képzeli el. Erre- a már fent emlegetett evidenciák miatt- egy nő kevéssé alkalmas, bár ebben az esetben sem kizárható.
A kapuzárási pánik, sietség persze arra való, hogy a férfiak még idejében elcsípjék a fiatal, csinos nőket anélkül, hogy a liliomtiprás bűnét követnénk el. Senki ne mondja, hogy környezetében körülnézve nem látott legalább öt olyan házasságot, ahol a negyven-negyvenöt éves feleséget, két évtizednyi házasság után, macsó kifejezéssel élve „lecserélték” egy húszévesre. Kérdés persze, hogy ha a fiatal húszas lányokat elhalásszák a saját korosztályuk elől, akkor ki marad a fiatal húszas fiúknak?
Hát ez az. Ha ugyanebben a környezetben ismét csak szétnéznek, akkor ma már- nem is olyan ritkán- találkozhatnak olyan fiatal férfiakkal, akik az érett: késő harmincas- kora negyvenes nőkben találják meg társukat. Valószínűleg persze „csak” az elsőt, hisz ezekben a kapcsolatokban a legélesebb konfliktus akkor keletkezik, amikor felmerül a gyerek vállalásának kérdése. A nő, ha már szült kettőt a kapuzárási pániktól az új asszony karjaiba menekült ex-férjnek: nem biztos, hogy szívesen vállalkozna újabb porontyokra. Ezt a férfi cca tíz-tizenöt évig még tolerálja, de…És innen már fújják a mesét kívülről: hozzá is beköszönt a férfi klimax: még egyszer, utoljára újra kezdeni az életet.
Nincs ez jól kitalálva. S noha, immár nem először ebben az elmélkedésben, óvakodnék az általánosítástól: vannak törvényszerűségek, amelyek mellett nem lehet elmenni, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A sztárok élete egy kicsit mindig színesebb, mint a miénk, s az onnan kiemelt példák is kivételesek, nem jellemzőek egy átlagos életre…De gondoljanak csak arra, hogy a világhírű színész Anthony Quinn jóval nyolcvan fölött lett édesapa- igaz életében nem először-, sőt…Ki tudja hányadszor? Joan Collins és Liza Minelli pedig most készülnek férjhez menni- ki tudja hányadszor?- huszonöt- harminc évvel fiatalabb kedvesükhöz…
A fiatal kismama, illetve a két udvarló egyéb-érzelmeken kívüli- motivációit most ne firtassuk. A tény tény marad: biológiailag, életvezetésben igenis lehetséges másféleképpen élni, mint az átlag.
A végén álljon itt egy mondás- okulásul-: „Egy férfi az első feleségének köszönheti a sikereit, a sikereinek a második feleségét és a másodiknak harmadikat.” Nincs már messze az az idő, amikor a mondás így kezdődik majd: Egy nő első férjének köszönheti…És innen már tudják.
Hajrá!
agy.
(a szerző újságíró)
Nagyon szeretnék Györgyinek írni. Sokat köszönhetek a könyvének
Kérem segítsenek! Szeretnék Albert Györgyinek írni. Tud valaki e-mail vagy postafiók címet?
Köszönöm!!!
A cikkben leírtakhoz szeretnék hozzászólni.
A 21. századi hozzálállás szerint a férfiak azok, akik „megengedhetik” maguknak a fiatalabb hölgyeket, de azt ne felejtsük el, hogy ennek nem feltétlenül szexuális indíttatása van, legalábbis a n? részér?l. Ugye tudjuk, hogy a n?k korábban érnek mind testileg, mind pszichésen, és ez lehet az oka annak, hogy az értelmiségi fiatalabb n?k el?nyben részesítik az id?sebb korosztályú férfiakat. De valószín?, hogy a cikk írója nem erre a rétegre gondolt.
Továbbá az sem mellékes, hogyan álltak a n? kérdéshez még 100 évvel ezel?tt . Az 1900-as évek elején még azt a nézetet vallották, hogy a n?k pusztán szexuális ill. reprodukcós késztetésekkel rendelkeznek, és nincs saját énjük. Biológiailag, min?ségileg alacsonyabbrend?nek tartották a n?ket, egyenesen betegségnek! A n?gyógyászat is azért született meg, mert úgy hitték, hogy a n?nek nincs esze, és a saját testér?l való tudást kívülr?l, (egy férfi orvostól) kell megszereznie.
Szóval a 20. század elején ez volt az átlagos hozzáállás, és ebben hittek az emberek.
Ehhez képest ma már nem vallunk ilyen radikális, „rasszista” nézeteket a n?i nemr?l, de még egy két dologban tükröz?dik a múlt. (pl. azonos besosztású n?k fizetése alacsonyabb, mint férfi társuké)
Az elméleti háttér után pedig saját vélemény:
A cikk számomra nem volt túl átgondolt, igaz vannak benne igazságok, de nekem túl felszínesnek t?nik. Nem indokolja eléggé a férfi klimax meglétét, nem támasztja alá elég bizonyítékkal.
Illetve nem értem, hogy a többi hozzászóló miért írja azt, hogy segít Albert Györgyinek? A cikkb?l kijön az, hogy valami lelki problémával küzd? Én nem vettem ki bel?le. Vagy a többiek többet tudnak?
Na, ennyi lettem volna.
Noni
Kedves Gyorgyi!
Nem kimondottan a cikkhez szeretenek hozzaszolni.
A napokban mutattak be Svedorszagban az „EU uj csillagai” c. riportmusort, benne Teged (Ont) is. Szexrol, hazassagrol volt szo ebben a reszben.
Nagyon meglepett ahogy Mo-ot szemleltetted, valojaban felhaboritott. Nem elek otthon, de sohasem tudnam a magyarokat ennyire erkolcstelennek lefesteni, „mindenki mindenkivel”
a szabad szex honakent.
Egyreszt nem hiszem hogy mindenki igy gondolja, masreszt ugy erzem masfajta perspektivaban is bemutathattad volna az Magyarorszagot, mint az unio uj tagjat.
P.S. Egy sved kollegam a napokban ugy döntott szabadsagra utazik, nem titkolt terve volt hogy szexkapcsolatra vagyik. A musor hatasakent Mo-ot helyezte elonybe Thaifölddel szemben. Nem hinnem hogy igazai elöny volt szamunkra.
egy kulfodon elo magyar lany
Kedves Györgyi!
Nekem hasonló problémáim voltak mint neked. Engem egy évig kezelt egy pszichiáter depreszióval, én is megkíséreltem öngyílkosságot stb., stb. Nem sorolom a hasonlóságainkat.
Mert a legfontosabb az, hogy ma 52, jól látod ötvenkét évesen (és hozzáteszem nem a versenysúlyomban) jobban érzem magam a világban mint valaha, és ebb?l következ?en, bár ma már egyáltalán nem befolyásolja választásaimat, de a férfiaknak is sokkal jobban tetszem.
És ez az amiért írok.
Nagyon szeretném, ha megismernéd az én sztorimat, mert hiszem és TUDOM, hogy egy olyan intelligens, érzékeny, csinos n?nek, mint Te vagy, nem a „depressziósan leromolni” sorsot szánta a Jóisten. Én elmondanám, egy capuccino mellett, hogy mi a „titkom”, hátha Te is tudsz bel?le profitálni.
Mivel a regisztrálásom nem sikerült, pedig többször próbáltam, itt küldöm az e-mail címemet: nationalartist@freemail.hu
Szeretettel üdvözöllek Fekti Ilona biofil m?vész
Kedves Bán Lászlóné! Engem is érdekelne a segítsége.
ludimagister@freemail.hu
IGENIS VAN FÉRFI KLIMAX!NAGYON HASONLÓ MINT A N?KÉ.CSÖKKEN? SZELLEMI TELJESÍT?-ÉS KONCENTRÁLÓ KÉPESSÉGGEL, MEMÓRIAPRÓBLÉMÉKKAL ÉS SPECIÁLIS ALVÁSZAVAROKKAL, FESZÜLTSÉGGEL, H?HULLÁMOKKAL, KIPIRULÁSSAL, VÉRNYOMÁS-INGADOZÁSSAL STB. JÁR.A KLIMAXOS ESETEK JELENT?S RÉSZÉNEK HÁTTERÉBEN A FÉRFI HORMONSZINTJÉNEK CSÖKKENÉSE ÁLL, AMELY TULAJDONKÉPPEN MÁR 30 ÉVES KOR UTÁN ELKEZD?DIK. ÁM AKKOR MÉG NEM OLYAN MÉRTÉKBEN, HOGY KOMOLYABB FIZIKAI TÜNETEKET IS PRODUKÁLJON.HA MÉG TÖBBET SZERETNE ERR?L MEGTUDNI KERESSE PROF. DR. PAPP GYÖRGY URAT ? A TÉMA SZAKÉRT?JE!EGY N?I OLVASÓ AKI A FÉRFIAKÓL SZÓLÓ CIKKEKET IS EL SZOKTA OLVASNI.ÉS NEM FÉRFI GY?LÖL?, MINT ESETLEG ÖN!
Ha valaki tudja Albert Györgyi e-mail címét vagy telefonszámát az kérem írja meg az alábbi e-mail címre:bankatalin&vnet.hu
Köszönöm!
Kedves Albert Györgyi!
Amennyiben olvassa soraimat, kérem adja meg elérhet?ségét, segíteni szeretnék Önnek a gyógyulásban. Egy kevéssé ismert könyv segítségével sikerült 5 éve tartó betegségemet kideríteni.
E-mail címem:bankatalin@vnet.hu
Üdvözlettel: Bán Lászlóné
Mert BETEG.
Hát, tök jó Neked.:-) F?leg mert ilyen stabil, megingathatatlan a rendszered.Amit tagadunk, az nincs.:-) Ha én naagy, okos férfi lennék, biztos azt mondanám: nahát, hogy mik vannak! Még egy dolgot megtanultam a világról. Milyen jó, hogy nekem nincs ilyen bajom.:-)
Csatlakozom.:-) Tanárként a munkatársaim és a tanítványaim el?tt. Családtagként a családom el?tt. N?ként férfiak el?tt. Barátként a barátaim el?tt… Ennek ellenére úgy gondolom, hogy Györgyinek nem kellene betegként és betegen kiállnia a nyilvánosság elé, mert a nagy többség úgysem fogja megérteni (nem élte át, nem tapasztalta, ne is tapasztalja) és így nagyon sebezhet?. Sajnos a lelki betegségeknél az a csapda, hogy a tünetek kétségbeejt?en hasonlíthatnak egyes -nem túl pozitív- emberi tulajdonságokra és a beteget ezekkel azonosítják. Nem gondolom, hogy lusta az, aki nem tud fölkelni, mert depressziós… Ki mondaná azt egy trombózisosra, amikor nem tud fölkelni, hogy lusta?! Vagy hogy elkényeztetett. Vagy hogy sajnálja magát. Vagy hogy azért nem kel föl, mert nem lehet gyereke. Vagy hogy buta. Györgyi egész egyszer?en BETEG! Nem ismerem, de talán más is kevéssé ahhoz, hogy a betegsége alapján ítéljük meg.
Jucuska, sikerült megtudnod hogy lehet Györgyit elérni levélben, vagy E-mailben? Szeretnék én is írni neki.
Kedves Gy?rgyi!
Az els? férjem 46 éves korában infarktusaban meghalt, nála nem vettem észre a tüneteket, a második férjem állítja, hogy ? nem esett át ilyen krizisen, habár ? kitombolta magát egész életében a házassága alatt. Én már lehiggadva találtam meg ?t szintén özvegyen. Vallom, hogy a jól szituált
férfiak közül többen kerülnek ebbe az állapotba, mert hozzá tartozik a státuszszimbólumhoz. Én 6 éve próbálom legyürni ezt a kórt, de ha egy férfi ezeken a tüneteken ment volna keresztül, akkor biztos nem az „1000 hetes” bombázók után futna.
Te hülye Fütyi!
Nem tudod használni a farkad azért vagy ilyen indulatos!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hiába tetszik neked a Györgyi, úgysem tudod megbaszni!
Györgyi!
Tudom, hogy a sárga irigység majd megesz, de akkor is sajnos az a tény, hogy nincs férfi klimax, hiába szeretnéd, hogy legyen! Csak te fogsz klimaxolni! Sajnállak!
Az hohy valaki felmeri vállalni ezt szörny? betegséget szerintem nem reklám nem önsajnálat , én is nehezen vállaltam fel mások el?tt szorongásom és a pánikot és most sem tudom mindenki el?tt felvállalni
A cikk olvasaása közben azon veszem magam, hogy Albert Györgyinek – akit én ismerek és kedvelek -, nagy traumát jelent, ez a bizonyos id?szak, melyben már egy ideje benne van. Arra kiváncsi lennék, hogy Györgyi részér?l ez egy ujabb „reklámfogás” vagy pusztán önsajnéálat az egész?
Szeretem Albert Györgyit és nem igazán értem, miért szorult ki az utóbbi években ennyire a média peremére..! Nem kellenek a tehetséges, értelmes emberek???
Szeretem Albert Györgyit és nem igazán értem, miért szorult ki az utóbbi években ennyire a média peremére..! Nem kellenek a tehetséges, értelmes emberek???
Nagyon tetszett Albert Györgyi írása, tanulságos! Viszont nem ehhez a konkrét cikkhez szeretnék hozzászolni, hanem kéréssel fodulok a Lélekben Otthonhoz, pontosabban Györgyihez. Mindig nagyon érdekes és izgalmas embernek tartottam és már korábban is eszembe jutott, hogy megkeresem ?t. Ennek egyik számomra legfontosabb oka, hogy bulimiás vagyok és tudom, Györgyinek is voltak korábban hasonló problémái, szeretném megtudni sikerület e teljesen meggyógyulnia és hogyan. Kérésem talán túlságosan személyes, ezért tudomásul veszem, amennyiben nem tudnak segíteni. Mindenesetre a megadott e-mail címem számára kiadható.