A szorongó ember érzelmi világa megszürkül, gondolkodása kiüresedik, tettei, viselkedése beszűkül. Ezek a jelek jellegzetes tünetek formájában fedezhetőek fel a szakértő számára.
A szorongó a külvilág ingereire csökkent mértékben reagál, csak a saját belső, szenvedésekkel teli élményvilága köti le. Sajátságos élménymód, testi és lelki állapot a szorongásos állapot.
A szorongó ember kapcsolatai megváltoznak, többnyire elszigetelődik környezetétől, szélsőséges esetben teljesen megszakad a külvilággal való kapcsolata.
Az embert ősidők óta foglalkoztatja a szorongás természetrajza és az ellene felsorakoztatható eszközök.
Már a „primitív népek” a tánc, a szimbólikus játékok segítségével eljátszották életük fontos eseményeit, győzték le a gonosz szellemeket. Rituális játékokkal készítették fel harcosaikat az ellenséggel való összecsapásra. A közös játék , az élmény, a közösség ereje segített legyőzni a félelmeket, feloldani a szorongásokat.
A közösség megerősítette az egyént helyzetében és abban a szerepben, melyet elvárt tőle.
A kisgyermek szorongását szintén szimbólikus játékban oldja fel. A gyermek a játékban tervez, átél és megvalósít. Teljesen képes átadni magát a játék valóságának.
Minél tovább és minél több dolgot, történést tud megjeleníteni a gyermek játéktevékenysége során annál valószínűbb ,hogy egészséges lelkű felnőtté válik. A játék menedék és az alkotás színtere, a játszó ember fantáziája segítségével mindent elérhet, megszerezhet, erőssé, sebezhetetlenné válhat.

Vajon tud-e még a felnőtt ember játszani, csak a játék öröméért, valóban belefeledkezni, a játék dimenziójába átlépni, módosult tudatállapotba kerülni ? A súlyosan szorongó ember erre biztosan nem képes. A szorongás szenvedés, a játék öröm, e két érzelmi állapot összeférhetetlen, a homo ludens nem szorong.
Az az ember, aki képes önfeledten játszani, belemerülni a játék élvezetébe rekreációs lehetőshez jut, karbantarthatja testi és lelki egészségét. A játék során felszabaduló érzelmek az öröm, a győzelemért való izgalom mind hallatlan motiváló erő. A szorongás megdermeszti, kiüresíti az embert, a játék élettel tölti meg, a játszó ember teremt. A színész a bánatát „kijátssza magából” a színpadon, elfelejti gondjait és önfeledten játszik.
A játék és a művészet testvérek, mindkettő alkalmas az egyén önkifejezésére, önmegvalósításra.

A játék hangulata, a közösség ereje képes a szorongót kimozdítni megmerevedett helyzetéből.
Sokat segíthet a szorongásos zavarok gyógyításában és elsősorban megelőzésében
a sport, a csapatjátékok, mely a játék erejét, a közösség jelenlétét, a fizikai aktivitást is latba veti. Vajon látott már valaki focimeccsen szorongó játékost? Igen mondhatják, ha a játéknak tétje van, fontos tehát maga csak a játék.
A csapatjáték a szociális egyenlőséget sugallja, az ember itt mozgósíthatja minden erejét, tartalékát. A játék során kialakult kapcsolatok segíthetnek az egyénnek .A játékban mindenki egyenlő, egyenrangú. Az életben betöltött szerepek nem érvényesek. A siker felszabadít. Ennyi pozitívum láttán felmerülhet a kérdés: Miért és mikor veszítjük el felnőtté válásunk során képességünket az önfeledt játékra és hogyan nyerhetnénk vissza ?

A pszichoterápiában gyakran alkalmazzuk a játék erejét.
A gyermekterápiákban elsősorban a szimbólumjátékot használjuk, itt a gyermek a játék szereplőinek segítségével eljátszhatja sérelmeit, megmutathatja fájdalmait, felszabadíthatja és kiélheti indulatait az olyan szereplőkkel szemben is, akikkel az életben nem teheti. Megalkothatja a saját megoldásait /ebben a terapeuta is segít/ megoldhatatlannak tűnő problémák feloldására.
Fantáziája, kreativitása, alkotó ereje működik, teremt. Legyőzi szorongását, lelki betegségeit.

A felnőtt terápiában a szerepjátékok használatosak. Gyakran használunk probléma megoldó képességek fejlesztésére az un .asszertivitás javítására szerepjátékokat. Ennek során a páciensek szerepjátékokban játsszák el a számunkra szorongást jelentő, megoldatlan helyzeteket és a csoport valamint a terápeuta segítségével szintén a szerepjátékkal találják meg az ideális megoldást.
Az ilyen csoportok nagyon hatékonyak elsősorban szorongásos, önértékelési zavarban szenvedő betegek esetében, akik a társas helyzetekben számos frusztrációt, megaláztatást élnek át. Ezek a játékok segítenek, hogy mintákat kapjanak a hatékony szociális viselkedésre.
A másik közismert „játékterápiás” technika a pszichodráma.
Ez szintén csoportos játék. Itt a csoport tagjai dramatikus játék formájában játsszák el az őket terhelő, a negatív életeseményeiket.
A drámában az egyes résztvevők képet kapnak a cselekményben elfoglalt szerepükről, átélhetik újra és módosíthatják az események kimenetelét. A játék során átélt élmény, a érzelmek és történések akcióban való megjelenítése segíti a teljes átélést és a katarzist, a megoldás megtalálását.
A pszichodráma kiválóan alkalmazható technika a szorongó, depressziós, személyiségzavarban szenvedő beteg terápiájában, van egyszerűen csak önismereti terápiaként .

A játék szociometria is, rendkívül fontos annak megtapasztalásában , hogy milyen a közösségben elfoglalt helyem, mennyire fogadnak el és én mennyire tudom elfogadni a többieket, tudok-e önfeledten játszani, képes vagyok-e a feloldódásra. El tudom-e viselni a győzelmet és a vereséget.
Életünk része a játék, játszhatunk akár a fantáziánkban, akár egy focimeccsen, lényeg, hogy nem fosszuk meg magunkat az élménytől, mert a játék a stresszoldás, a rekreáció legjobb, legemberibb formája.

Dr.Herr Judit