Télen az élővilág erői visszavonulót fújnak. Az
élőlények működése lelassul, sok esetben ledermed. Ennek általános
okai a hideg, a táplálék összetételének a megváltozása, a fény és vitaminhiány.
Valamilyen mértékben még az ember is része az élővilágnak, ezért a fenti
tényezők bizonyos mértékben ránk is hatnak. A pszichiáterek és a
gyógyszergyártó cégek marketing szakemberei jól ismerik a szezonális depresszió
jelenségét, és felkészülten várják azokat a kedvetlen, lehangolt, megfáradt
embereket, akik ebben az időszakban életüket kilátástalannak,
értelmetlennek látják, és nem érzik magukban az erőt, hogy megbirkózzanak
a mindennapi feladatokkal. Novembertől kezdődően a klinikákon és
az ideggondozókban egyre több ember kapja meg a depresszió valamelyik típusának
diagnózisát. A rendelőket kedvetlenség, nyomott hangulat miatt segítségért
felkeresők hulláma a tél folyamán tetőzik. Ennek egyik oka az, hogy az
embernek az a része, amelyik már nem része az élővilágnak télen is töretlen
lendületet és életkedvet vár el önmagától, és nem hajlandó visszavonulót fújni.
Hangulatunk
külső és belső feltételek függvényében alakul ki, és pusztán az
akaratunkkal csak ideig-óráig tudjuk azt megváltoztatni. A változás tartósságának
? ebben az esetben ? a koncentrációs képességünk szab határt. Amikor
figyelmünk másra terelődik, ismét ránk ülhetnek azok az érzelmek és
gondolatok, amiket el akartunk hessegetni magunktól. Tartós változást akkor
tudunk elérni, ha felismerjük, hogy milyen feltételektől függ a tudatállapotunk,
és utána valamilyen mértékben képesek vagyunk változtatni azokon.
Vajon
mik a téli depresszió előfordulásának gyakori okai? Az egyik ok
egyszerűen az lehet, hogy a hidegebb hónapokban a szervezetünk több
energiát használ fel, és emellett folyamatosan felemészti vitamin és nyomelem
tartalékait. Az ebből fakadó hiány a fáradtság és a levertség élményét
okozza. Ez a folyamat felerősödik a meghűlés és a testünk
nyirokrendszerének bizonyos pontjain makacsul megtelepedő baktériumtenyészetek
esetén. A test átmeneti elgyengülése önmagában kevés lenne a depresszióhoz, de
testi érzéseink és érzelmeink együttesen eredményezhetik azt az életérzést,
amit levert, nyomott, kedvetlen hangulatnak nevezünk. A tudatos táplálkozás, a megfelelő
minőségű folyadék és vitaminbevitel ezért már önmagában is jelentősen
hozzájárulhat általános közérzetünk javulásához.
Ebben
az időszakban fokozott mértékben szükségünk van olyan hosszabb, nyugodtabb
periódusokra, amikor feltöltődhetünk. Az idegrendszer regenerálódásában a téli
sportok, a környezetváltozás és a napfény is segítenek. Az általában stresszes,
idegileg fárasztó életmódot élő emberek számára a fizikai aktivitás és az
utána következő pihenés gyógyító hatású lehet. Fontos azonban, hogy az
aktív sportolást nyugodt pihenés is kövesse.
A
tél azonban nem csak a testünkön keresztül, gyakorol hatást a lelki életünkre,
hanem közvetlenül is befolyásolja hangulatainkat és gondolatvilágunkat. A téli
hideg és borús időszakok, a ?hosszú téli esték?, a napfényes órák számának
csökkenése abba az irányba ?nyomnak? bennünket, hogy elmélyüljünk önmagunkban,
elcsendesedjünk, befelé nézzünk, elgondolkodjunk önmagunkról és azokról a
szövevényes kapcsolatokról, amik köztünk és a hozzánk közelállók között
kialakultak. Előtérbe kerülnek azok a gondolatok, amik a magánnyal, a
meghitt családi, és stabil, biztonságos együttlétekkel vagy annak hiányával kapcsolatosak.
Ebben az időszakban hajlamosabbak vagyunk arra, hogy biztonságot és
támaszt keressünk a közvetlen környezetünkben élők között. Ezek a
tendenciák átmenetileg akadályozhatják önállóságunk és ambícióink
kibontakozását, és azt eredményezhetik, hogy reggelente kisebb lelkesedéssel
vágunk bele új terveink megvalósításába. A lelki életünkben és kapcsolatainkban
jelen lévő feldolgozatlan görcsök esetén ezt a befelé fordulást nyomasztónak
éljük meg. Ha ezt az állapotot nem tudjuk elfogadni, és megijedünk tőle,
akkor elképzelhető, hogy elindul egy tudattalan menekülési folyamat: Telezsúfoljuk
az életünket elintéznivaló feladatokkal, állandóan igyekszünk lekötni magunkat
valamivel, keressük az izgalmakat, amik feledtetik velünk az ürességet. Ez a menekülés
azért tudattalan, mert nem tudjuk azt sem, hogy megijedtünk valamitől, és
azt sem, hogy menekülünk. Nem éljük át azokat az érzelmeket, amikkel nem tudunk
mit kezdeni, hanem reflexszerűen elhárítjuk őket. Nem is vesszük
észre, hogy mi magunk vagyunk azok, akik gondokat csinálunk saját magunknak, hanem
azt tapasztaljuk, hogy rajtunk kívül álló okok miatt rengeteg tennivalónk van. Egy
idő után ez nagyon fárasztó lesz, ezért természetes, hogy elmegy tőle
a kedvünk, és egyre fásultabbak leszünk. Ettől a kedvetlenségtől még
jobban megijedhetünk, és elkezdhetjük betegnek érezni magunkat.
A
depresszió azon a ponton kezdődik el, amikor úgy akarunk megküzdeni a
levertség érzelmeivel, a nyomasztó gondokkal és gondolatokkal, hogy
megpróbáljuk elnyomni őket. Ilyenkor megpróbálunk jó hangulatot
erőltetni magunkra, és amikor ezzel felsülünk, nagyon nyomorultul tudjuk érezni
magunkat. Azt gondoljuk, hogy elrontottunk valamit, bennünk van a hiba.
Végső kétségbeesésünkben elmegyünk a pszichiáterhez, aki lehet, hogy
megerősít bennünket abban, hogy az agyunkban lezajló hibás kémiai reakciók
áldozatai lettünk, és felírja a hangulatjavító gyógyszert, amivel reményeink
szerint visszakaphatjuk töretlen lendületünket és munkavégzésünket.
A
pszichoterápia nélkül alkalmazott hangulatjavítók és szorongásoldók valójában olyan
kis adagokban alkalmazott kábítószerek, melyek szőnyeg alá seprik azokat a
problémákat, amiket nem tudunk megoldani. Átmenetileg javíthatnak a
közérzetünkön, de tulajdonképpen csak abban segítenek, hogy ne kelljen
szembenéznünk valódi önmagunkkal. Segítenek fenntartani egy borulékony
látszatvalóságot. Érzelmeket elnyomó vagy átalakító gyógyszereket csak
pszichoterápia alkalmazása mellett volna szabad felírni, és beszedni, mivel
anélkül nem gyógyítanak, csak elnyomják azokat a tüneteket, amik a lelki élet
problémáit jelzik. A tünetek mindig kifejeznek valamit azokból az elnyomott
lelki szükségletekből, amikről nem akarunk tudni, ezek elnyomása
tehát csak megerősíti a személyiségnek azon működéseit, amik a lelki
problémákat tudattalanná teszik, és ezáltal elmélyítik.
Ha
úgy akarunk változtatni a hangulaton, hogy nem akarjuk feltárni annak az okát,
akkor az olyan mintha egy gyulladás vagy fertőzés esetén abban hinnénk,
hogy elég a lázat csillapítani, egyébként pedig, minden mehet tovább, ugyanúgy
mintha egészségesek lennénk. A pszichoterápiával egyidejűleg szedett
hangulatjavító vagy nyugtató azonban ugyanúgy elősegítheti a gyógyulást,
mint a gyulladás kezelése mellett bevett lázcsillapító. Kifejezetten segíthet
abban, hogy az embernek legyen kedve és bátorsága szembenézni azokkal a
gondolatokkal és érzésekkel, amik egy pszichoterápia során előkerülnek.
Ha
egyénileg vagy családi körben nem tudjuk kezelni a téli időszakban
jelentkező levert hangulatot, akkor forduljunk szakemberhez, de
hangulatjavítót csak akkor szedjünk, ha mellette egy pszichoterápiás folyamat
mellett is el tudjuk kötelezni magunkat.
Irtzl
Károly pszichológus
Fotó: Bor Balázs (http://bfoto.try.hu)
Nos,ez rám is jellemz?..hogy depis leszek…telente…de az még jobban kiborit,s értéktelenné tesz, ha valaki megaláz…