A családon belüli erőszak régóta kutatott interdiszciplináris probléma. Az alkohol- fogyasztással összefüggő családi erőszak e probléma jelentős szeletét alkotja. A probléma jelentőségének hátterében elsősorban azok a társadalmi, gazdasági és emberi veszteségek, költségek húzódnak meg, amelyek a kiesett munkaórák számában, egészségügyi, rendőrségi, igazságügyi-büntetésvégrehajtási költségekben, és nem anyagi természetű károkban, emberi tragédiákban nyilvánulnak meg.

Tekintettel arra, hogy Magyarországon az alkoholfogyasztással összefüggő családi erőszak kérdése szisztematikus módon még nem volt kutatás tárgya, az Addiktológiai Kutató Intézet arra tett kísérletet, hogy “Alkoholfogyasztással összefüggő kriminológiai problémák komplex vizsgálata” címmel megvizsgálja a családi erőszak alkohológiai vonatkozásait. A kutatás részletes terve megtekinthető az intézet honlapján. E kutatás keretében elsőként a családon belüli erőszak nemzetközi szakirodalmát tekintettük át.

Az egyes témák összeállításánál a kémiából kölcsönzött, un Mengyelejev-tábla mintájára jártunk el, azaz a lehetséges témákat logikai sorrendbe gyűjtve az egyes témákhoz gyűjtöttük össze a szakirodalmat az interneten elérhető, teljes szöveg-állományú  (full-text-es), főleg amerikai adatbázisokból.

Alapfogalmak

Minden olyan cselekedet, magatartás vagy beszéd, amely megsérti egy ember fizikai vagy érzelmi szféráját, ellene elkövetett erőszaknak minősül. A partner részéről elkövetett erőszak olyan viselkedés egy intim kapcsolatban, amely fizikai, lelki vagy szexuális ártalmat okoz a kapcsolatban élőknek. Ilyen viselkedés lehet a fizikai agresszió, a pszichológiai abúzus vagy a nemi erőszak. A továbbiakban felmerülő fogalmakat a szövegben definiáljuk. A kutatásban előforduló fogalmak terminológiai kézikönyve az Addiktológiai Kutató Intézet honlapján olvasható.

Elméleti megfontolások

Különböző elméletek alakultak ki a szenvedélyszerek és erőszak összefüggéseinek magyarázatára, illetve az empirikus kutatások elméleti megalapozására. Ezek a következők:

Szociális csere-elmélet (social exchange theory). Az alkoholfogyasztás stresszteli családi interakciókat és olyan negatív hatásokat okoz, amelyeket a rá következő alkoholivás hatásai letompítanak, ezáltal negatív megerősítőként szolgálnak (McCrady, 1982).

Az alkoholizmus családi rendszerek-megközelítése (family systems approach of alcoholism)

Az alkoholnak inkább adaptív, mint nem adaptív funkciója van (Steinglass és Robertson, 1983). Az ivásra adott családi interaktív válaszok pozitív megerősítőként szolgálnak az alkoholivás folytatásához. Az alkohol átmenetileg csökkenti a napi stresszt, feszültségeket, azáltal, hogy az affektív kifejezés és problémamegoldás képességét növeli, segíti fenntartani a viszonylag stabil és adaptív házassági és családi kapcsolatokat.

A marihuána-erőszak kapcsolatának biopszichológiai modellje. A fizikai agressziót marihuánaszívóknál disztális (távoli) és proximális (közeli) tényezők alakítják ki. A disztális tényezők a következők: antiszociális személyiségzavar; gyermekkori agresszió; nemi szerep- elvárások; gyerekkori bántalmazás; szülők erőszakosságának végignézése; temperamentum; 

függőség a családban; korábbi marihuána és más anyag használati gyakoriság; agresszív szokások; nem működő kapcsolat; kortársak befolyása. A proximális tényezők a következők: 

akut marihuánás befolyásoltság (farmakológiai információ-feldolgozás, elvárások hatása, impulzivitás, érzelmi arousal, verbális agresszió); kontextuális hatások (környezet, kapcsolat típusa, fenyegetés/provokáció); elvonás befolyása (farmakológiai információ-feldolgozás, impulzivitás, verbális agresszió, irritáltság) (Moore és Stuart, 2005).

Pszichofarmakológiai modell. Az agresszív viselkedés az intoxikáció akut és krónikus hatásai eredményeként alakul ki (Fagan, 1990, Pihl és Hoaken, 1997, Virkkunen és Linnoila, 1993, White, 1997). Az elmélet szerint számos olyan hatásai lehetnek a drogoknak, amelyek növelhetik az erőszak kialakulásának esélyét: például olyan szorongásgátlás, amely az erőszak következményeként bekövetkező büntetés felismerését teszi lehetetlenné; pszichomotoros izgalom növekedése, amely megnövelheti a megközelítő és támadó viselkedés (approach and attack behavior) kialakulásának valószínűségét (Pihl és Hoaken, 1997, Pihl és Peterson, 1995). Pihl és munkatársai szerint a drogok növelhetik a fájdalom-érzékenységet, amelynek következtében a reaktív agresszió kialakulásának valószínűsége megnő (Pihl és Hoaken, 1997, Pihl és Peterson, 1995). A kutatások azt sejtetik, hogy különböző neurotranszmitter rendszerek léphetnek interakcióba az egyes drogok specifikus ligandjaival, cannabinoidokkal, stb. (dopamin, szerotonin, gamma-aminovajsav stb.), de az interakciók pontosabb természete nem ismert (Solowij, 1998). Moore és Stuart szerint a pszichofarmakológiai modellnek kevés az empirikus megalapozottsága egyes drogok, így a marihuána esetében (Moore és Stuart, 2005). 

Gazdasági motivációs modell. A drogok megszerzésének körülményei anyagi hátteret igényelnek (Bean, 2001). Ez a legtöbb esetben nem valósítható meg bűncselekmény, illetve erőszakos viselkedés nélkül.

A Goldstein-féle hármas konceptuális keret (tripartite conceptual framework): három potenciális kapcsolat van szerhasználat és erőszak között. Az első a szerek rövid- és hosszútávú pszichofarmakológiai hatásaiból (pl. perceptuális torzítások, gátlás-felszabadulás stb.) származik, amelyek megnövelhetik az arousalt, irracionális viselkedést alakíthatnak ki, és agresszióhoz vezethetnek. Ez megfelel a pszichofarmakológiai modellnek. A hármas keret második komponense az a felismerés, hogy az erőszakos viselkedés a drogok megszerzésével van összefüggésben, azaz a szerhasználat bűncselekményhez és erőszakhoz vezet azáltal, hogy a drogfogyasztó szokások fenntartásához anyagi előnyökre, támogatásra van szükség. Ez tulajdonképpen a gazdasági-motivációs modell. A harmadik komponens szerint az erőszakos viselkedés a szerhasználat rendszerén belül (vita a terület felosztása felett, az adósság kifizetése körüli huzavona stb.) fordul elő, és erőszakra azért van szükség, hogy a drogpiaccal összefüggő játékszabályok fenmaradjanak (White, 1997). 

Gyermekkori szexuális abúzus

Határozottan növekszik az utóbbi években azon gyermekek száma, akiket szexuális abúzus ér. 1993-ban több, mint 300000 gyermeket ért szexuális abúzus (Sedlak & Broadhurst, 1996).

Becslések szerint minden 4-ik lány és minden 10-ik fiú válik áldozattá. (Finkelhor, 1993).

A szexuális erőszak rizikója serdülőkor előtt megnő, lányoknál magasabb mint fiúknál.

Finkelhor (1994) alapján a bejelentett esetek aktuális száma 2,4/1000.

Lányoknál 12%- tól 54%-ra, fiúknál 15%-ra teszik a szexuális visszaélés valószínűségét.

Öngyilkosság és szerhasználat

Az öngyilkosság és szerhasználat lehet az egyik következménye a szexuális abúzusnak.

Bayatpour az abúzus, szerhasználat és öngyilkosság kapcsolatát vizsgálta egy 352 főből álló mintán, akik terhes tizenéves lányok voltak. Akiket visszaélés ért, jóval nagyobb rizikóval rendelkeztek mind az öngyilkosságra, mind az öngyilkossági gondolatokra nézve (Bayatpour, 1992). Watts és Ellis (1993) 673 fehér serdülő lánynál vizsgálta az összefüggést. A minta 14%-a számolt be molesztálásról. Azok, akiket molesztáltak, magasabb valószínűséggel használtak drogot vagy alkoholt. A szerzők arra következtetnek, hogy a droghasználat válasz a fájdalomra, amit az abúzus okoz, és nem fordítva: a drogok fogyasztása nem oka az abúzusnak (Watts és Ellis, 1993). A fiúk esetében hasonló a helyzet. Chandy, Blum, és Resnick (1997) fehér fiúkat vizsgált, akiknek átlagéletkora 15 év volt. Azok, akik abúzus szenvedtek el, szignifikánsan magasabb valószínűséggel kíséreltek meg öngyilkosságot,  illetve több öngyilkossági gondolatról számoltak be később, valamint szignifikánsan többen használtak közülük marihuánát és nikotinos cigarettát (Chandy és mtsai, 1997). A másik tanulmány olyan fiúkat vizsgált, akiket valamilyen kémiai függőség miatt kezeltek. Mintegy 7%-uk számolt be szexuális visszaélésről az 1227 fiú közül. Akiket visszaélés ért, több öngyilkossági gondolatról, illetve öngyilkossági kísérletről számoltak be. Kétszer olyan valószínűséggel ittak naponta, és használtak rendszeresen stimulánsokat.

A többi tanulmány egyaránt vizsgált lányokat és fiúkat. Evans és munkacsoportja (1996) 395, 12-18 éves korú gyermeket vizsgált. (334 fiú, 61 lány). 19 százalékuk számolt be szexuális visszaélésről. A lányok több öngyilkossági gondolatról és szexuális abúzusról számoltak be. Azok a lányok, akik tagjai voltak valamilyen bandának, inkább számoltak be szexuális visszaélésről, mint a bandába tartozó fiúk. A bandatagok összességben több öngyilkossági gondolatról, öngyilkossági kísérletről számoltak be, mint a nem bandatagok. (Evans és mtsai, 1996). Garnefski és Diekstra (1997) 745, 12-19 korú szexuálisan molesztált lányt és fiút

hasonlított össze 745 szexuálisan nem molesztált lánnyal és fiúval. A szexuálisan molesztált fiatalok több öngyilkossági gondolatról, öngyilkossági kísérletről számoltak be. A szexuálisan molesztált fiúk több öngyilkossági gondolatról számoltak be, mint a szexuálisan molesztált lányok (Garnefski és Diekstra, 1997). Harrison és munkatársai (1997) szerint a lányok több szexuális visszaélésről számolnak be, mint a fiúk. A szexuális visszaélés megnöveli a droghasználat kockázatát. Shaunesy, Cohen, Plummer, és Berman (1993) 117 fiút és lányt vizsgált, akik bentfekvő kezelésen vettek részt. 31%-ukat érte szexuális abúzus, több lányt, mint fiút. 65 szexuálisan molesztált 5-17 éves gyermek vizsgálata alapján Wozencraft és munkacsoportja (1991) arra a következtetésre jutott, hogy a családon belüli nemi erőszak összefüggésben van öngyilkossági gondolatokkal. Az idősebb gyerekek inkább voltak depresszívek, és volt kevésbé engedékeny az édesanyjuk. A szexuálisan molesztáltak közül nagyon sokan voltak depresszívek, 42%-uk került valamilyen közelségbe az öngyilkossággal.

Az bizonytalan, hogy a depresszió és öngyilkossági gondolatok a szexuális abúzus következményei-e, vagy a depresszív és öngyilkossági hajlammal rendelkező gyerekek inkább ki vannak téve szexuális abúzusnak. Luster és Small (1997) kutatásai arra az eredményre vezettek, hogy 40 000-es, főleg fehér bőrű minta 1%-a számolt be szexuális visszaélésről (n=443). Több lány, mint fiú. A szexuális visszaélés szoros kapcsolatot mutatott  öngyilkossági gondolatokkal és alkoholos visszaéléssel. A fiúk inkább voltak nagy ivók, és több öngyilkossági gondolat kínozta őket. Azok a gyerekek, akik legalább az egyik szülővel támogató kapcsolatban éltek, kevesebbet ittak (Luster és Small, 1997).

A gyemek-abúzus serdülőkori és felnőttkori következményei

A gyermekkori fizikai, lelki és szexuális abúzus elszenvedői felnőtt korukban nagyobb hajlamot mutatnak alkoholizmus (McKinney és Frank, 1998) és más betegségek kialakulására, mint azok, akik nem voltak áldozatai fizikai, szexuális vagy pszichológiai erőszaknak (McCauley és mtsai, 1997, Kelley és Fals-Steward, 2004). McCauley és munkatársai szerint a gyermekkori fizikai és szexuális abúzus fizikai, pszichiátriai és addiktológiai betegséget egyaránt előidézhet (1997). 

Egy longitudinális vizsgálat eredményei szerint azok a férfiak és nők, akik gyermekként szexuális abúzust tapasztaltak, felnőttként több alkoholfogyasztással összefüggő problémáról számoltak be, mint a kontrollcsoport (Galaif és mtsai, 2002). A férfiak problematikus ivása serdülő- és felnőtt korban kifejezettebb volt, mint a nőké, ugyanakkor a nők körében a szexuális abúzus gyakorisága nagyobb volt.

Pszichiátriai zavarok generációs átvitele:

Magas és alacsony kockázatú csoportokban végzett kutatás eredményei szerint a viselkedési zavar, figyelemzavar és hiperaktivitás, major depresszió és szorongásos betegség kialakulásában a döntő prediktor a megfelelő pszichiátriai zavar diagnózisával kezelt szülő volt (Clark és mtsai, 2004).

Nemi orientáció:

A későbbi nemi orientáció kialakulása is összefüggésben állhat a gyermekkorban elszenvedett traumákkal: a leszbikus nők több gyermekkori szexuális tapasztalatról számoltak be és hajlamosabbak voltak magukat szexuális abúzus áldozatainak tekinteni, mint a heteroszexuális nők (Hughes et al, 2001).

Generációs agresszív, ill. áldozati viselkedés-átvitel:

Nemcsak a fizikai, pszichiátriai és addiktológiai betegségek alakulhatnak ki gyermek-abúzus késői következményeként. Brook és munkacsoportja kolumbiai fiatalok vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a serdülők agresszivitása mögött legerősebb kauzális összefüggésként a gyermekkori agresszív viktimizáció volt található (Brook és mtsai, 2003, Vaughn, 2004, Brook és mtsai, 2004).  Több fejlődési út van a gyermekkori erőszak és a serdülőkori, illetve felnőtt-kori agresszív viselkedés között (Pettit, 1997).

Egy másik kutatási eredmény szerint a gyermekkorban büntetett anyák hajlamosabbak arra, hogy büntessék gyermekeiket, mint azok, akiknek szülei nem voltak punitívek (Frias-Armenta, 2002). Az alkohol hatására vonatkozó elvárások és a kortárscsoport bűnöző viselkedése meghatározó jelentőségű a serdülőkori ivási viselkedés szempontjából (Barnow és mtsai, 2004). Erős összefüggés van a gyermekkori és felnőttkori fenyegetettség között. A gyermekkori fenyegetett légkörben felnövők kétszer akkora eséllyel kerülnek felnőtt korukban is hasonló helyzetbe, mint a nem fenyegetett légkörben felnövők (Tóth, 1999).

A gyermekkori abúzus komplexitása:

Egyre meggyőzőbb érvek szólnak amellett, hogy a gyermekkori abúzus komplex jelenség; a gyermekek ritkán vannak kitéve egyféle abúzusnak (Mathy, 2004).

A szülői alkohol- és drogfogyasztás serdülő- és felnőttkori következményei

A Minnesotai Ikercsalád Kutatási Program (Minnesota Twin Family Study) keretében 17 éves (568 lány és 479 fiú) ikrek személyiségét vizsgáltak populáció alapú mintán (population-based sample), a szülői alkohol- és drogfogyasztás tükrében. A főbb kérdések a következők voltak: 1./vajon a fiatalok személyiségének jellegzetességei specifikusak-e a szülői szerhasználat típusára (alkohol versus drog); 2./ találhatók-e a veszélyeztetett fiatalok között olyanok, akiknél nincs szenvedélyprobléma- vagy betegség. A személyiséget az MMPI személyiségkérdőív segítségével, a szenvedélybetegséget pedig diagnosztikai interjúk felhasználásával vizsgálták.  Mind a fiúknál és a lányoknál a szülői alkoholfüggőség nagyobb negatív emocionalitással, nagyobb agresszióval, erősebb stresszre adott válaszkészséggel, valamint elidegenedettséggel volt összefüggésben. A szülői drog-betegség ezzel szemben a serdülők gátoltsági szintjének, önkontrolljának, kár-kerülésének és tradicionalizmusának alacsonyabb szintjével, de magasabb szociális potenciállal (szociabilitással) volt összefüggésben. A személyiség tehát indikátora lehet a szerhasználat családi kockázatának serdülőkorban. A kutatás a szenvedélybetegségben szenvedő szülők gyermekeinek személyiségprofiljában diagnosztikai specifikumokat tárt fel: gátoltságot, amely a szülői drogabúzussal, illetve negatív emocionalitást, amely a szülői alkoholizmussal volt összefüggésben (Elkins és mtsai, 2004). 

Az erőszakos viselkedés és alkoholfogyasztás generációs átvitele

Három generációt magába foglaló kutatás adatai szerint a nagyszülők között megfigyelhető agresszivitás előre jelezte a szülői antiszociális viselkedés kialakulását. A szülői antiszociális viselkedés pedig előre jelezte a szülői alkoholizmust és a szülők házasságában kialakuló erőszakosságot. A szülői antiszociális viselkedés részben a gyermekkori iskola előtti agressziós szintet is közvetítette (Fuller és Chermack, 2003).

A házasságon belüli erőszak sajátosságai

Átfogó összefüggések

A családon belüli erőszak még nem kellően felismert jelenség, de már világszerte egyike a legnagyobb közegészségügyi problémáknak (Marwick, 1998).  A családon belüli erőszak jelentős oka a nők bántalmainak, sérüléseinek (Tjaden és Thoennen, 2000). Az esetek túlnyomó többségében az erőszakot a férfi partner hajtja végre (Bureau of Justice Statistics, 2000). A nagyfokú, mértéktelen ivás mind az amerikai, mind más nemzetközi kutatások eredményei szerint rizikótényezője az interperszonális erőszaknak (Hamilton és Collins, 1981, Jewkes, 2002, Kantor és Straus, 1987, 1989, Kyriacou és mtsai, 1999). Alkoholabúzus  gyakori a családon belüli erőszakos epizódokban mind az elkövetőknél, mind az áldozatoknál (Martin, 1992). Tizenöt kutatás eredményei szerint a házastárs-abúzusok 25-50 %-ában az elkövető (perpetrator) ivott az esemény alatt, és az alkoholizmus anamnézise a házastárs-abúzust elkövetők 60-70 %-ában volt található (Hamilton és Collins, 1981). Hotaling és Sugarman (1986) szerint az alkohol jelentős rizikótényezője volt a férjtől a feleség felé irányuló erőszakos megnyilvánulásoknak kilenc tanulmányból hétnél (Hotaling és Sugarman, 1986). Kantor és Straus pozitív lineáris kapcsolatot talált a súlyos ivás mértéke és a házastárs-abúzus között (Kantor és Straus, 1987). A szerzők szerint a rohamszerűen ivók (binge drinkers) 48 %-a ivott az erőszakos epizódot megelőzően, és a binge ivók háromszor hajlamosabbak voltak feleségükkel szembeni abúzus elkövetésére, mint az absztinensek (Kantor és Straus, 1987). Ha az elkövető nem ivott az esemény idején, még akkor is gyakran mutatta az alkoholfüggőség vagy alkoholabúzus tüneteit. Hamilton és Collins szerint (1981) a feleségeikkel szembeni erőszakot elkövető férjek nagy százaléka súlyos vagy problémaivó (Hamilton és Collins, 1981). Leonard és mtsai egy közösségi mintán azt találták, hogy a tartós alkoholabúzus és alkoholfüggőség fizikai munkásoknál házassági erőszakkal van összefüggésben (Leonard és mtsai, 1985).

Katonák családjai

A házastárs-abúzus szintén jelentős egészségügyi és szociális probléma a hadseregben szolgálók családjaiban. Egy véletlen mintavételen alapuló felmérés (survey) házas civilek és aktív katonai szolgálatot teljesítők között arra az eredményre vezetett, hogy a rassz- és életkori különbségek ellenére a katonai szolgálatot teljesítők enyhén, de szignifikánsan jobban hajlamosak házastárs-erőszakot elkövetni, mint civil ellenpárjuk (Heyman és Neidig, 1999). Katonai populáción végzett kutatások adatai szerint a házastárs-abúzusnak hasonló demográfiai rizikótényezői vannak, mint a civil populációban megfigyelteknél (West, 1997b).

Az erőszak más rizikótényezőinek feltárása katonai családoknál ritka a megjelent publikációkban. Viszonylag kevés kutatás tárta fel például az alkoholfogyasztás szerepét a házastárs-abúzusban katonai szolgálatot teljesítőknél. Egy recens kutatás szerint a 18 és 25 év között lévő férfi katonák 1.8-szor hajlamosabbak nagymértékben inni, mint civil ellenpárjaik. Ez arra enged következtetni, hogy ez a populáció veszélyeztetett alkoholivással összefüggő családi erőszakban való bevonódásra (Bray és mtsai, 2003). Egy katonai családokban végzett kutatás eredményei szerint házastárs ellen irányuló erőszak esetén az áldozat ivása a negyedik leggyakoribb oka az erőszakos epizódnak, míg az agresszor ivása a második leggyakoribb ok (Wasileski és mtsai, 1982). 

Egy nemrég megjelent tanulmány a tipikus heti ivás és a házastárs-abúzus elkövetése közötti, valamint az elkövető tipikus heti ivása és az abúzus-esemény alatti alkoholivás közötti összefüggéseket vizsgálta az amerikai hadsereg férfi katonáinál (esetszám: 9534) 1991 és 1998 között, 21.786 kontrollszeméllyel való összehasonlításban. A vizsgálati és kontrollminta nem, rang és családi állapot alapján lett összeválogatva. Minden vizsgálati személynél a Katonai Egészség-kockázat Értékelés Felmérés (Army Health Risk Appraisal Survey ? HRA) kérdőívét tölttették ki. A multivariate logisztikus regresszió modelljével készült statisztikai elemzés eredményei szerint a súlyos ivók (22 vagy több ital hetente) 66 %-kal hajlamosabbak voltak házastársuk abúzusának elkövetésére, mint az absztinensek (valószínűségi ratio: 1.66, 95 % konfidencia intervallum 1.40-1.96 között). Ezen felül az önbevallás alapján mérsékelt és súlyos ivónak minősülő vizsgálati személyek háromszor, a könnyű (light) ivók (1-7 ital hetente) kétszer nagyobb hajlamot mutattak arra, hogy az abúzus-esemény alatt igyanak, mint a nem-ivók. Mindez arra enged következtetni, hogy a bevallott súlyos ivás független rizikófaktora a házastárs-abúzus elkövetésének a katonai szolgálatot teljesítő férfiak körében. Még öt vagy több évvel a tipikus ivási szokások kialakulása után is jelentős kapcsolat figyelhető meg az önbevallott súlyos ivás és alkoholos befolyásoltság között a házastárs-abúzus ideje alatt. Az elkövetőkkel és áldozatokkal foglalkozó terapeutákat gondosan ki kell képezni arra, hogy a jelenlegi és tipikus ivási mintákról elegendő információkat tudjanak gyűjteni (Bell és mtsai, 2004). 

A házasságon belüli erőszak részletesebb feltárása

A férj házasságon belüli erőszakos viselkedése mögött alapvetően nem az együttélésből fakadó problémák agresszív megoldása található; a férj agresszivitását a házasság előtti ivási szokások előrejelzik. A férj ivási mintái a házasságot megelőző időszakban és a házasság első éveiben beharangozzák a később kialakuló házassági erőszakos viselkedést.

A házasság első évében megjelenő erőszak beharangozta a következő években megfigyelhető házassági erőszakot. A férj és feleség ivási mintái a házasság első évében előre jelezték a későbbi években megjelenő erőszakot. Azoknál a pároknál fordult elő leginkább erőszak a rá következő években, ahol a férj nagyivó volt, viszont a feleség nem. Azok a férjek, akik a házasság első évében erőszakosak voltak, nagyobb hajlamot mutattak erőszakra a későbbi években. Ha nem fordult erőszak elő az első évben, a verbális agresszió gyakori megnyilvánulásai az első évben jelezték előre a következő években megjelenő erőszakot. Mindebből következik, hogy a férj ivási mintáinak a későbbi erőszakot beharangozó értéke túlnő a házasságba való átmeneten. Az a tény, hogy a férj és a feleség alkoholfogyasztása úgy hat egymásra, hogy előre jelzi a jövőbeli agressziót, arra enged következtetni, hogy a férj alkoholfogyasztása és a házasságon belüli erőszak közötti kapcsolat nem hamis kapcsolat, de nem is eredménye az alkoholivás által támogatott konfliktusnak és erőszaknak. A kapott eredmények arra utalnak, hogy az akut intoxikáció és/vagy alkoholivással összefüggő stressz és konfliktus sokféle esete fordul elő házasságban, valamennyi megnövelheti az agresszió kialakulásának esélyét (Quigley és Leonard, 2000).

A szociális csereelmélet alátámasztása

Az alkoholfogyasztás stresszteli családi interakciókat és olyan negatív hatásokat okoz, amelyeket a rá következő alkoholivás hatásai letompítanak, ezáltal negatív megerősítőként szolgálnak (McCrady, 1982).

60 tudományos közlemény meta-analízisének eredményei szerint a házaspárok alkoholfogyasztása nem adaptív, hanem hibás adaptív megoldásnak bizonyult: a házasfelek elidegenedettség-élményét fokozta, növelte a negatív házassági interakciók számát, és a házasságon belüli agresszivitási szint növekedésével volt összefüggésben (Marshal, 2003).

Kötődési stílusok és erőszak házaspárok között

Negyvenegy instabil kapcsolatban lévő pár kötődési stílusának vizsgálata során kiderült, hogy a szorongásos kötődés (anxious attachment) nőknél az erőszak áldozatává válás prediktorának bizonyult, férfiaknál nem. Elutasító (dismissive) kötődési stílus férfiaknál abban az esetben bizonyult az áldozattá válás prediktorának, ha a férfi a problémamegoldó kommunikáció modelljét választotta. A szorongásosan kötődő nők és elutasító férfiak kombinációja erős prediktora az erőszaknak. A házasság tartóssága és rossz problémamegoldó kommunikációja tovább növeli az erőszak valószínűségét (Bell és Bell, 2004). 

Kulturális különbségek

A fekete párok 23 %-a, a fehér párok 11,5 %-a és a latin-amerikai párok 17 %-a számolt be a vizsgálatot megelőző egy évben nőkre irányuló erőszakról. A férfiakra irányuló erőszak előfordulási aránya is magas volt: a fehér pároknál 15 %, a fekete pároknál 30 %, a latin-amerikaiaknál 21%. A partnerrel szembeni erőszak kisebbségek körében előforduló magasabb előfordulási gyakorisága nem magyarázható egyetlen tényezővel, inkább tényezők sajátos összjátékára vezethető vissza: egyéni tényezők, a partnerek közötti viszony típusa, valamint környezeti tényezők. A kutatás szerint az erőszakos férfiak 30-40 %-a, a nők 27-34 %-a ivott az esemény idején. A feketék és a fehérek körében az alkoholivással összefüggő problémák kapcsolatban voltak a partnerre irányuló erőszakkal, a latin-amerikaiaknál viszont nem. A partnerrel szemben megnyilvánuló erőszak esetén az alkohol szerepét az alkohol gátlás-felszabadító hatása magyarázhatja. Az is lehetséges, hogy az emberek az alkoholt erőszakos viselkedésük ürügyeként, mentségeként tudatosan használhatják. Az is elképzelhető, hogy a súlyos ivás és az erőszak közös gyökérre vezethető vissza, például az impulzív személyiségre (Caetano és mtsai, 2001).

Ivás és erőszak előfordulása rapid változásban lévő tradicionális  társadalomban: Kína

A hagyományos kínai családok hierarchikusak, a férj abszolút tekintéllyel rendelkezik. A kínai nők családi és szociális státusát jól jellemzik a tradicionális aforizmák: “A verés szeretet, a szidás intimitás.” Mivel Kínában a magánéletre kis hangsúlyt fektetnek, és a nők ellen elkövetett házastársi erőszak a privát élet szférájában történik, az erőszak ténye felett általában szemet hunynak. 1995-ben a US State Department becslése alapján Kínában a feleségek legalább 20%-át éri erőszak. Kínában 1985-ig, a Third World Women?s Conference-ig ignorálták ezt a problémát, majd a kutatások azt mutatták, hogy a házasságon belül elkövetett erőszak a nők 10-13%-át érinti, míg az elvált nők között az elszenvedett erőszak előfordulásának valószínűsége 25%-70% (Xie, 1992).

Egy 2005-ben publikált tanulmány szerint Kínában a fizikai és szexuális abúzus élethossz alatt tartó prevalenciája 38%, illetve 16%, a vizsgálatot megelőző egy évben történt abúzus gyakorisága pedig 21%, illetve 12%. Az élettartam alatt előforduló súlyos fizikai erőszak gyakorisága 14%, az elmúlt 12 hónapban való előfordulása 6%. A kevésbé súlyos fizikai erőszak gyakorisága 24%, illetve 15%. Akiket életük során ért fizikai abúzus, azoknak 29%-ukat érte szexuális abúzus is. Akiket az elmúlt egy évben ért fizikai abúzus, azok 24%-át szexuális abúzus is érte az elmúlt egy évben. Az élet során előforduló erőszak (fizikai abúzus, szexuális abúzus, vagy mindkettő) gyakorisága az intim partner részéről 43%, az elmúlt egy évben való gyakorisága 26% (Xu és mtsai, 2005). 

A kutatás feltárta a legfontosabb rizikófaktorokat is. A fő rizikófaktorok a következők voltak:

Demográfiai rizikófaktorok: Az erőszak legmagasabb előfordulási aránya azok között a nők között volt, akik vidéki környezetben nőttek fel, akiknek kettő vagy több partnerük volt, illetve akiknek munkanélküli partnerük volt. Protektív faktornak bizonyult, ha a partner vezetői vagy felügyeleti pozícióban dolgozott; ha a nőnek saját jövedelme volt; ha jelentősebb ideje lakott az adott régióban.

Viselkedési rizikófaktorok: Nagyobb valószínűséggel fordult elő erőszak a kapcsolatban, ha a nő maga ivott; ha a partnere ivott; ha a partnere legalább egyszer berúgott az elmúlt év folyamán. Különösen gyakori volt az erőszak azokban az esetekben, mikor a partnernek házasságon kívüli kapcsolatai voltak más nőkkel; ha gyakran veszekedtek partnerükkel. Azok a férfiak, akik illegális drogokat használtak, szintén szignifikánsan magasabb valószínűséggel éltek vissza fizikailag, testileg vagy mindkét módon partnerükkel szemben.

Szocioökonomiai  és kulturális rizikófaktorok: Azok a nők, akik visszautasítottak valamilyen állást a partnerük miatt, inkább ki voltak téve az erőszaknak. Nagyobb volt az abúzus valószínűsége, ha partner elvett az áldozattól pénzt vagy ha a partner megtagadta, hogy pénzt adjon neki. Figyelemre méltó, hogy azok a partnerek, akik megtagadták, hogy pénzt adjanak feleségüknek, tízszer nagyobb valószínűséggel viseltettek erőszakkal feleségükkel szemben. A pénzügyek közös vezetése a partnerrel protektív faktornak bizonyult az egész élet folyamán előforduló (lifetime) erőszakra nézve.

Azok a nők, akik hittek a következőkben, nagyobb valószínűséggel váltak erőszak áldozatává partnerük részéről: (1) a férfinak meg kell mutatnia, hogy ki az úr a háznál, (2) a feleségnek kötelessége a nemi együttlét férjével akkor is, ha éppen nem érez rá vágyat, (3) jó okok vannak a feleség megverésére, (4) a feleségnek kötelessége, hogy férjét szexuálisan kielégítse.

Azok a nők, akik úgy vélték, hogy a családi problémákról csak a családon belül szabad beszélni, csak 3-5-ször nagyobb gyakorisággal voltak kitéve az erőszaknak. Azok, akik kevesebbet kommunikáltak partnerükkel, szintén nagyobb eséllyel váltak abúzus áldozatává. Az irányító, ellenőrző magatartása is prediktív faktornak bizonyult az erőszakra nézve.

Az eredmények alapján arra lehet következtetni, hogy minden öt ? 18 és 60 év közötti ? kínai nő közül kettő ellen fizikai erőszakot követett el a partnere valamikor az élete során, és minden öt kínai nő közül egyet fizikai erőszak ért az elmúlt egy év során (Xu és mtsai, 2005).

Ezek a gyakorisági mutatók hasonlóak az USA egészségügyi szervei által gyűjtött gyakorisági adatokhoz, vagy magasabbak annál (Coker és mtsai, 2000). Amerikában az egész élet alatt előforduló erőszak valószínűségi aránya 30%, illetve 39%, az előző év során előfordult erőszak gyakorisága 6%, illetve 23%. Egy hasonló, öt germán országban végzett kutatás alapján a kínai nőknél az elmúlt év során magasabb arányban fordult elő a fizikai (16% vs. 4%) és a szexuális abúzus (12% vs. 1%), mint a germán mintákban, míg az élethossz alatt tartó fizikai (38% vs. 48%) és szexuális abúzus (21% vs. 24%) előfordulási gyakorisága alacsonyabb volt.

Relatíve fiatal életkor, szegénység, különválás vagy különélés, korábbi erőszak elszenvedése ? olyan faktorok, melyek a tanulmányok során kockázati tényezőknek bizonyultak az intim kapcsolati erőszakra nézve. Ezek után meglepő, hogy ebben a vizsgálatban az életkor nem volt összefüggésben az erőszakkal. Ennek okait érdemes volna vizsgálni. 

A meddőség, illetve ha a pár csak lánygyermekeknek adott életet, ebben a vizsgálatban az elvárások ellenére nem bizonyult kockázati tényezőnek.

A partner droghasználata kapcsolatban volt az erőszak alkalmazásával, bár a mintában a partnerek csak 0,1%-a használt drogot.

A házasságon kívüli kapcsolatok markáns előrejelzői az erőszak arányának, ahogy azt egy korábbi, Shanghaiban végzett kutatás is már kimutatta.

A viták gyakorisága is jól előre jelezte az erőszak bekövetkeztét. Több vita fordult elő azokban a kapcsolatokban, ahol már korábban is érte erőszak a nőt.

A férfiak financiális ellenőrző szerepe különösen fontosnak tűnt ebben a tanulmányban.

Ez a megállapítás egybecseng Levinson elméletével, mely szerint azokban a társadalmakban a leggyakoribb a feleség bántalmazása, amelyekben a férfiak gyakorolják a pénzügyi kontrollt, különösen a családi jövedelmek felett (Levinson, 1989). Gallin (1992) szintén arról számolt be, hogy Taiwanban a feleségeket megverték, ha azok nem adták oda férjüknek privát pénzüket, mikor az például inni vagy szerencsejátékozni akart.

Ez a tanulmány azt mutatja, hogy Kínában gyakori az intim kapcsolatokon belüli erőszak, ugyanakkor meglehet, előfordulási aránya még mindig alábecsült, hiszen Kínában sokan osztják azt a nézetet, hogy a családi problémákat családon belül kell tartani.

A rizikófaktorokat Kína kulturális kontextusának megfelelően érdemes értelmezni. Sok nő még ma is a férfidominanciát tekinti normának. Az abúzus valószínűsége és a hagyományos kulturális felfogás között a kapcsolat jelentősnek tűnik. 

A kínai vizsgálat értelmezése Xu és mtsai szerint tehát Kínában gyakori az intim kapcsolatokon belüli erőszak, amelynek a nők, a feleségek az áldozatai. Az erőszak általuk talált gyakorisága összhangban van az USÁ-ban megfigyelt értékekkel (Schafer et al, 1998, Marshal, 2003). Xu és mtsai ezt a jelenséget Kína kulturális kontextusán belül értékelik. Véleményük szerint sok nő még ma is a férfidominanciát tekinti normálisnak. Az abúzus valószínűsége és a hagyományos kulturális felfogás között a kapcsolat jelentősnek tűnik (Xu et al, 2005). A kulturális kontextus nem lehet kétséges, ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy csak a hagyományos férfi-nő kapcsolati modell túlélése állhat a leletek mögött. A szerzők ugyanis a viselkedési rizikófaktorok (behavioral risk factors)  vonatkozásában egyértelmű összefüggést tárnak fel az alkoholivás és erőszak között (Xu et al, 2005). Ez a lelet más kutatási eredményekkel is összhangban van. Ha az alkoholivás ennyire szignifikáns szerepet játszik az erőszakos cselekmények kialakulásában, akkor felvethető, hogy az alkohol feszültségszabályozó, önmedikalizáló funkciója, illetve e funkció változásai legalább akkora jelentőséggel bírnak a családon belüli erőszak kialakulásában. Különösen nagy jelentősége lehet az alkohol fenti funkcióinak egy olyan társadalomban, amely rendkívül mély és sokrétű társadalmi változásokon megy keresztül, mint Kína, ahol a történelmi tradíciók, a kommunista kövületek és a piaci viszonyok együttes jelenléte egyedülállóan hibrid formációkat hozott létre. További kutatásoknak kell tisztáznia, hogy az alkoholivás és erőszak összefüggései Kínában milyen konkrét társadalmi változásokra vezethetők vissza (Bácskai, Tallár, Gerevich, 2005).

Terhesség, erőszak és alkoholivás

Az USÁ-ban a terhes nők 4,3 %-a van kitéve súlyos erőszaknak, leggyakrabban férfipartnerük által. A kutatások eredményei szerint a megvert nők 40-60 %-a terhes, és ezek a nők négyszer nagyobb valószínűséggel vetélnek el, mint a nem megvert nők (Bullock, 1989, Parker, McFarlane, 1991). A terhesség olyan veszélyes időszak, amikor az erőszak elkezdődhet vagy eszkalálódhat, károsítva a magzatot és az anyát (Helton and Snodgras, 1987,  McFarlane és mtsai, 1992). Korábbi kutatások arra engednek következtetni, hogy a terhesség alatt elszenvedett sérülés az erőszak súlyosságával van összefüggésben, és azok a férfiak, akik terhes nőket vernek, extrém módon veszélyesek (Campbell és mtsai, 1999). Önkézzel indukált vagy megkísérelt vetélések, multiplex művi abortuszok, spontán vetélések, válás vagy szeparáció terhesség alatt gyakran függ össze olyan abúzussal, amely elsősorban szülészeti és nőgyógyászati osztályokon figyelhető meg (Stark és mtsai, 1996, Evins és Chescheir, 1996, Mayer, 1995).  476 terhes nő traumatikus sérülésének 54,6 %-át motorbaleset, 22,3 %-át családon belüli erőszak, 21, 8 %-át elesés, és 1,3 %-át égés, sebszakadás vagy állati harapás okozta (Connolly és mtsai, 1997). A családon belüli erőszakot elszenvedő nők drogokat és alkoholt fogyaszthatnak abból  a célból, hogy eltitkolják szégyenüket és szenvedésüket (McFarlane és mtsai, 1996). A droggal kombinált erőszak tovább veszélyeztetheti a terhes nő és a még meg nem született gyermek egészségét (Martin és mtsai, 1996, Berenson és mtsai, 1991).

A terhesség alatti alkoholivás meglepő módon nem befolyásolta a későbbi gyermeknevelési gyakorlatot (Jester és mtsai, 2000).

Az agresszivitással jellemzett házasságokban a terhesség alatt tovább nő az agresszivitás-szint. A terhesség alatt bántalmazott nők isznak, illetve többet isznak, mint a nem bántalmazott terhes nők (Martin és mtsai, 2003).

Egy recens svéd kutatás eredményei szerint 207, szülészeti osztályon kezelt terhes nő közül 30 volt bántalmazás áldozata. A Nőkkel Szembeni Erőszak Súlyossága Skála (Severity of Violence Against Women Scale ? SVAW) értékei alapján a terhes nőket leggyakrabban fel- és alkarjuknál, arcuknál és nyakuknál bántalmazzák (Hedin, Janson, 2000). A terhesség során bántalmazott nők 95 %-a már a terhesség előtt is erőszaknak volt kitéve.  Az erőszak áldozatai közül 4,3 % szenvedett el súlyos bántalmazást. Az erőszaknak kitett, illetve e problémával nem jellemzett terhes nők között a fő különbség az volt, hogy az áldozatok a fiatalabb korosztályhoz tartoztak, képzettségük alacsonyabb volt, alacsonyabb jövedelemmel rendelkeztek. Férfipartnerük alkoholivása és dohányzása erősen korrelált az általuk kivitelezett fizikai és szexuális erőszak súlyosságával (Hedin, Janson, 2000). Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a szülészeti-nőgyógyászati osztályokon sokkal nagyobb súlyt kell helyezni a fizikai bántalmazások, különösen a rejtett testrészek sérüléseinek felismerésére. Az orvosi vizsgálatnak ki kell terjednie a partner alkoholivási és dohányzási mintáinak, mint a családon belüli erőszak rizikófaktorainak a vizsgálatára is.

A fejlődő országokban, ahol a nőkkel szembeni erőszak prevalenciája 4-29 % között mozog (Nasir és Hyder, 2003), és a rizikótényezők között szegénység, mindkét partner alacsony iskolai végzettsége, valamint a nem várt terhesség szerepelt (Nasir és Hyder, 2003), alkoholfogyasztás szignifikánsan magasabb volt az abuzált nők férfipartnereinél, és magasabb, de nem szignifikáns alkoholfogyasztás volt megfigyelhető az erőszakot elszenvedett terhes nőknél, szemben a kontroll-csoporttal (Leung és mtsai, 1999).

Klimax után lévő nők elleni erőszak

Egy recens amerikai kutatás eredményei szerint 91.749 posztmenopauzális életkorban lévő nők (életkor 50 és 79 év között) 11, 1 %-a számolt be a vizsgálatot megelőző évben elszenvedett erőszakról. 2, 1 %-uk fizikai,  89, 1 %-uk verbális abúzust élt át, míg 8, 8 % fizikai és verbális agressziót egyszerre. Az erőszakot meghatározó tényezők a következők voltak: alacsony jövedelem, a különböző segítő szolgáltatások fokozott igénybe vétele és egyedül lakás. A három éves nyomonkövetés során a nők 5 %-a számolt be új erőszakos esemény elszenvedéséről, 2,8 %-uk fizikai abúzus áldozataként, míg 92,6 %-uk verbális agresszió elszenvedőjeként. 4,7 %-uk mindkét erőszak-típust átélte. A posztmenopauzális életkori periódusban lévő nők tehát ugyanúgy ki vannak téve erőszaknak, mint a fiatalabbak. Ez az abúzus-fajta súlyos fenyegetést jelent a nők egészségére  (Mouton és mtsai, 2004).

A férfiak és nők közötti különbségek az alkoholivás során kialakuló erőszakos viselkedés terén

330 egészséges szociális ivóval (164 férfi és 166 nő), alkohollal és placebóval, valamint az un. Taylor-féle agresszió-paradigma segítségével végzett kísérlet során az alkohol egyáltalán nem váltott ki agresszivitást a nőknél, férfiaknál is csak azoknál, akiknél “nehéz temperamentumot” mértek pszichometriai tesztek segítségével. A Taylor-féle agresszió paradigma: enyhe elektromos árammal ingerlik versenyfeladat során a kísérleti személyeket. Az ingerek fiktív ellenfél felől érkeznek, és lehetőség van arra, hogy a vizsgálati személy különböző erősségű elektromos árammal viszont-ingerelje képzelt ellenfelét. Ezzel vizsgálják, milyen agresszív válaszkészséget mutat a vizsgált személy. Az eredmény arra utal, hogy az alkoholfogyasztás nem emeli az agressziós szintet valamennyi személynél valamennyi szituációban (Giancola, 2004). A férfipartnerek együttélési erőszakosságának vizsgálatát általában nehezítik a felek eltérő interpretációi. Amikor például a nők szerint agresszív viselkedésük válasz a férfipartner agresszív viselkedésére, a férfipartnerek rendszerint a helyzetet úgy értelmezik, hogy nőpartnerük kezdeményezte az agressziót (Testa és mtsai, 2003). Ugyanakkor mindkét fél megegyezik abban, hogy a nők hajlamosabbak agresszivitásra, ha a férfi alkohol hatása alatt agresszív, mintha józanul tenné ezt. Összefoglalóan elmondható, hogy az alkoholos agressziót az különbözteti meg a nem alkohol agressziótól, hogy előbbi súlyosabb és inkább kölcsönösségen alapul, mint a józan epizódok során jelentkező házassági agresszivitás esetében (Testa és mtsai, 2003).

A nők áldozattá válása és alkoholivása

A nők áldozattá válása összefügg alkoholivási szokásaikkal. Viktimizációjuk alkoholivásuk mértékével korrelál (Parks és Fals-Steward, 2004). Egyetemista nők szexuális viktimizációja kilencszer volt nagyobb mértékű azokon a napokon, amikor erős alkoholhatásnak voltak kitéve, háromszor volt nagyobb akkor, amikor enyhébb módon fogyasztották az alkoholt, mint amikor egyáltalán nem ittak. A nem szexuális jellegű agresszió áldozatává válás ugyanezeknél a nőknél hétszer volt nagyobb erősen italos állapotban, háromszor enyhén italos állapotban, mint józanul. Az egyetemista nők áldozattá válásának kockázata saját alkoholfogyasztásuk mértékében nő (Parks és Fals-Steward, 2004).

A nők erőszakos viselkedése és alkoholivása

A terhesség alatti dohányzás, alkoholivás és drogfogyasztás foetalis abúzus-ként került meghatározásra, és az anya gyermekével szemben mutatott agresszivitása egyik megnyilvánulásának tekinthető (Condon, 1986). A büntetésre szocializált anyák hajlamosak gyermekeiket is büntetni (Frias-Armenta, 2002), különösen, ha rendszeres alkoholivás is jellemzi őket. Egy reprezentatív hazai mintán végzett kutatás eredményei szerint a gyermekverés széles körben elfogadott. Azok a nők, akiket vertek, nagy eséllyel maguk is verik a gyereküket, de legalábbis elfogadják a verést nevelési eszközként (Tóth, 1999).

Munka és munkanélküliség, alkoholivás és családon belüli erőszak 

Sokáig élt az a hiedelem a köztudatban, hogy a munkanélküliség megnövelheti a családon belüli erőszakot akár azáltal is, hogy növeli a problémaivás vagy súlyos ivás (veszélyes ivás) kockázatát. Az USÁ-ban a Nemzeti Családi és Háztartási Felmérés (National Survey of Families and Households) keretében 4780 házas, illetve együtt élő személy 1987-ben felvett adatait újrafelvéve logisztikus regresszió modell segítségével vizsgálták az alkoholfogyasztással összefüggő családon belüli erőszakot a munkaviszonnyal összefüggésben. A családon belüli erőszakot mindkét partner fizikai tettlegességeként definiálták az egymás közötti viták során. Az eredmények azt mutatják, hogy a munkával nem rendelkezőknél nem volt nagyobb a családon belüli erőszak kockázata, mint a munkával rendelkezőknél. Ugyanakkor azoknál a dolgozó személyeknél, akik szociális juttatásokban részesültek, magasabb volt a családon belüli erőszak, mint a munkanélkülieknél vagy a szociális juttatásokban nem részesülő dolgozóknál. A problematikus alkoholfogyasztás előre jelezte mindkét csoportban a családon belüli erőszak előfordulását, ugyanakkor a családtól és a barátoktól származó támogatással való elégedettség csökkentette a családon belüli erőszak valószínűségét. Ez a vizsgálat felhívja a figyelmet arra, hogy az alkohol helytelen használata fontos szerepet játszik a családon belüli erőszakban, és arra is, hogy monitorozni kell a jóléti, szociálpolitikai reform hatását a családon belüli erőszakra  (Rodriguez és mtsai, 2001).

Személyiségvonatkozások

Egy recens kutatás az un. nehéz temperamentum (difficult temperament) hatását vizsgálta az alkoholivással összefüggő agresszióra férfiaknál és nőknél. A temperamentumot a revideált temperamentum kérdőív (Temperament Survey-Revised ? DOTS-R) dimenzióinak segítségével tárták fel, az agressziót pedig az un. Taylor-féle agresszió-paradigma segítségével vizsgálták (ld. fentebb).  A kísérleti személyeknek alkoholt, illetve placebót adtak. Az agresszív viselkedés a képzelt ellenfél “elektrosokk-kezelésének” intenzitásával jellemezhető alacsonyszintű és erős provokáció hatására ebben a helyzetben. Valamennyi változó közül a provokáció volt az agresszió legerősebb kiváltója. A nehéz temperamentum pozitív módon korrelált valamennyi személy agressziójával. Az alkohol csak a nehéz temperamentumú férfiakban emelte az agresszió szintjét (Giancola, 2004).

Etnikai kisebbségek  

 A szenvedélyszer-fogyasztás és erőszakos viselkedés közötti összefüggések feltárása etnikai kisebbségek között fehér foltnak számít az agresszió-kutatásban. Ezért érdemel kitüntetett figyelmet 88 hawai benszülött vizsgálata, amelynek eredményei szerint az alkoholfogyasztás kezdetének időpontja szignifikánsan korrelál az erőszakosságban való involváció (akár áldozatként, akár elkövetőként, akár tanúként) élet-prevalenciájának nagyságával (minél korábbi ez az időpont, annál magasabbak az élet-prevalencia-értékek). Az életkor az első viktimizáció idején a jelenlegi marihuána-fogyasztással korrelál, ugyanakkor az életkor az erőszak első elkövetése idején a jelenlegi kristályos metamfetamin-használattal korrelál. Azoknál a személyeknél, akik nagyon erős etnikai büszkeségről, tartásról számoltak be, kevesebb erőszakos esemény (áldozattá válás, erőszak elkövetése, szemtanúság) történt az életükben. Ami az utolsó harminc nap erőszakos viselkedését, illetve erőszak elszenvedését illeti, e tekintetben is szignifikáns különbség volt tapasztalható az etnikai büszkeségre hajlamos, illetve nem hajlamos személyek között (előbbiek szignifikánsan kevesebb erőszakról számoltak be minden vonatkozásban). A vizsgálat felhívja a figyelmet arra, hogy az etnikai büszkeség fontos protektív tényező az erőszakos viselkedés megtapasztalásával szemben, és erősíti az etnikai csoport ellenálló képességét (Aukahi, 2004).

Kriminológiai kutatások

1999 és 2000 között, 110 nap alatt 53 esetben hívták Zürichben a rendőrség sürgősségi vonalát családi erőszak miatt. A hívások közül negyvenkét esetben részletes strukturált interjú segítségével felmérést végeztek az erőszak formáiról, az involválódott személyekről, alkohol-fogyasztásukról, valamint az incidensek kontextusáról.  12 esetben a résztvevők hozzájárulásával további kiegészítő információkat nyertek. A vizsgált helyzetek 40 %-nál volt az alkoholfogyasztás egyértelműen igazolható. A vizsgálatban résztvevő rendőrtisztek szerint a vizsgált 42 eset legalább 26 %-ában világos kauzális kapcsolat van alkohol és erőszak között. Az áldozatokkal készített interjúk arra engednek következtetni, hogy az alkohol szerepe a családi erőszakban az igazolt eredményeknél is jelentősebb (Maffli és Zumbrunn, 2003).

A káros hatások csökkentésének képessége

A gyermekkori viktimizációt a későbbi személyiségfejlődés során számos protektív tényező (akadémiai és intellektuális teljesítmény, erős szociális támasz, stb.) képes hatástalanítani (Masten, 2001, Schuck és Widom, 2003). Az un. “etnikai büszkeség” is a viktimizációs hatások protektív tényezői közé tartozik (Aukahi, 2004). 

Diagnosztikai és intervenciós módszerek az abuzív szülők viselkedésének megváltoztatására 

Egyes mérőszközök ? EuroADAD, Gyermek Viselkedési Kérdőív, Ifjúsági Önbevallás, stb. prognosztizálni képesek a serdülőkori rendellenességek kialakulását több év távlatából (Ferdinand és mtsai, 2004). Mivel a brutális szülők gyakran maguk is terápiás segítségre szorulnak (Tóth, 1999), segítő beavatkozások programcsomagjai, módszertana áll rendelkezésre ezen a téren az abuzív szülők viselkedésének megváltoztatására (Stuart és mtsai, 2003, Chaffin és mtsai, 2004).

Köszönetnyilvánítás

Ez a tanulmány az Igazságügyi Minisztérium támogatásával készült. A kutatási projekt nyilvántartási száma: 2696/2004/OBMB, szerződésszám: 1308/2004/OBMB

Irodalom

Aukahi, A.A.: Alcohol, tobacco, other drug use, and violent behavior among native Hawaiians: Ethnic pride and resilience. Subst Use Misuse 39, 5, 2004, 721-746.

Barkó Éva: A gyermekbántalmazás Magyarországon. Budapest, 1995.

Barnow, S., G. Schultz et al: Do alcohol expectancies and peer delinquency/substance use mediate the relationship between impulsivity and drinking behaviour in adolescents. Alcohol and Alcoholism 39, 3, 2004, 213-219.

Bácskai, E, Tallár Á, Gerevich J: Drinking and violence in a changing society. American Journal of Public Health (közlésre elfogadva)

Bean, P. Violence and substance abuse. In G. F. Pinard, & L. Pagini (Eds.), Clinical assessment of dangerousness: Empirical contributions ( pp. 216?237). New York: Cambridge University Press, 2001.

Bell, N.S., Harford, T., McCarroll, J.E., Senier, L.: Drinking and spouse abuse among U.S. army soldiers. Alcoholism: Clinical and Experimental Research 28, 12, 2004, 1890-1897.

Berenson A, Stiglich N, Wilkinson G, Anderson G. Drug abuse and other risk factors for physical abuse in pregnancy among White non-Hispanic, Black and Hispanic women. Am J Obstet Gynecol 1991; 164: 1491?9.

Bond, S. Bond M: Attachment styles and violence within couples. J Ner Ment Dis 192, 12, 2004, 857-863.

Bray RM, Hourani LL, Rae KL, Dever JA, Brown JM, Vincus AA, Pemberton MR, Marsden ME, Faulkner DL, Vandermaas-Peeler R (2003) 2002 Department of Defense Survey of Health Related Behaviors Among Military Personnel. Research Triangle Institute, Research Triangle Park, NC.

Brook, D. Z. Rosen et al: Early risk factors for violence in Colombian adolescents. Am J Psychiatry 160, 2003, 1470-1478.

Bullock L. Characteristics of battered women in a primary care setting. Nurse Pract 1989; 14: 47?55.

Bureau of Justice Statistics. Special Report: Intimate Partner Violence. U.S. Department of Justice, Washington, DC., 2000.

Caetano, R, Schafer, J and Cunradi, CB: Alcohol-Related Intimate Partner Violence Among White, Black, and Hispanic Couples in the United States. Alcohol Research and Health 25(1): 58-65, 2001.

Campbell J, Torres S, Ryan J et al. Physical and non physical partner abuse and other risk factors for low birth weight among full term and preterm babies: a multi ethnic

case-control study. Am J Epidemiol 1999; 71: 714?26.

Chaffin, M., J.F.Silovsky et al: Parent-child interaction therapy with physically abusive parents: efficacy for reducing future abuse reports. J Consult Clin Psychol 72, 3, 2004, 500-510.

Coker AL, Smith PH, Bethea L, King MR, McKeown RE. Physical health consequences of physical and psychological intimate partner violence. Arch Fam Med. 2000;9:451-457.

Condon, J.T.: The spectrum of fetal abuse in pregnant women. J Nerv Ment Dis 174, 9, 1986, 509-516.

Connolly A, Katz V, Bash K, McMahon M, Hansen W. Trauma and pregnancy. Am J Perinatol 1997; 14: 331?6.

Clark, D.B., J. Cornelius, S.D. Wood, M.Vanyukov: Psychology risk transmission in children of parents with substance use disorders. Amer J psychiatry 161, 4, 2004, 685-691.

Elkins, I.J., M. McGue, S. Malone, W.G. Iacono: The effect of parental alcohol and drug disorders on adolescent personality. Amer J Psychiatry 161, 4, 2004, 670-676.

Evins G, Chescheir N. Prevalence of domestic violence among women seeking abortion. Womens Health Issues 1996; 6: 204?10.

Fagan, J. (1990). Intoxication and aggression. In M. Tonry, & J. Q. Wilson (Eds.), Drugs and crime, vol. 13, ( pp. 241?320). Chicago: University of Chicago Press.

Fehér Lenke: Bűnözés és prostitúció.  HYPERLINK “http://Www.tarki.hu/adatbank-h/nok/szerepvalt/Feherlenke-97.html” Www.tarki.hu/adatbank-h/nok/szerepvalt/Feherlenke-97.html

Ferdinand, R.F., J van der Ende, F.C. Verhulst: Parent-adolescent disagreement regarding psychopathology in adolescents from the general population as a risk factor for adverse outcome. J Abnorm Psychol 113, 2, 2004, 198-206.

Frias-Armenta, M.: Long-term effect of child punishment in Mexican women. A structural model. Child Abuse Negl 26, 4, 2002, 371-386.

Fuller, B.E., S.T. Chermack et al: Predictors of aggression across three generations among sons of alcoholics: Relationship involving grandparental and parental alcoholism, child aggression, marital aggression, and parenting practices. J Stud Alcohol 64, 4, 2003, 472-483.

Galaif, E.R., J.A. Stein, M.D. Newcomb, D.P. Bernstein: Gender differences in the prediction of problem alcohol use in adoulthood: Exploring the influence of family factors and childhood maltreatment. J Stud Alcohol 62, 4, 2001, 486-493.

Gallin, RS: Wife abuse int he context of development and change: A Chinese (Taiwanese) case. In: Counts DA, Brown JK, Campbell K (eds.). Sanctions and Sanctuary: Cultural perspective ont he beating of wives. Boulder, Colorado: Westview Press, Inc, 1992, 219-227.

Giancola, P.R.: Difficult temperament, acute alcohol intoxication, and aggressive behavior. Drug lcohol dependence 74, 2, 2004, 135-145.

Hamilton CJ, Collins JJ.: The role of alcohol in wife beating and abuse: a review of the literature, in Drinking and Crime: Perspectives on the Relationships between Alcohol Consumption and Criminal Behavior (Collins JJ ed), pp 253?287. Guilford Press, New York, 1981.

Hedin, L.W., Janson, PO: Domestic violence during pregnancy. The prevalence of physical injuries, substance use, abortions and miscarriages. Acta Obstetricia et Gynecologica Scandinavica 79, 8, 2000, 625-630.

Helton A, Snodgras F. Battering during pregnancy: Intervention strategies. Birth 1987; 14: 142?7.

Heyman RE, Neidig PH.: A comparison of spousal aggression prevalence rates in U.S. Army and civilian representative samples. J Consult Clin Psychol 67:239?242, 1999.

Herczog Mária: Gyermekvédelmi kézikönyv. KJK-Kerszöv, Budapest, 2001.

Herczog Mária, Neményi Eszter, Rácz Andrea: A gyerekekkel szembeni szexuális visszaélésekről. Család, gyermek, Ifjúsági Könyvek, Budapest, 2002.

Herczog Mária (szerk.): A gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőzése, felismerése és kezelése. Módszertani ajánlástervezet.  HYPERLINK “http://Www.im.hu/csaladonbelul/?ri=505&ei=3″ Www.im.hu/csaladonbelul/?ri=505&ei=3

Hotaling GT, Sugarman DB.: An analysis of risk markers in husband to wife violence: the current state of knowledge. Violence Vict 1:101?124, 1986.

Hughes, T.L., T. Johnson, S.C. Wilsnack: Sexual assault and alcohol abuse: A comparison of lesbian and heterosexual women. J Subst Abuse 13, 4, 2001, 515-532.

Jester, J.M., S.W. Jacobson, R.J. sokol, B.S. Tuttle, J.L.Jacobson: The influence of maternal drinking and drug use on the quality of the home environment of school-aged children. Alcohol Clin Exp Res 24, 8, 2000, 1187-1197.

Jewkes R.: Intimate partner violence: causes and prevention. Lancet 359:1423?1429, 2002.

Kantor GK, Straus MA.: The ?drunken bum” theory of wife beating. Soc Problems 34:213?231, 1987.