A pszichodinamikus pszichiátria tankönyvének jelen kiadása
jelentős mértékben gazdagodott azáltal, hogy Dr. Gabbard
ebben az egyedülálló és értékes könyvben
az agykutatás legújabb eredményeit az emberi pszichikummal
kapcsolatos klinikai elméleteinkkel ötvözte. Ez az új
kiadás élesíti pszichodinamikai látásmódunkat,
elmélyíti pácienseink megértését,
és javítja terápiáink hatékonyságát.
Minden kétséget kizáróan a klinikumban dolgozók
számára nélkülözhetetlen kézikönyvről
van szó.

(részlet
a könyvből)

Az
új kiadásban is az idegtudományi kutatás eredményeinek
beépítése vezetett. Az utóbbi években virágzó
kutatási területté vált a neuro-pszichoanalízis,
s az idegtudományok művelőinek, valamint a gének és a környezet
kölcsönhatásait vizsgáló kutatóknak az
eredményei megerősítik a fejlődésre és a tudati
mechanizmusokra vonatkozó pszichoanalitikus elképzeléseket.
A jelen kiadásban ezeket az eredményeket az elsőés második
fejezetbe igyekeztem beleszőni, ahol a dinamikus pszichiátria alapelveit
és elméleti alapjait ismertetem. Ismételtem kifejezem meggyőződésemet,
hogy a pszichodinamikus pszichiátria műveloinek szilárdan a bio-pszicho-szociális
nézopontot kell magukévá tenniük, elismerve annak
szükségességét, hogy a biológiai pszichiátria
eredményeit beépítsük az emberi pszichikumról
kialakított elméleteinkbe. A pszichoanalitikus fejlődéselméletek
például már nem lehetnek függetlenek attól,
amit az agy fejlődéséről vagy a környezetnek a génkifejeződésre
gyakorolt hatásáról tudunk. Az ide vonatkozó agyi
területekre vonatkozóan, ahol szükségesnek láttam,
még számszerű összefüggéseket is közlök.
Ezen kívül a kötet valamennyi fejezetét kiegészítettem
az új kutatási adatokkal és elméleti elgondolásokkal.