I. A cselekvőképességről általában

A cselekvőképesség az embernek az a joga, hogy saját
akaratnyilatkozatával, saját nevében szerezhet jogokat és vállalhat
kötelezettségeket. Kizárólag azt a természetes személyt illeti meg,
aki az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik,
azaz akaratnyilatkozata kialakításában szellemi és/vagy testi
fogyatékossága nem akadályozza.

Polgári Törvénykönyv a továbbiakban: Ptk.) 11. §
(1) Cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem
korlátozza vagy nem zárja ki. (2) Aki cselekvőképes, maga köthet
szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot. (3) A
cselekvőképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat
semmis.

Ezen állapot két formája az aktív és passzív
cselekvőképesség:

• Az aktív cselekvőképesség azt
  jelenti, hogy az ember saját maga köthet szerződéseket vagy tehet
  egyéb jognyilatkozatokat;
• passzív cselekvőképesség a hozzá intézett nyilatkozatok érvényes
  elfogadására vonatkozó képessége.

A törvény abból az elvből indul ki, hogy a cselekvőképesség
minden embert megillet, ha cselekvőképessége a törvény értelmében
nem esik korlátozás alá, vagy nincs kizárva. A
cselekvőképtelenség, illetőleg a korlátozott cselekvőképesség
intézménye lényegében védeni kívánja azoknak a személyeknek a
törvényes érdekeit, akik fiatal koruk vagy testi, szellemi
fogyatékosságuk miatt erre nem képesek.

E körben megjegyzendő, hogy általában a polgári jogi
cselekvőképességhez igazodik a perbeli cselekvőképesség,
azzal a lényeges eltéréssel, hogy korlátozott perbeli
cselekvőképesség nincs. A polgári jogi értelemben cselekvőképtelen
személyeknek általában perbeli cselekvőképességük sincs, mert a
teljes cselekvőképesség hiánya a perbeli cselekvőképességet is
kizárja. De kivételesen, például a gondnokság alá helyezés
megszüntetése iránti perben a cselekvőképtelen személy is perbeli
cselekvőképességgel rendelkezik.

A perben a korlátozottan cselekvőképes személy is általában
cselekvőképtelen.

E szabály alól is vannak kivételek:

• a házassági perben a korlátozottan cselekvőképes
  házastárs teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik (házasság
  érvénytelenítése, érvényességének, létezésének, nemlétezésének
  megállapítása és a házasság felbontása);
• a korlátozottan cselekvőképes személy személyhez
  fűződő jogai védelmében maga is felléphet;
• a gondnokság alá helyezési perre mondja ki a
  korlátozottan cselekvőképes fél (felperes vagy alperes) teljes
  perbeli cselekvőképességét.

A cselekvőképességtől el kell határolni a vétőképesség
fogalmát. Vétőképes az, akitől életkora és ehhez igazodó szellemi
fejlettsége alapján el lehet várni, hogy magatartása
jogellenességét felismerje. A vétőképesség (felróhatóság) a
jogellenes magatartásokért való helytállás egyik feltétele.

Akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos,
vétőképtelennek minősül, ezért magatartása nem lehet vétkes, azaz
felróható. A törvény a cselekvőképtelenséggel ellentétben a
vétőképtelenség ismérveit nem határozza meg. A vétőképtelenségnek
nincsenek fokozatai és a vétőképesség hiánya önmagában az
életkorból eredően nem állapítható meg. A bíróságnak mindig
esetenként kell a vétőképesség megléte, vagy hiánya tárgyában
állást foglalnia. E körben valamennyi körülmény együttes
mérlegelésének eredményeként állapítható meg, hogy a károkozó a
károkozás idején rendelkezett-e belátási képességgel, mennyiben
volt képes magatartása jogellenességének, káros következményeinek
felismerésére. Ebből következik, hogy adott esetben a teljesen
cselekvőképtelen kiskorú, vagy a cselekvőképességet érintő
gondnokság alatt álló nagykorú személy is lehet vétőképes.

II. A cselekvőképesség korlátozása gondnokság alá
helyezéssel

Ptk. 14. §(1) Korlátozottan cselekvőképes az a nagykorú, akit a
bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett. (2) A gondnokság
alá helyezést a nagykorú személy házastársa, egyeneságbeli rokona,
testvére, a gyámhatóság és az ügyész kérheti. (3) Ha a gondnokság
alá helyezés szükségességéről a gyámhatóság tudomást szerez, a
gondnokság alá helyezési eljárást meg kell indítania, ha ezt a (2)
bekezdésben meghatározott közeli hozzátartozó a gyámhatóságnak a
perindítás szükségességéről való tájékoztatását követő 60 napon
belül nem teszi meg. (4) Cselekvőképességet korlátozó gondnokság
alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei
viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota,
szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt – általános
jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában – tartósan
vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent.

Az a nagykorú korlátozottan cselekvőképes, akit a bíróság ilyen
hatállyal gondnokság alá helyezett. A korlátozott
cselekvőképességet eredményező gondnokság alá helyezés együttes
feltételei a következők:

• Kizárólag a törvényben meghatározott valamely egészségi
  oknak kell fennállnia: pszichés állapot vagy szellemi fogyatkozás,
  illetőleg szenvedélybetegség. Egyéb egészségi állapot a gondnokság
  alá helyezésre nem ad alapot. A jogszabály a pszichés állapotot
  nevesíti, melyet egyrészről a pszichiátriai szakma uralkodó
  szóhasználatának követése, másrészt pedig az indokolt, hogy az
  “elmebeteg”, vagy “elmeállapot” kifejezésekhez
  a közfelfogás megbélyegző jelleget társít. A kóros állapotban lévő
  személy beteg, ezért a korábbi “kóros szenvedély”
  fogalmat, a tényleges tartalmat egyértelműen kifejező
  szenvedélybetegség szóhasználat váltotta fel.
• Bármelyik, a törvényben meghatározott és fennálló
  egészségi ok miatt nagymértékben csökkent a nagykorú személy ügyei
  viteléhez szükséges belátási képessége. A belátási képesség
  nagymértékű csökkenése lehet akár tartós, akár pedig időszakonként
  visszatérő. Az együttes feltételekből következik, hogy önmagában a
  pszichés betegség fennállása nem indokolja a gondnokság alá
  helyezést. Erre ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha emiatt a
  betegnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége pl.
  tartósan és nagymértékben csökkent. Például a süketnémaság sem
  szolgálhat alapul a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá
  helyezésre, mert a süketnémaság – ha ehhez kóros pszichés
  elváltozás nem járul – csupán olyan testi fogyatkozást jelent,
  amely miatt az érintett személy a környezetével nehezebben képes
  érintkezni.
• A belátási képesség nagymértékű csökkenése önmagában a
  jogi következmények beálltához nem elegendő, mert ehhez szükséges
  az az eljárásjogi feltétel is, hogy a nagykorú személyt valamely –
  a belátási képességét a jogszabályban megkívánt mértékben
  befolyásoló – okból a bíróság jogerős ítélettel cselekvőképességet
  korlátozó gondnokság alá helyezze. A gondnokság alá helyezés
  hatálya az ezt kimondó ítélet jogerőre emelkedését követő naptól
  kezdődik, azaz a jogerős ítélet meghozatala előtt tett
  nyilatkozatra visszaható hatálya nincs. A jogerős ítélet
  meghozataláig a nagykorú személy polgári jogi szempontból nem
  tekinthető korlátozottan cselekvőképesnek, és ezért vele szemben az
  e jogi kategóriához fűzött jogkövetkezmények sem alkalmazhatóak.
  Nincs ugyanis olyan törvényi rendelkezés, amely a belátási
  képességnek a csökkent voltát gondnokság alá helyezés nélkül
  értékelhetővé tenné. A fentiekből következik az is, hogy az ítélet
  jogerőre emelkedéséig az alperesként perbe vont személyt
  cselekvőképesnek kell tekinteni.

Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a belátási képességnek
tartósan vagy időszakosan visszatérő, nagymértékű csökkenése nem
csak mindenre kiterjedően korlátozhatja a nagykorút a
cselekvőképességében, és nem kizárt, hogy a betegsége következtében
csak a mindennapi élet meghatározott területén vagy területein nem
rendelkezik az ügyei vételéhez szükséges belátási képességgel.

A fentiek nyomán a bíróság meghatározhatja azokat az
ügycsoportokat, amelyekben a gondnokolt teljes cselekvőképességgel
rendelkezik. Nincsen tehát akadálya annak, hogy a bíróság a
felsorolásban szereplő ügycsoporton belül egy konkrét ügyfajta
tekintetében tartsa csak fenn az érintett személy döntési
autonómiáját. Természetesen az is lehetséges, hogy a gondnokság alá
helyezettnek az ügyei önálló viteléhez szükséges belátási képessége
minden területen csökkent. Ilyenkor a bírósági ítélet nem tartalmaz
rendelkezést a cselekvőképesség fenntartásáról. A bíróság
ítéletében mindezeken túl meghatározhatja azokat az ügycsoportokat,
amelyek tekintetében a nagykorút cselekvőképességet korlátozó
gondnokság alá helyezi. Amely ügycsoportot a jogerős ítélet nem
nevesíti, a gondnokság alá helyezett teljes cselekvőképességgel
rendelkezik, és ezért ezekben az ügyekben önállóan tehet érvényes
jognyilatkozatokat.

A cselekvőképességet korlátozó gondnokság elrendeléséhez két ok
együttes fennállása szükséges: egyrészt az alperes károsodott
egészségi állapotának ténye, másrészt az, hogy ez az állapot az
alperes belátási képességére olyan kihatással legyen, ami az
alapjogként védett személyes döntési autonómiájának korlátozását
indokolja. Mindkét feltételt annak kell bizonyítania, aki a
gondnokság alá helyezést kéri – rögzíti a Legfelsőbb Bíróság egyik
ítéletében.

A bíróság jogerős ítéletével az alperest általános jelleggel –
tehát valamennyi ügycsoport vonatkozásában – cselekvőképességet
korlátozó gondnokság alá helyezte, a kötelező felülvizsgálat
megindításának határidejét 2007. június 1. napjában határozta meg,
továbbá rendelkezett az alperes tulajdonában álló ingatlanokra
nézve a gondnokság tényének földhivatali bejegyzéséről és az
alperes adatainak a gondnokoltak névjegyzésébe történő
bevezetéséről.

A megállapított tényállás szerint az alperes a 2003 nyarán
elszenvedett balesete és az azt követő műtéti beavatkozások idején
testileg és szellemileg is elesett és kiszolgáltatott helyzetben
volt, állapota azonban 2003 őszétől – mozgáskorlátozottsága mellett
– jelentősen javult, a róla való gondoskodást és ellátást maga
szervezi meg. A perben kirendelt dr. F. Gy. igazságügyi pszichiáter
szakértő véleményének a leleti és véleményi részében az alperes
minden tekintetben rendezett pszichés státuszát rögzíti azzal, hogy
“belátási képessége részlegesen és időszakonként visszatérően
nagymértékben csökkenhet”. A bíróság által feltett kérdésre
adott válaszában ugyanakkor leszögezi, hogy az alperes ügyei
viteléhez szükséges belátási képessége a korához mérten kis mérvű
szellemi fogyatkozása miatt “időközönként visszatérően
nagymértékben csökkent”.

A felperes módosított keresetében az alperes cselekvőképességet
korlátozó gondnokság alá helyezését kérte, az alperes a kereset
teljesítését ellenezte. A jogerős ítélet indokolása szerint az
idézett szakértői vélemény és az alperessel közvetlen kapcsolatot
nem tartó N. J. tanú vallomása kellő bizonyítékul szolgált annak
megállapítására, hogy az alperesnek a Ptk. szerinti gondnokság alá
helyezése szükséges, mivel számára csak ezúton biztosítható a
számon kérhető felelősséggel ellátható segítségnyújtás.

A jogerős ítélet ellen az alperes pontosított felülvizsgálati
kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését
és a kereset elutasítását, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra
utasítását kérte akként, hogy az eljárás megismétlésének
elrendelése esetén a Legfelsőbb Bíróság más bíró kijelöléséről is
rendelkezzen.

Álláspontja szerint a jogerős ítélet törvénysértően támaszkodik
a belső ellentmondásokat is tartalmazó szakértői véleményre és az
azzal részben egyező, érdektelennek nem tekinthető tanú
vallomására. A bíróság az egyéb peradatokat indokolás nélkül
értékelési körén kívül hagyta, ezért az eljárásjogi szabálysértések
az érdemi döntésre is kiható törvénysértést eredményeztek. A
felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban
tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem alaposnak
bizonyult. A cselekvőképesség az embernek az a képessége, amelynél fogva
saját akaratelhatározósával, saját nevében jogokat szerezhet és
kötelezettségeket vállalhat.

A cselekvőképesség elismerése egyben
az ember alkotmányos alapjoga is, amelynek korlátozására kizárólag
a törvény által meghatározott esetekben, törvényesen lefolytatott
eljárás keretei között van lehetőség.

A Ptk. alapján cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a
bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez
szükséges belátási képessége – a pszichés állapota, szellemi
fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt – általános jelleggel,
illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában tartósan vagy
időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent.

A törvény szövegéből következik, hogy a cselekvőképességet
korlátozó gondnokság elrendeléséhez két ok együttes fennállása
szükséges: egyrészt az alperes károsodott egészségi állapotának
ténye, másrészt az, hogy ez az állapot az alperes belátási
képességére olyan kihatással legyen, ami az alapjogként védett
személyes döntési autonómiájának korlátozását indokolja. A fenti
körülmények bizonyítása az arra hivatkozó felet terhelte.

Az alperes pszichés, szellemi életében jelentkező kórosság
megállapítása olyan különleges orvosi szakértelmet igénylő kérdés,
amelynek megítéléséhez igazságügyi szakértői vélemény beszerzése
szükséges. Abban a tárgyban azonban, hogy a szakértői vélemény
szerinti állapot a mindennapi életviszonyok szempontjából az
alperes belátási képességét, az indokolt igényeinek megfelelő
ésszerű döntési készségét korlátozza-e és mennyiben, a bíróság az
alperes személyes meghallgatása, körülményeinek részletes feltárása
és az egyéb peres adatok egybevetésével hoz jogi döntést. Az alapul
szolgáló ügyben a bíróság tévedett, amikor az alperes körülményeit
és kórtörténetét figyelmen kívül hagyva ítéletét döntően dr. F. Gy.
igazságügyi pszichológus szakértő önmagával is ellentmondó
véleményére, illetve az alperessel kapcsolatot nem tartó tanú
vallomására alapította.

A perbeli adatokból megállapítható, hogy a 85 éves alperes
férje 2003 februárjában meghalt, ekkor a teljesen magára maradt
alperes egy ismerős ügyvédet keresett fel az ügyei intézésére. Az
alperes tulajdonában áll két budapesti lakásingatlan és két,
vidéken lévő belterületi ingatlan 1/2 tulajdoni hányada, továbbá
jelentős, pénzintézeteknél elhelyezett készpénzvagyonnal is
rendelkezik. Az ingatlanok másik 1/2 része a férje tulajdonában
állott, ezeknek törvényes örököse szintén az alperes. 2003
júniusában az alperes combnyaktörést szenvedett, ennek
következtében 2003. nyarán két alkalommal műtéti beavatkozás
céljából kórházi kezelés alatt állott. Kórházi tartózkodása alatt
kiszolgáltatott helyzetét felismerve egyetértett azzal, hogy a
gyámhatóság részére vagyonkezelő gondnokot (Ptk. 224. §) rendeljen
ki, ami az akkori elesettsége és bizonytalan helyzete mellett
ésszerű és indokolt intézkedés volt. A kórházban 2003. augusztus
18-án foganatosított pszichiátriai konzílium eredménye szerint
azonban az alperes pszichotikus állapota ekkor sem állt fenn, a
korának és helyzetének megfelelő realitáskontrollal rendelkezett
(dr. P. M. szakorvos véleménye).

A gyámhatóság a 2003. október 1-jén kelt határozatával a
korábban kirendelt vagyonkezelő gondnok felmentése után nevezettet
az alperes zár- és ideiglenes gondnokául kirendelte. Az ideiglenes
gondnok tevékenysége arra korlátozódik, hogy az alperes nyugdíjából
és megtakarított pénzéből havonta kifizeti a rezsiszámlákat és
átadja az alperesnek a gondozási díjához és megélhetéséhez általa
szükségesnek tartott összegeket. A 2004. december 3-án készült
környezettanulmány szerint az alperes kiegyensúlyozott körülmények
között él, a saját maga által választott gondozói által nyújtott
ellátását megfelelőnek ítéli.

A bíróság által kirendelt dr. F. Gy. pszichiáter szakértő 2004.
március 3-án a lakásán vizsgálta meg az alperest, ahol rendezett
körülményeket tapasztalt. A szakértői vélemény leleti részében
foglaltak szerint az alperesnél pszichés szempontból kóros
elváltozás nem volt észlelhető, és erre a hetero-anamnézis sem
igazolt pozitív adatokat. A műtétei utáni traumatikus élményei után
az alperes lelkileg konszolidálódott, és a szakértő azt is
rögzítette, hogy az alperes “idős kori szellemi leépülése a
koránál kisebb mérvűnek imponáló”. A bíróság kérdésére adott
az a szakértői válasz, hogy az alperes ügyei viteléhez szükséges
belátási képessége időszakonként visszatérően nagymértékben
csökkent, mind a szakértői megállapításokkal, mind az egyéb peres
adatokkal ellentétben áll.

A bíróság kirendelt szakértő helyett – akár véleményének
előterjesztése előtt, akár az után – más szakértőt rendelhet ki, ha
ezt bármely okból szükségesnek tartja. Ilyenkor a szakértő a
bíróság felhívására köteles a szükséges felvilágosítást megadni,
vagy a fél erre irányuló indítványára a bíróság más szakértőt
rendel ki. Az ügyben azonban a fenti intézkedésekre nem volt
szükség.

A nyilvánvaló ellentmondást tartalmazó szakértői vélemény
ismeretében a felperes további bizonyítás elrendelését nem kérte.
Az ellentmondást a perben feltárt egyéb adatok, az alperesnek a
tárgyalásokon tett összefüggő, logikus nyilatkozatai, a
környezettanulmány szerinti életvitele, továbbá az alperes által
becsatolt dr. Sz. J. és dr. M. I. igazságügyi elmeorvos szakértő
véleménye megnyugtatóan feloldotta.

Az említett csatolt szakértői vélemények ugyanis az alperes
pszichés státuszát dr. F. Gy. szakértői véleményével mindenben
egyezően jellemezték, arra is kiterjedően, hogy az alperes időskori
szellemi hanyatlása magas életkora ellenére is csupán enyhe fokú,
gondolkodása alakilag és tartalmilag ép, csak fizikai ellátásra
szorul, ezt azonban reálisan felméri és elfogadja.

Mindezen adatoknak az egybevetése alapján nem helytálló az a
ténymegállapítás, hogy az alperesnek az ügyei viteléhez szükséges
belátási képessége pszichés állapota, vagy szellemi fogyatkozása
miatt általános jelleggel tartósan, vagy időszakonként visszatérően
nagymértékben csökkent, ezért a bíróság jogerős ítéletében a Ptk.
14. §-ának (4) bekezdését törvénysértően alkalmazva helyezte az
alperest cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá. Mivel a
megfelelő határozat meghozatalához szükséges ténynek a
felülvizsgálati eljárásban az iratok alapján maradéktalanul
megállapíthatóak voltak, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletét
hatályon kívül helyezte és a jogszabályoknak megfelelő döntést
hozott. Egyben az elsőfokú bíróság útján intézkedett a gondnokság
alá helyezésnek az ingatlan-nyilvántartásból és a névjegyzékből
való törléséről. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.057/2005. sz.)

A cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezési per
megindítására az érintett nagykorú házastársa, egyeneságbeli
rokona, testvére, a gyámhatóság, vagy az ügyész kérheti. Más
hozzátartozó azonban (például a gondnokság alá helyezendő személy
nagybátyja, vagy élettársa) a perindításra nem jogosult. A
gyámhatósági jogkört a helyi önkormányzat jegyzője gyakorolja.
A gyámhivatal a gondnokság alá helyezés iránt akkor indít pert, ha
a gondnokság alá helyezendő személynek nincs házastársa és egyenes
ági rokona, vagy van ugyan, de azok nem kívánnak pert indítani.

A cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés iránti per
kizárólag a gondnokság alá helyezendő személlyel, mint alperessel
szemben indítható meg, aki a perben teljes cselekvőképességgel
rendelkezik. A gondnokság alá helyezési per bármikor megindítható.
Ha a gyámhatóság észleli, hogy szükséges a nagykorú személy
gondnokság alá helyezése iránt pert indítani, erről köteles
értesíteni az érintett perindításra jogosult hozzátartozóit. A
tájékoztatástól számított 60 nap eltelte után a gyámhatóság köteles
a perindításra, ha ezen időtartamon belül a hozzátartozók
valamelyike a gondnokság alá helyezés iránt keresetlevelet nem
nyújtott be.

A gondnokság alá helyezési perekben csak a tényállás minden
oldalú tisztázása után lehet állást foglalni abban a kérdésben,
hogy a gondnokság alá helyezés feltételei fennállnak-e. A
megalapozott döntés meghozatala érdekében a bíróságnak azt kell
eldöntenie, hogy az alperes szenved-e olyan pszichés betegségben
vagy van-e olyan szellemi fogyatkozása, illetve
szenvedélybetegsége, amely nagymértékben csökkenti a belátási
képességét, és ha igen, az minden ügye vitelére, vagy csak
egyesekre hat-e ki. Ezek megállapítása részben jogi, részben orvosi
szakkérdés. Ezért a bíróságnak fel kell derítenie az alperes
személyi és vagyoni viszonyait, milyen magatartást tanúsít a
mindennapi élet szokásos teendői körében, rendelkezik-e az ügyei
viteléhez szükséges aktivitással és kellő ismerettel, milyen a
viszonya a környezetével, az általános szociális beilleszkedése, és
életvezetése megfelel-e a környezetében szokásos követelményeknek.
Az alperes személyes meghallgatásának e körben kiemelkedő
jelentősége van, hiszen ennek során a bíróság közvetlen észleléssel
szerezhet meggyőződést az alperes pszichés állapotáról. Egy ügyben
sem mellőzhető a tanúbizonyítás lefolytatása és az igazságügyi
elmeorvos szakértő véleményének beszerzése. A perindítást
megelőzően beszerzett orvosi véleményre alapítva gondnokság alá
helyezést kimondó ítélet nem hozható. Az elmeállapotot a perben
kirendelt állandó, vagy kijelölt igazságügyi elmeorvos szakértővel
vagy elmegyógyász szakorvossal kell megvizsgáltatni.

Ptk. 14/A. § (1) A bíróságnak a cselekvőképesség
korlátozását kimondó ítéletében rendelkeznie kell a gondnokság alá
helyezés kötelező felülvizsgálata iránti eljárás megindításának
időpontjáról, mely nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre
emelkedésétől számított 5 év. (2) A felülvizsgálati eljárást a
gyámhatóságnak kell megindítania. A kereseti kérelem a gondnokság
alá helyezés megszüntetésére, annak hatályában való fenntartására,
a cselekvőképességet korlátozó gondnokság cselekvőképességet kizáró
gondnoksággá változtatására, a cselekvőképességet kizáró gondnokság
cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésre történő
módosítására, illetve cselekvőképességet korlátozó gondnokság
esetén a gondnokolt által önállóan nem gyakorolható jogkörök
módosítására irányulhat.

A cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés, a
nagykorú cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése is nem
határozatlan időre szól. Az idő múlásával ugyanis a beteg állapota
akár pozitív, akár negatív módon jelentősen változhat, és
méltánytalan helyzetet eredményez, ha akár évtizedekig nem
vizsgálja senki, mennyiben valósak a jogerős ítélet ténybeli
megállapításai.

A törvény ezért írja elő, hogy a bíróságnak az ítéletében kell
meghatároznia, hogy milyen időpontban kell kötelezően megindítani a
gondnokság alá helyezés felülvizsgálata iránti eljárást. A törvény
ebben a körben csak a felülvizsgálati eljárás legkésőbbi időpontját
nevesíti, mégpedig akként, hogy arra az ítélet jogerőre emelkedését
követő 5 év eltelte előtt kell, hogy sor kerüljön. E végső
határidőn belül a bíróság a konkrét ügy összes körülményét
mérlegelve szabadon dönt az időpont megállapítása tekintetében.
Azt, hogy a kötelező felülvizsgálat időpontját hogyan kell az
ítéletben meghatározni, a törvény nem határozza meg. Ezért azt a
bíróság akár időtartam (például az ítélet jogerőre emelkedésétől
számított 3 év), akár pontos időpont (pl. 2009. április hónap)
megjelölésével is megteheti. A kötelező felülvizsgálat bevezetése
nem jelenti azt, hogy a gondnokság megszüntetésére irányuló per
megindítására jogosult személyek – maga a gondnokolt is – bármikor
ne kérhetnék a gondnokság megszüntetését vagy
módosítását.”

III. Cselekvőképesség kizárása gondnokság alá
helyezéssel

Ptk. 15. § (1) Cselekvőképtelen az a nagykorú, akit a
bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett.

(2) A gondnokság alá helyezést a nagykorú személy
házastársa, egyeneságbeli rokona, testvére, a gyámhatóság és az
ügyész kérheti.

(3) Ha a gondnokság alá helyezés szükségességéről a
gyámhatóság tudomást szerez, a gondnokság alá helyezési eljárást
meg kell indítania, ha ezt a (2) bekezdésben meghatározott közeli
hozzátartozó a gyámhatóságnak a perindítás szükségességéről való
tájékoztatást követő 60 napon belül nem teszi meg.

(4) A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá a
bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek ügyei viteléhez
szükséges belátási képessége – pszichés állapota vagy szellemi
fogyatkozása miatt – tartósan teljes mértékben hiányzik.

(5) A bíróságnak a cselekvőképességet kizáró
gondnokság alá helyezést kimondó ítéletében rendelkeznie kell a
14/A. § szerinti felülvizsgálatról, kivéve, ha az érintett személy
belátási képességének hiánya véglegesnek tekinthető. Erről az
igazságügyi orvosszakértőnek szakértői véleményében nyilatkoznia
kell.

Cselekvőképtelen a jogerős bírói ítélettel gondnokság alá
helyezett személy. A nagykorú személy cselekvőképtelenséget kizáró
gondnokság alá helyezésének feltételei:

• Ilyen hatályú gondnokság alá
  helyezésre egészségi ok: így pszichés állapot vagy szellemi
  fogyatkozás fennállása esetén kerülhet sor. Egyéb kóros állapot,
  mint egészségügyi ok – mint például a cselekvőképességet korlátozó
  gondnokság alá helyezést indokolható szenvedélybetegség – a
  cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezésre nem ad
  alapot.
• További feltétel, hogy a pszichés
  állapot vagy a szellemi fogyatkozás miatt a nagykorú személy
  belátási képessége tartósan, és teljes mértékben hiányozzon.
• A cselekvőképességet kizáró
  gondnokság alá helyezés is határozott időtartamra szól, a kötelező
  felülvizsgálat intézménye folytán.
• A belátási képesség tartós és teljes
  hiánya önmagában a jogi következmények alkalmazásához nem elegendő,
  mert szükséges az is, hogy a bíróság a nagykorú személyt jogerős
  ítélettel cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezze.
• A cselekvőképességet kizáró
  gondnokság alá helyezési per megindítására az érintett nagykorú
  házastársa, egyeneságbeli rokona, testvére, a gyámhatóság, vagy az
  ügyész jogosult.

A gyámhatósági jogkört a helyi önkormányzat jegyzője gyakorolja.
A gyámhivatal a gondnokság alá helyezés iránt akkor indít pert, ha
a gondnokság alá helyezendő személynek nincs házastársa és egyenes
ági rokona, vagy van ugyan, de azok nem kívánnak pert indítani.

A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés iránti per
kizárólag a gondnokság alá helyezendő személlyel, mint alperessel
szemben indítható meg. A perindításra bármikor sor kerülhet. Ha a
gyámhatóság észleli, hogy szükséges a nagykorú személy gondnokság
alá helyezése iránt pert indítani, erről köteles tájékoztatni az
érintett személy perindításra jogosult hozzátartozóit. Ha a
jogosultak a pert a tájékoztatástól számított 60 napon belül nem
indítják meg, a gyámhatóság köteles a gondnokság alá helyezés iránt
a keresetlevelet előterjeszteni.

A felülvizsgálati eljárást főszabályként a cselekvőképességet
kizáró gondnokság alá helyezés kimondó jogerős ítéletre is
kimondja, azonban egy esetben annak mellőzésére is lehetőséget ad.
Ha ugyanis a perben beszerezett igazságügyi orvosszakértői vélemény
szerint a belátási képesség teljes hiánya véglegesnek tekinthető, a
bíróságnak nem kell rendelkeznie ítélete kötelező
felülvizsgálatáról. Kizárólag a perbeli szakvélemény egyértelmű
megállapítása esetén kerülhet erre sor. Ha a szakvélemény szerint a
belátási képesség teljes hiánya nem tekinthető véglegesnek, e
körben a bíróság nem mérlegelheti felül a szakértői álláspontot még
akkor sem, ha a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok alapján benne
az a meggyőződés alakul ki, hogy az alperes állapota végleges.

A gondnokság alá helyezési perekben csak a tényállás minden
oldalú tisztázása után lehet állást foglalni abban a kérdésben,
hogy a gondnokság alá helyezés feltételei fennállnak-e. A
megalapozott döntés meghozatala érdekében a bíróságnak azt kell
eldöntenie, hogy az alperes szenved-e olyan pszichés betegségben
vagy van-e olyan szellemi fogyatkozása, illetve
szenvedélybetegsége, amely nagymértékben csökkenti a belátási
képességét, és ha igen, az minden ügye vitelére, vagy csak
egyesekre hat-e ki. Ezek megállapítása részben jogi, részben orvosi
szakkérdés. Ezért a bíróságnak fel kell derítenie az alperes
személyi és vagyoni viszonyait, milyen magatartást tanúsít a
mindennapi élet szokásos teendői körében, rendelkezik-e az ügyei
viteléhez szükséges aktivitással és kellő ismerettel, milyen a
viszonya a környezetével, az általános szociális beilleszkedése, és
életvezetése megfelel-e a környezetében szokásos követelményeknek.
Az alperes személyes meghallgatásának e körben kiemelkedő
jelentősége van, hiszen ennek során a bíróság közvetlen észleléssel
szerezhet meggyőződést az alperes pszichés állapotáról.

IV. Cselekvőképtelenség gondnokság alá helyezés
nélkül

Ptk. 17. § (1) Gondnokság alá helyezés nélkül is
cselekvőképtelen az, aki olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez
szükséges belátási képessége – tartósan vagy a jognyilatkozata
megtételekor átmenetileg – teljesen hiányzik.

(2) A gondnokság alá helyezés nélkül cselekvőképtelen
személy jognyilatkozata – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel –
semmis.

(3) A gondnokság alá helyezés nélkül is
cselekvőképtelen nagykorú személy jognyilatkozatát – a
végintézkedése kivételével – cselekvőképtelenség miatt nem lehet
semmisnek tekinteni, ha tartalmából és körülményeiből arra lehet
következtetni, hogy a jognyilatkozat a fél cselekvőképessége
esetében is indokolt lett volna.

A ténylegesen cselekvőképtelen állapotú személyeknek csak egy
része áll gondnokság hatálya alatt. Az a személy minősül gondnokság
alá helyezés hiányában is cselekvőképtelennek, aki olyan állapotban
van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen
hiányzik. A belátási képesség teljes hiányának fennállása esetén e
rendelkezéseket kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy
ténylegesen mi – pszichés állapot, szellemi fogyatkozás,
szenvedélybetegség, gyógyszer-, kábítószer-, alkoholfogyasztás,
vagy pl. altatás következtében előállt bódult állapot stb. – idézte
azt elő.

A belátási képességnek csak a teljes hiánya eredményez
cselekvőképtelenséget. Ezért ha a személy a belátási képességében
csak korlátozott volt, ez a megtett jognyilatkozata érvényességét
nem érinti. A belátási képességnek nem csak a tartós, de átmeneti –
azaz a jognyilatkozat tételekor fennálló – teljes hiánya is a
cselekvőképtelenség megállapítására vezet.

A gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen személy
jognyilatkozata semmis. A cselekvőképtelen személy által kötött
szerződés, illetőleg az egyoldalú nyilatkozat semmisségének
megállapításához külön eljárásra nincs szükség, az érvénytelenségre
bárki határidő nélkül hivatkozhat. A módosított törvény hiszen
különválasztja a cselekvőképtelenségnek és korlátozott
cselekvőképességnek az életkoron alapuló, és a nagykorú személyekre
vonatkozó szabályait, ezekhez kapcsolódóan önállóan rendelkezik a
közös szabályokról, s ezen belül önállóan a relatív semmisség
szabályáról is.

A jognyilatkozatnak a tényleges cselekvőképtelenség miatti
semmisségére történő hivatkozás jogát bárki függetlenül attól
gyakorolhatja, hogy a semmisséghez fűződő jogkövetkezmény levonása
melyik fél érdekét szolgálja. Nem lehet semmisnek tekintetni a
cselekvőképtelen nyilatkozatát, ha annak tartalmából és a
körülményekből az következik, hogy a jognyilatkozat megtétele a fél
cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna.

Előfordul, hogy a bíróság az előtte folyamatban lévő perben
észlel olyan körülményeket, amelyek arra utalnak, hogy a gondnokság
alá nem helyezett fél cselekvőképességgel nem rendelkezik (pl. nem
képes felfogni a keresetlevél tartalmát). Ha adatok merülnek fel
arra, hogy a félnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége
teljesen hiányzik, akkor a bíróságnak a kirendelt ügygondnok
részvétele mellett kell az eljárást folytatnia. A Legfelsőbb
Bíróság egyik vonatkozó határozata alapján időskori téveseszmés
elmebetegség akkor is indokolja a cselekvőképességet korlátozó
gondnokság alá helyezést, ha az alperes a háztartását és mindennapi
ügyeit ellátja ugyan, de rendszeres segítségre szorul, melyet a
környezetében élőktől – állapotánál fogva – nyilvánvalóan nem
remélhet.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperest
cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte, elrendelte az
alperesnek a gondnokoltak névjegyzékébe történő bejegyzését,
valamint a jogerős ítéletnek a polgármesteri hivatal és a bíróság
hirdetőtáblájára történő kifüggesztését, és felhívta a
földhivatalt, hogy az alperes tulajdonában álló 4/24
ingatlanilletőségre a gondnokság alá helyezés tényét jegyezze be.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét
helybenhagyta azzal, hogy a jogerős ítélet megküldésével megkereste
a gyámhivatalt a gondnok kirendelése és az esetleg szükséges egyéb
intézkedések megtétele végett, elrendelte a gondnokság alá
helyezésről hirdetmény kibocsátását és annak 15 napra történő
kifüggesztését. A jogerős ítélet indokolása szerint a 73 éves
alperes tartósan fennálló időskori téveseszmés elmebetegségben
szenved, amely miatt az ügyei viteléhez szükséges belátási
képessége tartósan, nagyfokban csökkent. 1995-ben az alperes a
lakásingatlanának a megvásárlásával és az abba történő
beköltözéssel kapcsolatos ügyeket önállóan intézte, és az említett
időpont óta a saját háztartásával kapcsolatos teendőket önállóan
látja el, a szükséges mértékű segítséget pedig önálló intézkedéssel
oldja meg. Az alperes és a vele közös tulajdonú ingatlanban lakó
társtulajdonosok között jószomszédi viszony nem alakult ki, mert az
alperes által tartott kutyával kapcsolatban közöttük kölcsönös
nézeteltérések merültek fel.

Ennek következményeként az alperesnek az öccsével
összefüggésben kialakult téves eszméje kihatott az udvarban lakó
társtulajdonosokra is: azzal vádolja őket, hogy az öccse
felbujtására a tulajdonostársak behatolnak a lakásába, onnan
különböző dolgokat elvisznek, lyukat fúrnak a lakásába, oda
belövöldöznek, a kéményen át pedig mérgező festéket eresztenek
le.

Az alperes e magatartása miatt a társtulajdonosok a felpereshez
és a Varga utcai Ideggondozó Intézethez fordultak, amelynek
következményeként az alperes előbb kórházi kezelés alatt, majd
rendszeres ideggondozó intézeti ellenőrzés alatt állott. Az orvosi,
illetve a gyógyszeres kezelés hatására az állapota
konszolidálódott, elmetünetei nagymértékben elhalványodtak. 1999.
január 12-én azonban kijelentette, hogy a továbbiakban nem hajlandó
a kezelést folytatni, és az említett időpontot követően a szükséges
vizsgálatokon nem jelent meg. A tulajdonostársakkal kapcsolatos
téveseszméi változatlanul fennállnak, az életkörülményei pedig
egyértelműen arra utalnak, hogy az ügyeinek az intézésében
segítségre szorul, amely csak gondnok kirendelése útján
biztosítható. Az így megállapított tényállás alapján a perben
eljárt bíróságok kétséget kizáróan bizonyítottnak találták azt,
hogy az alperesnek az időskori téveseszmés elmebetegsége miatt az
ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan, nagyfokban
csökkent, ezért a felperes keresetének helyt adtak.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel
élt a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése,
valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és a
felperes keresetének az elutasítása iránt. A felülvizsgálati
kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint helyesen mutatott
rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a társtulajdonosokkal azért nem
alakult ki jó viszonya, mert az általa megfelelően gondozott
kutyájának a tartását ellenezték, és az ezzel összefüggő vita
indította el azt a “lavinát”, amelynek eredményeként a
gondnokság alá helyezésére sor került. A jó viszony hiánya legalább
olyan mértékben vezethető vissza a társtulajdonosok magatartására,
mint a sajátjára, a jószomszédi viszony hiánya azonban sem alapja,
sem indoka nem lehet a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá
helyezésének.

Az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége ugyanis sem
tartósan, sem időszakonként visszatérően, sem kisebb, sem nagyobb
mértékben nem csökkent, az ingatlanának eladását teljes mértékben
egyedül intézte, a háztartási és ház körüli munkákat, az
életvitelével járó egyéb napi teendőket és a szükséges hivatali
ügyintézést is önállóan látja el, sem a társtulajdonosok, sem mások
segítségére nem szorul. 1999. január 19. óta orvosi vizsgálaton
valóban nem jelent meg, éppen az orvosok tanácsolták viszont azt,
hogy a továbbiakban nem szükséges orvosi ellenőrzésekre járnia,
hanem elegendő az, ha csupán a részére felírt gyógyszereket szedi,
e gyógyszerek viszont nem elmetünetek kezelésére, hanem csupán a
közérzetének javítására szolgálnak. Az orvos szakértői véleményből
nem állapítható meg az, hogy a belátási képessége akár az
elmeállapota, akár a szellemi fogyatkozása vagy valamilyen kóros
szenvedélye miatt tartósan vagy időszakonként nagymértékben
csökkent lenne, önmagában az elmebetegség bizonyított fennállása
sem indokolhatná viszont a gondnokság alá helyezését. A vele
haragos viszonyban álló szomszédoktól elfogulatlan tanúvallomás nem
volt várható, tévedtek ezért a perben eljárt bíróságok akkor,
amikor a kihallgatott tanúk vallomása és a perben beszerzett orvos
szakértői vélemény alapján a gondnokság alá helyezés feltételeinek
a fennállását állapították meg. A felperes felülvizsgálati
ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A
felülvizsgálati kérelem alaptalannak bizonyult.

I. Iratellenesen hivatkozik az alperes a felülvizsgálati
kérelmében arra, hogy a perben eljárt bíróságok az ítélkezésük
alapjául szolgáló tényállást kizárólag az alperessel haragos
viszonyban álló társtulajdonosok tanúvallomására, valamint a perben
beszerzett igazságügyi orvos szakértői véleményre alapították
volna.

A peres iratok tartalma, valamint az első- és másodfokú bíróság
ítéletének az indokolása ugyanis nem hagy kétséget afelől, hogy a
perben eljárt bíróságok a tényállás megállapítása során az alperes
társtulajdonosainak a tanúvallomásán, valamint a Debreceni
Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének az
elmeorvos szakértői véleményén felül az alperes személyes
előadására, a perben kihallgatott érdektelen tanúk vallomására, az
alperes és a társtulajdonosok között folyamatban volt hatósági
eljárások adataira, az alperes által a szomszédainak írt levelek
tartalmára, valamint a Városi Egészségügyi Szolgálat Pszichiátriai
Ambulancia és Gondozó Intézet felnőtt részlegének az orvosi
igazolásában foglaltakra is figyelemmel voltak. Az 1952. évi III.
törvényben (a továbbiakban: Pp.) foglaltaknak megfelelően jártak el
akkor, amikor a perben kirendelt igazságügyi elmeorvos szakértő
véleményét az ítélkezésük alapjául elfogadták, hiszen a szakértői
vélemény leleti és véleményi része egymással összhangban áll, az
homályosnak vagy hiányosnak nem tekinthető, önmagával, más szakértő
leletével és a bizonyított tényekkel ellentétben nem áll, a
helyessége tekintetében pedig kétség sem merült fel. A
rendelkezésre álló bizonyítékok egymással való egybevetése és a
maguk összességében történő értékelése a Pp.-ben rögzített elveknek
megfelelt, és a jogerős ítélet által megállapított tényállás
okszerűtlen vagy logikailag ellentmondó ténymegállapításokat sem
tartalmaz. Nincs helye ezért a szabad bírói mérlegeléssel
megállapított tényállás felülvizsgálati eljárásban történő
felülmérlegelésének, a bizonyítékok újbóli értékelésének.

II. A Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezései szerint
cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a
nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges
belátási képessége – elmebeli állapota, szellemi fogyatkozása vagy
valamilyen kóros szenvedélye miatt – tartósan vagy időszakonként
visszatérően nagymértékben csökkent. Az idézett törvényhely szerint
a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésnek két
együttes (konjunktív) feltétele van: egyrészt az elmebetegség,
szellemi fogyatkozás vagy valamilyen kóros szenvedély fennállása,
másrészt pedig az ügyek viteléhez szükséges belátási képességnek az
említett okokra visszavezethető tartós vagy időszakonként
visszatérően nagymértékben csökkent volta.

Helyesen hivatkozott tehát az alperes a felülvizsgálati
kérelmében arra, hogy önmagában az orvosilag meghatározott
elmekórtani betegségének a puszta fennállása a gondnokság alá
helyezését még nem alapozza meg, ha az az ügyei viteléhez szükséges
belátási képesség fentebb részletezett csökkent voltával nem
párosul (Lásd.: BH1970. 6486., PJD. IV. 4.). Alaptalanul érvel
viszont azzal, hogy a perbeli esetben az említett törvényes
feltételek együttesen nem állnának fenn.

Az aggálytalan igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény szerint
ugyanis az alperes tartósan fennálló időskori téveseszmés
elmebetegségben (pszichosis paranoides senilis) szenved, amelynek
következtében az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége
tartósan nagyfokban csökkent, miért is a cselekvőképességet
korlátozó gondnokság alá helyezése orvosi szempontból javasolt, a
háztartásával és életvitelével járó teendőket pedig önállóan
elvégzi, és a szükséges ügyintézést is önállóan ellátja ugyan, e
tekintetben azonban – a per adatai szerint – rendszeres segítségre
is szorul, de e segítséget a környezetében élőktől – a rájuk is
kiterjedő téves eszméi miatt – nyilvánvalóan nem remélheti. A
kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet
hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.768/1999.
sz.)

V. Jognyilatkozatok a cselekvőképesség korlátozása és
kizárása körében

A gondnokság alá helyezett korlátozottan
cselekvőképes személy jognyilatkozatai

14/B. § (1) A korlátozottan cselekvőképes
személy jognyilatkozata általános jelleggel, illetve a bíróság
ítéletében meghatározott ügycsoportok tekintetében – a (2)
bekezdésben foglaltak kivételével – csak akkor érvényes, ha azt a
gondnoka beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával tette. A
gondnokolt és gondnoka közötti vita esetén a gyámhatóság dönt. Ha a
korlátozottan cselekvőképes személy cselekvőképessé válik, maga
dönt a függő jognyilatkozatainak érvényességéről.

(2) A korlátozottan cselekvőképes személy a gondnoka
közreműködése nélkül is

a) tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot,
amelyre a jogszabály feljogosítja;

b) megkötheti a mindennapi élet szokásos
szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű
szerződéseket;

c) rendelkezik a munkaviszonyból, munkaviszony
jellegű jogviszonyból, társadalombiztosítási, szociális és
munkanélküli ellátásból származó jövedelme 50%-ával; annak erejéig
kötelezettséget is vállalhat;

d) megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel
kizárólag előnyt szerez.

(3) A korlátozottan cselekvőképes gondnokolt
közokiratban feljogosíthatja a gondnokát – annak hozzájárulása
esetén – arra, hogy helyette és nevében – általános jelleggel –
eljárjon, jognyilatkozatot tegyen, kivéve a (2) bekezdésben
meghatározott jognyilatkozatokat, illetve azokat, amelyeknél
jogszabály a korlátozottan cselekvőképes személy saját
nyilatkozatát kívánja meg.

(4) A gondnokolt a (3) bekezdés szerinti általános
felhatalmazást teljes bizonyítóerejű magánokirattal – a gondnok
egyidejű tájékoztatása mellett – bármikor visszavonhatja.

(5) Azonnali intézkedést igénylő esetben, illetve
külön törvényben foglaltak szerint a gondnok a (3) bekezdésben
meghatározott megállapodás hiányában is eljárhat a korlátozottan
cselekvőképes gondnokolt helyett.

Az általános szabály szerint a korlátozottan cselekvőképes
személy érvényes jognyilatkozatot – a gondnokság alá helyezés
általános jellege esetén minden tekintetben, részleges jelleg
esetén az ítéletben meghatározott ügycsoportok tekintetében – csak
törvényes képviselője előzetes beleegyezésével vagy utólagos
jóváhagyásával tehet. Ha a jognyilatkozat létrejött, addig, amíg a
törvényes képviselő az előzetes beleegyezését, illetőleg az
utólagos jóváhagyását nem adja meg, függő jogi helyzet áll fenn,
mert a korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozata ugyan
létrejött, de nem érvényes.

A függő helyzet a törvényes képviselő nyilatkozatával válik
egyértelművé. Előzetes beleegyezés vagy utólagos jóváhagyás esetén
a létrejött jognyilatkozat érvényessé válik, ezek hiányában az
érvénytelen. Ha azonban a függő jogi helyzetben a korlátozottan
cselekvőképes személy cselekvőképessé válik – akár azért, mert
nagykorú lett, akár azért, mert a bíróság a gondnokság alá
helyezést jogerős ítélettel megszüntette – saját maga dönt a
jognyilatkozata érvényességéről. A törvény értelmében a gondnok és
a gondnokolt jognyilatkozatának eltérése esetén a vitás kérdésben a
gyámhatóság dönt.

A korlátozottan cselekvőképes személy olyan önálló
nyilatkozatai, melyek érvényességéhez nem szükséges a törvényes
képviselő előzetes beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása:

• Azok a személyes jellegű jognyilatkozatok, amelyeket
  a korlátozottan cselekvőképes személy jogszabályi felhatalmazás
  alapján csak személyesen tehet meg. Így:
  • a korlátozottan cselekvőképes személy is eljárhat
    cselekvőképes személy képviseletében. Ilyen esetben a korlátozottan
    cselekvőképes személy, mint képviselő az általa képviselt nevében
    olyan jognyilatkozatokat is tehet, amelyeket egyébként saját
    nevében a gondnok előzetes engedélyével vagy utólagos
    jóváhagyásával sem tehetne.
  • a korlátozottan cselekvőképes személy önállóan tehet
    házasságkötési nyilatkozatot, és közvégrendeletet,
  • maga is felléphet a személyhez fűződő jogai
    védelmében,
  • munkaviszonyt létesíthet,
  • megtilthatja, hogy halála esetén testéből szerveit
    vagy szöveteit átültetés céljából eltávolítsák.

Van azonban olyan személyesen tehető jognyilatkozat, melynek
érvényességéhez a törvényes képviselő vagy a gyámhatóság
hozzájárulása szükséges. A korlátozottan cselekvőképes személy
apaságot elismerő nyilatkozata csak akkor érvényes, ha ehhez a
törvényes képviselő hozzájárul. Ha a törvényes képviselő a
hozzájárulásban tartósan gátolva van, vagy nem adja meg, azt a
gyámhatóság hozzájárulása pótolja.

• A korlátozottan cselekvőképes személy megkötheti
  azokat a kisebb jelentőségű szerződéseket, amelyek a mindennapi
  élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartoznak. Ezeket az
  ügyleteket minden esetben az adott helyzetben, és a gondnokolt
  körülményeitől függően kell értékelni.
• A teljes munkabérrel való szabad rendelkezés és
  kötelezettségvállalás szabályát kizárólag a kiskorúak esetében áll
  fenn, míg a gondnokolt számára csak a részleges rendelkezési jog
  biztosított a munkából, a társadalombiztosítási, munkanélküli és
  szociális ellátásból származó jövedelem tekintetében.
• A korlátozottan cselekvőképes személy olyan
  szerződések önállóan megköthet, amelyek számára kizárólag
  előnyszerzést eredményeznek (például ajándékozási szerződést
  köthet, mint megajándékozott).

Míg a kiskorúak esetében a törvényes képviselő jogosult az ígért
vagy adott ajándék visszautasítására, addig a gondnokolt esetében
ilyen rendelkezés nincs. Ezért a cselekvőképességet korlátozó
gondnokság alá helyezett személy részére ígért vagy adott ajándékot
a gondnok nem utasíthatja vissza.

A gondnoknak a korlátozottan cselekvőképes személy nevében tett
önálló jognyilatkozatára 3 esetben kerülhet sor:

• ha erre a gondnokot külön törvény jogosítja fel. Így
  például az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek a
  beteget megillető önrendelkezési jogkörébe tartozó egyes
  jognyilatkozatokat, a gondnokolt fertőző betegsége esetén a gondnok
  is megteheti az otthoni elkülönítéshez szükséges nyilatkozatot, a
  magánnyugdíj pénztárat terhelő titoktartás körében felhatalmazást
  adhat a pénztár tag gondnokolt kiszolgáltatható adatkörére, és a
  gondnokolt egészségügyi és személyazonosító adatainak a törvényben
  meghatározott céloktól eltérő kezelésére etc.
• ha a gondnokolt közokiratba foglaltan jogosítja fel
  a gondnokot a helyette és nevében történő általános jellegű
  eljárásra. Ilyen felhatalmazás azonban még közokiratba foglaltan
  sem adható érvényesen azon jognyilatkozatok tekintetében, melyeket
  a gondnokolt a jogszabály alapján önállóan tehet meg, és azokra
  sem, amelyekre jogszabály a gondnokolt személyes nyilatkozatát
  kívánja meg.
• Nem rendelkezik a törvény arról, hogy milyen jogkövetkezménnyel
  jár, ha a gondnokolt a felhatalmazás visszavonásakor elmulasztja a
  gondnok egyidejű tájékoztatására vonatkozó kötelezettségét. Ez a
  kérdés abból a szempontból bír jelentőséggel, hogy érvényesnek
  tekinthető-e a gondnok azon jognyilatkozata (eljárása), melyet a
  visszavonást tartalmazó köz- vagy teljes bizonyító erejű
  magánokirat keltét követően, de a visszavonásról tudomást szerzését
  megelőzően tett a gondnokolt nevében. Álláspontunk szerint a Ptk.
  rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával a gondnokolt
  mulasztásának az a jogkövetkezménye, hogy a gondnok megtett
  jognyilatkozatának vagy eljárásának érvényességét nem lehet
  vitattatni.
• a gondnok külön felhatalmazás nélkül is eljárhat az
  azonnali intézkedést igénylő esetekben Azt, hogy az adott eset
  valóban azonnali intézkedést követelt-e, a gondnokolt érdekeinek
  védelme szempontjából, és annak vizsgálata mellett kell megítélni,
  hogy annak megtétele valóban halaszthatatlan volt-e (pl. a
  gondnokolt vagyonát fenyegető kárveszély esetén az azt elhárító
  intézkedésnek a gondnokolt részéről, és időben később történő
  megtétele – a gondnok előzetes beleegyezésével vagy utólagos
  jóváhagyásával – már nem lett volna alkalmas a kár bekövetkezésének
  elhárítására).

A gondnokság alá helyezett cselekvőképtelen személy
jognyilatkozata:

15/A. § (1) A cselekvőképtelen személy
jognyilatkozata – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – semmis;
nevében gondnoka jár el. A gondnoknak a véleménynyilvánításra képes
gondnokolt kívánságát, kéréseit – pl. a tartózkodási helyére
vonatkozóan – a döntések meghozatala előtt meg kell hallgatnia és
lehetőség szerint figyelembe kell vennie. Ha a gondnok e
kötelezettségét folyamatosan megszegi, ez az elmozdítását vonhatja
maga után. (2) A cselekvőképtelen személy maga is megkötheti azokat
a csekély jelentőségű szerződéseket, amelyek a mindennapi életben
tömegesen fordulnak elő, és különösebb megfontolást nem
igényelnek.

Kiindulópont, hogy a cselekvőképtelen személy jognyilatkozata
semmis, nevében gondnoka jár el.

Kiemelkedően fontos szabály továbbá, hogy a gondnoknak az a
kötelezettsége, hogy a vélemény-nyilvánításra képes gondnokolt
kívánságát, kéréseit meg kell hallgatnia, és – lehetőség szerint –
figyelembe kell vennie a döntés meghozatala során. A törvény ennek
elmulasztásához szankciót is fűz, mert e kötelezettség folyamatos
megszegése a gondnok elmozdítását vonhatja maga után. Azt, hogy a
gondnok a döntéseit folyamatosan és következetesen a gondnokolt
meghallgatása nélkül hozza meg, bárki, így maga a gondnokság alá
helyezett személy, illetve a környezetében élők is jelezhetik a
gyámhatóságnak.

Ahhoz, hogy a törvényben nevesített forgalmi ügyletet a
cselekvőképtelen érvényesen megköthesse, 4 együttes feltételnek
kell fennállnia:

• a cselekvőképtelen személy a
  szerződést közvetlenül maga köti és teljesíti (pl. kisebb
  bevásárlást bonyolít).
• a szerződésnek csekély
  jelentőségűnek kell lennie. E feltétel meglétét a közfelfogás
  szerint, de minden esetben az adott helyzetben, és a gondnokolt
  körülményeitől függően kell értékelni.
• Az ügylet csak olyan lehet, amely a
  mindennapi életben tömegesen fordul elő. A tömegesen megfogalmazás
  azt jelenti, hogy ilyen típusú jogügyletet a lakosság széles köre
  köt rendszeresen (pl. minden nap) vagy időszakonként rendszeresen
  visszatérően.
• Csak olyan ügyletek vonhatók ebbe a
  körbe, amelyek különösebb megfontolást nem igényelnek.

A cselekvőképtelen személy által kötött szerződés, illetőleg az
egyoldalú nyilatkozat semmisségének megállapításához külön
eljárásra nincs szükség, az érvénytelenségre bárki határidő nélkül,
de csak a cselekvőképtelen személy érdekében.

A cselekvőképességet korlátozó és a
cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezettekre vonatkozó
közös szabályok:

16. § (1) A cselekvőképtelen személy gondnoka, korlátozott
cselekvőképesség esetén pedig az érintett személy és gondnoka
jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása
szükséges, ha a jognyilatkozat a gondnokolt

a) tartására,

b) örökösödési jogviszony alapján megillető jogára
vagy kötelezettségére,

c) ingatlantulajdonának átruházására vagy bármely
módon történő megterhelésére vonatkozik, ide nem értve azt az
esetet, amikor az ingatlan ellenérték nélküli megszerzésével
egyidejűleg kerül sor haszonélvezet alapítására,

d) a 20/B. § alapján beszolgáltatott vagyonára,

e) vagyonának mértékétől függően a gondnokot
kirendelő határozatban megállapított összeget, de legalább 50 000
Ft-ot meghaladó értékű egyéb vagyontárgyára, vagyoni értékű jogára
vonatkozik.

(2) A gyámhatóság kivételesen indokolt esetben
hozzájárulhat

a) a cselekvőképtelen személy gondnoka, korlátozott
cselekvőképesség esetén pedig a gondnokolt és a gondnok közös
kérelmére a gondnokság alá helyezett személy leszármazójának önálló
háztartás alapításához, fenntartásához, illetve más létfontosságú
célja eléréséhez a gondnokság alatt álló vagyonának terhére; a
támogatás mértéke a leszármazó kötelesrészét nem haladhatja
meg;

b) a korlátozottan cselekvőképes gondnokolt és
gondnoka közös kérelmére a gondnokolt által történő – az a) pontban
foglaltak alá nem tartozó – ajándékozáshoz vagy jogokról ellenérték
nélkül lemondásához, illetve közcélra történő felajánlásához,
feltéve, hogy a jogügylet a gondnokolt megélhetését nem
veszélyezteti.

(3) Nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására

a) bírósági vagy közjegyzői határozattal elbírált
jognyilatkozat érvényességéhez,

b) ha a bíróság ítéletében a cselekvőképességet
korlátozó gondnokság alá helyezett személy cselekvőképességét az
(1) bekezdésben meghatározott jognyilatkozatok tekintetében nem
korlátozta.

Alapvetően a korlátozottan cselekvőképes személy
jognyilatkozatának érvényességéhez törvényes képviselőjének
előzetes beleegyezésére vagy utólagos jóváhagyására van szükség,
míg a cselekvőképtelen személy helyett a gondnok teszi meg a
jognyilatkozatokat. A gyámhatóság jóváhagyása szükséges:

• azok a jognyilatkozatok, amelyek a
  gondnokolt tartására vonatkoznak. Ilyennek kell tekinteni a rokonok
  eltartására vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartozó minden
  jognyilatkozatot, de a tartási és életjáradéki szerződést is.
• gyámhatósági jóváhagyásra szorul a
  gondnok minden olyan jognyilatkozata, amely öröklési jogviszonnyal
  kapcsolatban a gondnokoltat megillető jogra, illetőleg őt terhelő
  kötelezettségre vonatkozik.
• a gondnokolt ingatlantulajdonának
  átruházására, vagy megterhelésére vonatkozó jognyilatkozatok