A rendszeres testedzésben a terhelést a fizikai aktivitás gyakorisága, intenzitása és időtartama együttesen határozzák meg. A testmozgás fontos az egészséges életmód kialakításában, illetve fenntartásában, de előfordulhat, hogy a fizikai aktivitás mértéke nem arányos az egyén képességeivel. A túlzásba vitt testedzés nemcsak sérülésekhez vezethet, de életviteli problémákat is okozhat. Amerikai kutatók már szembesültek olyan szélsőséges esetekkel is, amikor a túlzott edzés immár életveszélyesé vált. Egyértelmű, hogy az ilyen esetek diszfunkcióra utalnak, amit a tudományos szakirodalomban testedzésfüggőségnek neveznek. Ez a morbiditás a viselkedési vagy magatartási szenvedélybetegségek közé sorolható. Eddig két változatát ismerjük; Az egyik – amit ebben a cikkben áttekintek – az elsődleges testedzésfüggőség. Ebben az esetben egy pszichológiai probléma – amelynek semmi köze ez edzéshez, fitneszhez, vagy az érintet személy fizikai állóképességéhez illetve teherbíró képességéhez – erősen eltúlzott, elhagyhatatlan testedzés formájában jelenik meg. Ezzel szemben létezik a másodlagos testedzésfüggőség, amikor különböző evési zavarokban (pl. anorexia, bulimia) szenvedő egyének túlzott edzésmennyisége testsúlycsökkenés céljából egy szigorú diétát kiegészítő tünetként jelenik meg. Az elsődleges testedzésfüggőségben a rendellenesség pszichológiai okai gyakran még az érintett személy számára sem világosak. A másodlagos testedzésfüggőségben viszont a túlzott edzés egy eszköz a súlyvesztés eléréséhez. A két kór tehát eltérő jellemzőkkel bír, ettől függetlenül a tünetek gyakran azonosak. A leglényegesebb különbség az elsődleges, illetve a másodlagos testedzésfüggőség között az, hogy az elsődlegesben a túlzott edzésmennyiségnek egy tudatos vagy tudatalatti lelki jelenség az oka, amíg a másodlagosban a túlzott edzés egyszerűen a fogyás célját eszközként szolgálja.

Tehát egyértelmű, hogy különbséget kell, hogy tegyünk az elkötelezett és a kóros edzési magatartás között. Az elkötelezett sportolók egy intellektuális belső értékelés pozitív eredménye révén kerülnek a körbe, amely magában foglalja a szociális kapcsolatokban, egészségben, státuszban, presztízsben vagy pénzügyi fogalmakban elért előnyöket. Az elkötelezett sportolók: 1) értékelik a külső elismerést, 2) az edzés egy fontos, de még sem a legfontosabb eleme az életüknek, és 3) nem éreznek elvonási tüneteket, ha valamilyen oknál fogva nem gyakorolhatják tevékenységüket, avagy el kell mulasztaniuk egy előre eltervezett edzést. Ezen túl talán a legfontosabb, hogy az elkötelezett sportolók önmaguk irányítják a cselekedeteiket és a helyzet magaslatán vannak, nem pedig a cselekedeteik irányítják őket. Továbbá elégedettséget, örömöt és sikert élveznek a választott sporttevékenységből, és ez az érzés motiválja őket, hogy hosszú távon is kitartsanak a kedvenc sportjuk mellett. Ezzel ellentétben az edzésfüggő egyének: 1) inkább egy belső megfelelési vagy stresszel szembeni megküzdési vágy miatt edzenek, 2) az edzés a legfontosabb szerepet játssza az életükben, és 3) komoly hiányérzetet, illetve megvonási tüneteket tapasztalnak, amikor az edzés nem megvalósítható valamilyen okból kifolyólag.

A megvonási tünetek kulcsszerepet játszanak a testedzésfüggőségben. Egy régebbi definíció alapján a testedzésfüggőség egy olyan fiziológiai és/vagy pszichológiai eredetű probléma, ahol 24-36 órával az utolsó edzés után elvonási tünetek jelentkeznek. Újabb ismeretek alapján, ennek pontossága azonban vitatható, mert az elvonási tünet csak egy a többi jellemző tünet közül, amelyek a viselkedési függőségekben megfigyelhetőek. Több tanulmány – tévesen – a tünet jelenlétét, és nem a típusát, gyakoriságát vagy az intenzitását mérte fel eddig. Negatív pszichológiai tünetek majdnem minden sportolónál vagy más hobbi szintű rekreációs tevékenységekben résztvevő személyeknél is jelentkezhetnek, amikor valamilyen előre nem tervezett oknál fogva elmarad a várt aktivitás. Kutatásaim eredményei alapján ténylegesen még kismértékben megterhelő fizikai aktivitásnál, mint például a rendszeres tekézőknél is jelentkezhetnek elvonási tünetek, ha egy nem kívánt esemény miatt ki kell hagyniuk az eltervezett tekézést. Hozzá kell azonban tenni, hogy a tekézők csoportjában jelentett elvonási tünetek, kisebb mértékűek, mint például a futóknál, a súlyemelőknél, vagy a vívóknál észleltek. A régebbi feltételezéssel szemben egyre inkább az valószínűsíthető, hogy az elvonási tünetek jelenléte önmagában nem látszik elegendőnek a testedzésfüggőség diagnosztizálására. A meghatározó tényező az elvonási tünetek erőssége, ami segíthet szétválasztani az elkötelezett és az edzésfüggő sportolókat. Mi több, az elvonási tünet, mint enyhe hiányérzet, a különféle sport és rekreációs tevékenységekben a pozitív, egészséges elkötelezettséget is szimbolizálja. Annak a rendszeres tevékenységnek az elmaradása, amely az életminőséget gazdagítja, hiányérzetet, de nem elvonási tünetet vált ki. Úgy tűnik tehát, hogy a hiányérzet és a biológiai reakciókkal járó elvonási tünetek fogalmát érdemes megkülönböztetni: az előbbi egy olyan pozitív motiváció, amely kellemessé teszi az adott cselekvést, de annak hiányában nem alakul ki negatív érzelmi állapot, az utóbbiak viszont a tevékenység elmaradása esetén megjelenő, kifejezetten negatív élettani változások és tünetek, amelyek a tevékenység elmaradása esetén nagyon negatív emocionális állapotot is generálnak. A hiányérzet tehát nem, viszont az elvonási tünetek határozottan sugallhatják a testedzésfüggőséget.

Viszont ahogy a fentiekben már említettem, az elvonási tünet jelenléte önmagában nem elegendő a testedzésfüggőség egyértelmű diagnosztizálásához. Mint más magatartási függőségekben, hat általános és univerzálisan jelenlévő tünetet tudunk felsorolni, amelyeket a testedzés, szex, szerencsejáték, videojáték, és az internet használat területein végzett kutatások eredményei alapján ismertünk meg. Az első a kiemelkedőség (vagy szaliencia). Ez a tünet akkor van jelen, amikor az edzés az egyén életének legfontosabb részévé válik, dominálja gondolatait (belefeledkezés és igénytorzulás), érzelmeit (sóvárgás), viselkedését (szociális beállítottság romlása). Az edzésfüggő egyén gondolata szinte minden szituációban (például gépkocsivezetés, evés, értekezlet, sőt még a barátokkal való beszélgetés alatt is) kiterülhet az edzésre. Minél közelebb kerül a várt edzés-időpont, annál jobban izgul vagy fél, hogy nem lesz képes időben elkezdeni az edzést. A második a hangulatváltozás. Ez a tünet arra az élményre utal, amelyet az egyén az edzés következményeképpen tapasztal (pl. „feldobottság” vagy „felfrissülés” érzete, vagy a másik oldalról „menekülés” illetve a „letargia” elkerülése). A legtöbb sportoló az edzést követően pozitív vagy kellemes érzésekről számol be. A testedzésfüggőségben szenvedő egyént viszont nem ezek a pozitív hangulatváltozások ösztönzik az ismételt edzésre, hanem leginkább az edzés hiányában tapasztalandó negatív érzelmek és a rossz hangulat vagy közérzet elkerülése. A harmadik a tolerancia, amely akkor figyelhető meg, amikor a habitus vagy edzettség miatt egy adott edzésmennyiség már nem elegendő ahhoz, hogy előző időszakokhoz hasonlónak észlelhető eredményt váltson ki. Ilyenkor az érintett egyén az edzés gyakoriságát és/vagy intenzitását növeli, hogy ismét tapasztalja az előzőleg átélt állapot javulást. Példa erre az, amikor egy szerencsejáték-függőségben szenvedő személy nagyobb téttel játszik, mivel az előzőleg játszott kisebb tét nem hozza már izgalomba, avagy nem éri el a kívánt kihívást és a nyerés illúziójának tulajdonítható pillanatnyi eufórikus érzést. A negyedik a fentiekben tárgyalt megvonási tünetek. Ezek a tünetek kellemetlen érzést és kényelmetlen testi-lelki állapotot takarnak, amelyek a nem megtervezett, illetve az egyén akaratától független edzés megvonásának a következményei. A leggyakoribban jelentkező érzések a bűntudat, idegesség, szorongás, nyomottság, kövérség érzet, erőtlenség, rosszkedv, depresszió. Az ötödik a konfliktus, amely tünet a testedzésfüggőség okozta tényleges konfliktust jelenti az érintett egyén és a környezete között (szociális konfliktus), illetve az élet egyéb területein (munka, szociális kapcsolatok, érdeklődés), esetleg saját magával szemben (személyes konfliktus). A más személyekkel való konfliktus a családdal, barátokkal való kapcsolat romlásában jelentkezik, amit az edzéssel töltött túl sok idő, és ezzel párhuzamosan a kapcsolat elhanyagolása eredményez. A mindennapi élethez való normális viszonyulás hiánya is az edzéssel töltött órák következménye. Ilyen esetben jellemző, hogy az alapvető létszükségletek, mint például takarítás, a csekkek befizetése, munka, vizsgára való felkészülés háttérbe szorulnak. A belső konfliktus akkor keletkezik, amikor az edzésfüggő felismeri, hogy amit tesz, és ahogyan teszi, immár ártalmas, de ennek ellenére nem képes abbahagyni és visszatérni normális életéhez. A hatodik tünet – a visszaesés. Ez a tünet egy mérsékelt vagy edzésmentes időszakhoz való visszatérés folyamán nyilvánul meg. Ez lehet az egyéntől függő, vagy az egyéntől független választás is. Az egyéntől független kiesés lehet például egy sérülés után, ahol is saját akarata ellenére kellett megszakítani a rendszeres edzést. A másik variáció, ha az illető elhatározta, például szakember javaslata alapján, hogy az általa művelt edzés ilyen formában egészségtelen, megpróbálja abbahagyni, de egy ponton túl nem képes további önmegtartóztatásra, és visszaesik.

A fenti hat tipikus tünet alapján, két Angliai kollégámmal kidolgoztunk – majd itthoni kollégákkal magyarra fordítottunk és érvényesítettünk – egy egyszerű és gyorsan kitölthető kérdőívet a testedzésfüggőség valószínűségének a vizsgálatára. Kihangsúlyoznám, hogy a kérdőív önmagában nem egy diagnosztikai eszköz, de magas pontszám (24 vagy annál több) annak a valószínűségére utalhat, amit érdemes mentálhigiénés szakemberrel megbeszélni (1. Táblázat). A kérdőív hat állításból áll. A kitöltőnek az 1-től 5-ig számskála segítségével jeleznie kell, hogy mennyire ért egyet az egyes állításokkal. Ezek után a válaszok számbeli értékét össze kell adni. Amennyiben az őszpontszám eléri a 24-et vagy annál többet, érdemes átértékelni az edzési habitust, és ha szükséges, megbeszélni egy erre kvalifikált szakemberrel.

1. Táblázat
A következő kérdések a sportolásról, testmozgásról, edzésről szólnak. Kérjük, az alábbi állítások mindegyikénél jelölje meg, hogy azok milyen mértékben igazak Önre!

A diagnosztizált testedzésfüggőségben szenvedő egyének elsősorban az ortopéd- vagy a sport- szakorvos rendelőjében jelennek meg, súlyos vagy visszatérő sérülések miatt, amelyek a túlzott edzés mellékhatásaként jelentkeznek. Ezek a sérülések időről időre komolyabb formát ölthetnek, ami persze egyre gyakoribb klinikai látogatást eredményezhet. Ebből következően elsősorban a gyógytornászoknak, illetve az ortopéd sebészeknek kellene informáltnak lenniük a testedzésfüggőség tüneteiről. Ha egy beteg testedzésfüggőség gyanús, elvileg az orvosi személyzet is használhatja a fentiekben bemutatott kérdőívet. Mivel a kérdőív állításai a szenvedélybetegség alapvető tüneteire épülnek, az egészségügyi szolgáltatónak nincs szüksége speciális szenvedélybetegségekkel kapcsolatos szaktudásra. Ha 24 vagy több pontot ér el egy beteg, valószínűsíthető, hogy testedzésfüggőséggel küzd. Ilyen esetben javasolt a beutalás pszichiáterhez vagy pszichológushoz, aki szakszerű vizsgálatban, és ha szükséges, kezelésben részesítheti a beteget, bár érdemes megemlíteni, hogy a tapasztalat szerint a függőségben szenvedők a maguk állapotát nem ismerik fel, vagy nem tekintik betegségnek, és a pszichológiai kezelést elutasítják. Ennek az elutasításnak az eredménye tartós sérülés és szociális károsodás lehet. Érdemes tehát ésszerűen megfontolni az edzési szokásokat, és bármilyen deviációt érzékelünk elgondolkodni azon, hogy milyen problémától, nehézségtől, vagy stressztől menekülünk az edzésbe.

dr. habil. Szabó Attila, PhD
ELTE, Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet