“Amikor a lány elõször ment haza egy buliból üveges szemekkel, a szülõk azt hitték, hogy a kelleténél egy kicsit többet ivott. Késõbb ez az állapot hét közben is egyre gyakoribbá vált. Akkor még nem tudták, amit ma már igen: A LÁNY DROGOS.

“És ezen a pofon már nem segít…”
Megdöbbentõ és egyben szívszorító ez az írás. Szívszorító, hiszen egyértelmûen tudtunkra adja, nincs tovább, az, aki ez a lány volt, örökre elveszett a drog – a kábítószer – fogságában.

Vajon van-e kiút? Vajon a mi gyerekeink, a te gyermeked, az ön gyermeke is veszélyeztetve van? Vajon mit lehet tenni? Vajon honnan tudhatom, honnan tudhatod, hogy a gyermekem, a gyermeked drogos? Hol a szülõi, nevelõi felelõsség és hol a Te felelõsséged, az Én felelõsségem?

Nehéz kérdések, amire úgy hiszem nagyon nehéz megnyugtató, szívderítõ választ adni. Írásommal ezért elsõsorban hozzád fordulnék, hozzád, aki veszélyeztetve vagy, aki fogyasztod a drogot, és Önhöz igen tisztelt olvasó, aki aggódik, aki talán tehet még valamit.

Ha egyszerűsítünk, azt mondhatjuk a drogfogyasztás egyszerû kereskedelmi szavakkal leírható – adsz, vársz, kapsz!!! Vagyis egy üzlet, amelynek egyik oldalán a pénz, a fényûzés, a bûnözés áll, a másik oldalán a kétely, a halál!!!

Adsz pénzt és magadat. Az életedet leteszed az asztalra, a sarokba dobod vagy másnak adod. Annak, aki belõled él. Adsz életet a halálért. Neki ez üzlet, neked ez a vég. Ennyi!

Vársz: szabadságot, álmokat a valóságban, repülést, jó kedvet, rózsaszín felhõket, barátokat, megoldást, szeretetet, életet, életet, életet.

Kapsz: amit szeretnél – Néhány percig, óráig. S utána? Utána a vágy még egyre, s még egyre, s még egyre újabbra megint, hisz olyan jó volt. VOLT, s elmúlt. Elmúlt a jókedv, a barát, a vidámság, a rózsaszín világ. S maradt a bûn, a kínok, a hányinger, a mocsok, rémisztõ álmok, zúgás a fejben – depresszió.

Menekülsz, ez az állapot nem jó. Egy újabb por, fû vagy tabletta. És mégy elõre a semmibe – aminek a végén ott áll a HALÁL, HALÁL, HALÁL.

Nem papolok neked, hiszen tudod egy tabletta nem rászokás, s a fû – ugyan már az semmi, az csak egy kis szippantás. S valóban egy tabletta semmi, de kettõ, három … húsz. Az már igen, az már valami. Azt mondod: “Nézd én erõs vagyok, bármikor ott hagyom, kibírom, de a discóban csak a buli, a haverok miatt.” Mondtad, kibírod, de nem bírtad! Nem, hisz nem te vagy a gyenge, hanem a szer, a drog erõsebb nálad! S ezt tudják akik adják, különben nem adnák.

A folyamat tiszta képlet, csavarlazító, máktea, fû, extase, sped és utána egyre erõsebb, egyre keményebb, egyre drágább, egyre mocskosabb… egyre csak az életed. Innen nincs visszaút. Egyedül nincs! De társsal, segítõvel, szakemberrel igen! Mindig van lehetõség ha, akarod. Bízom benned, azért írtam mindezt neked!

S most néhány szó Önnek. Önnek kedves szülõ, hiszen az Ön helyzete sem egyszerû. Valahogy mindannyian részesei vagyunk, ha gyermekünk drogos lesz.

Mit tehetünk tehát:

Az alkalmi fogyasztók felismerése a legnehezebb, míg a függõségben élõknél már szemmel látható jelek vannak. De sajnos a kettõ közé éles határ nem vonható. Az alkalmi fogyasztókból kis idõ múlva már folyamatos kábítószer élvezõ lesz. Az utóbbi esetben a függõség lelki, amely azt a vágyat fejezi ki, hogy a szerhez hozzá kell jutni, bármi áron. A lelki függõséghez testi függõség is társulhat. Oly mértékben hozzászokik a droghoz, hogy a feladatát csak akkor képes ellátni, ha rendszeresen hozzájut a szerhez.

Hogyan jut a drog a szervezetbe?

• Szájon keresztül: bélyeg, por, tabletta, folyadék
• Belégzés útján: cigaretta, szippantópor, oldószer, ragasztó
• Injekcióval – bõr alá vagy vénába fecskendezve

Segítség a felismeréshez:

Testi tünetek:

• sápadt, elszínezõdött arc, beesett mély szemgödrökkel
• a tekintet megváltozik, az átlagosnál tágabb vagy szûkebb pupillák
• a tekintet merevvé válik
• alkohol szag nélküli bódultság, néha oldószerre emlékeztetõ szag
• imbolygó járás
• gyakori hányinger, hányás, étvágytalanság
• testsúly csökkenés, erõs fogyás
• a bõrön kétes eredetű tűszúrások

Lelki tünetek:

• feltűnik a közömbösség azon dolgokkal szemben, amelyek odáig az érdeklõdés középpontjában álltak
• jellemzi a pesszimista hangulat, a reménytelenség érzése, a kedvetlenség, amely idegességbe, nyugtalanságba csap át
• néha a legalapvetõbb dolgokat felejti el, beszéde összefüggéstelen, akadozó
• a teljesítõ képessége megváltozik, a koncentráló képesség csökken
• indokolatlan fáradtság jelenik meg, amely gyors kimerülést okoz
• víziók, hallucinációk
• romlik a teljesítõ képesség
• az emberi kapcsolatok megromlanak, amely a gyakori agresszív magatartás eredménye
• az emberi magatartás zárkózott, titkolózó és gyakran depressziós lesz

Mindezeket ajánlom minden szülõ, pedagógus, szociális segítõ, orvos figyelmébe. A felelõsség közös. Odafigyeléssel talán még segíteni lehet, de ha észre sem vesszük…

Fodor Sándor szakpszichológus