A lelki egészség legfontosabb alapjai az egyén önelfogadása, önbizalma, valamint a mások irányában való hasonló elfogadás és bizalom. Ezen attitűdök meghatározzák, hogyan észleli az egyén a különböző helyzeteket, és jellemző viselkedésjegyek kialakulásához vezetnek.
Minden helyzetet, amelybe kerülünk értékelnünk kell, hogy a megfelelő viselkedést kialakíthassuk. A helyzet értékelése hat az érzéseinkre, fiziológiai állapotunkra, és ezek továbbhatnak a viselkedésünkre.
Ha a helyzetet ijesztőnek, veszélyesnek látjuk, vagy úgy érezzük, hogy kudarcot fogunk vallani, akkor feszültség keletkezik bennünk, és reakciónk ennek megfelelően önvédelem lesz. Ha a helyzetet pozitívnak látjuk, vagyis sikerre számítunk, érdekes eseményeket várunk, akkor viszont szervezetünk ellazult lesz, jól érezzük magunkat, és nyitottan reagálunk az eseményekre.
Érthető, hogy feszült állapotban, önvédelemből nem lehet igazán pozitívan reagálni a külvilágra. Ha nagyon gyakran negatívan látjuk a helyzeteket, akkor viselkedésünkkel legfeljebb önmagunkat védjük, de érdekeinket nem tudjuk jól érvényesíteni.
Ha viszont gyakran észleljük úgy a szituációkat, mint amelyekben kompetensek, sikeresek tudunk lenni, ez lehetővé teszi, hogy nyugodtan felmérjük a helyzetet, és megfelelő megoldásokat találjunk.
A jólismert „I am OK, You are OK” önmagunk és mások elfogadását jelenti. Ha akár önmagunkat, akár másokat nem tudjuk elfogadni, akkor nem leszünk képesek a helyzeteket asszertíven, önérvényesítően kezelni.
Az önmagunk és mások felé irányuló kétféle érzés alapján mátrixot alakíthatunk ki, amelybe besorolható a négyféle viselkedéstípus:
Az asszertív attitűd önelfogadást és mások elfogadását, reális önértékelést, mások és önmagunk tiszteletét jelenti. Viselkedésben az asszertivitás felelősségvállalásban, saját érdekeink közvetítésében és mások érdekeinek figyelembevételében mutatkozik meg.
Passzív attitűd esetén az egyén önmagát másoknál értéktelenebbnek tartja, és azt gondolja, hogy mások is azt gondolják, hogy nem jó amit tesz. Gyakran úgy ítéli meg a helyzeteket, hogy kudarcot fog vallani. Ezért inkább háttérbe vonul. Azt gondolja, hogy másoknak mindig igaza van, így meg se próbálja érdekeit képviselni. Még mielőtt konfliktus alakulna ki, megadja magát.
Az agresszív viselkedés kulcsjellemzői:
|
Az asszertív viselkedés kulcsjellemzői:
|
A manipulatív viselkedés kulcsjellemzői:
|
A passzív viselkedés kulcsjellemzői:
|
A manipulatív attitűd, ahogy neve is mutatja, azt jelenti, hogy az egyén hátulról, ferde utakon, ügyeskedve próbálja elérni céljait, mert nem bízik se önmagában, se másokban. Nem tudja elképzelni, hogy kiállhat egyenesen érdekeiért, mert nem tudja elképzelni, hogy elfogadják. Alacsony az önértékelése, és másokat se tart sokra. Ezért folyton gyanakszik, hogy mások hasonlóan manipulálják.
Az agresszív attitűd és viselkedés nem verekedős erőszakosságot jelent, hanem az alacsony önértékelés kompenzálásaképpen kialakított látszólagos önbizalmat. Ezen attitűddel az egyének kiválónak szeretnék látni magukat, ezért másokat alulértékelnek. Úgy tesznek, mintha nem lenne másokra szükségük, és azt gondolják, nem látszik, mennyire nincs önbizalmuk.
A magyar „önérvényesítés” és az angol „assertivity” kifejezés valamiféle rámenősséget sugall. Annyiban valóban rámenősségről van szó, hogy az egyén érdekeit érvényesíti. Ez azonban csak akkor valódi érdekérvényesítés, ha megfelelő önbizalom birtokában, mások és azok érdekeinek elfogadásán és tiszta kommunikáción alapszik. Nem önérvényesítés az, ha érdekeinket erőszakosan, mások feletti hatalmunk által vagy mások kijátszásával, manipulálásával érvényesítjük, mert ezek a viselkedések félelmen alapszanak. A saját képességeikben bizonytalanok nem merik nyíltan felvállalni érdekeik ütköztetését, csak felülről vagy hátulról támadva mernek érdekeikért fellépni.
A nem asszertív attitűdök és viselkedésjegyek a gyakori, legtöbbször a gyerekkorban történt elutasítás és negatív ítélet következtében alakulnak ki. Az egyén énképének formálódása erősen függ a környezet visszajelzéseitől. Ha sok a negatív visszajelzés, az egyén negatív képet alakít ki önmagáról. Azonban még gyermekkorunkban sem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a külvilág visszajelzéseinek. Megfelelően értékelve a helyzeteket, a visszajelzéseket is differenciáltan lehet értékelni.
Fontos, hogy akár önmagunk, akár mások (pl. gyermekünk) esetében a viselkedést, a tettet értékeljük, és ne a személyt. Mindenki tesz jót és rosszat, viselkedik okosan és bután, elhibáz dolgokat, és kiválóan meg tud csinálni sokmindent. Ezeket a helyzeteket lehet értékelni, de egy-egy helyzet nem minősíti teljességében az egyént.
Ha valaki nem tud asszertíven viselkedni, az azt jelenti, hogy az önbizalmával baj van. Mit lehet tenni? Számos lehetőségünk van arra, hogy tudatosan megváltoztassuk attitűdünket, és ezáltal viselkedésünket.
1. Pozitív önértékelés kialakítása
Keressük meg jó tulajdonságainkat, és fordítsuk figyelmünket a sikereinkre. Nem kell a kudarcainkat szégyellenünk! Sokkal inkább értékelni kell, hogy miért következett be, mit tehetünk, hogy máskor ne történjen meg! Hibázni szabad, de ugyanazt a hibát többször elkövetni talán nem kellene, mert tanulhatunk az előző kudarcból.
2. Relaxáció
Ahhoz, hogy nyugodtan tudjunk egy helyzetben fellépni, fontos a feszültség csökkentése. A testi jó érzés visszahat lelkünkre, és megkönnyíti önmagunk és mások elfogadását. Nyugodt, egyenletes légzéssel sokat segíthetünk ebben. Figyeljük meg testünket, tudatosítsuk, hogy mely részét feszítjük meg! Ezután akaratlagosan feszítsük és lazítsuk el ezt a testrészt!
3. A kívánt helyzet elképzelése
Mikor valamit el akarunk érni, előre elképzeljük a helyzetet. Ha sikerül az asszertív viselkedést vizualizálnunk, akkor könnyebben tudjuk megvalósítani. Érdemes tehát magunkat elképzelni, ahogy nyíltan a másik felé fordulunk (nem összefont karral, vagy csak féloldalasan), a partner szemébe nézünk (nem mereven, csak mondanivalónk tisztaságát bizonyítandó nyomatékkal). Lazán, barátságosan, a másik szempontjait is figyelembe véve beszélgetünk.
4. Tiszta célok
Akkor tudjuk elérni, amit akarunk, ha tudjuk, mit akarunk, és ha nincsenek a céljainknak mellékcéljai, amelyek hiányzó önbizalmunk megerősítését célozzák. Tehát nem nyerni akarunk, hanem mindkét félnek megfelelő kompromisszumot keresünk. Ezért a fő célt pontosan meg kell határozni, és számos odavezető utat kell felrajzolni, ha lehet már előre.
5. Megfelelő kommunikáció
Partnerem, akárki is lehet, nem feltétlenül akar velem megegyezni. Ezért fontos, hogy jelezzem, mit szeretnék, és azt is, hogy megértem, ő mit szeretne. Ehhez meg kell, hogy hallgassam a partneremet, meg kell, hogy értsem, és szükség esetén kérdezzek. El kell magyaráznom a saját szempontjaimat, és keresnünk kell a megoldásokat. A tiszta kommunikáció azt jelenti, hogy a megoldást keressük, és nem fogást a másikon. Nem énképünket védjük, hanem valóban a helyzetet akarjuk megoldani.
Különböző helyzetek különbözően hatnak ránk. Mindenki valamilyen mértékben mind a négy attitűddel él, és viselkedésében mind a négyféle jegy megtalálható. Ezeknek aránya azonban nagyon különböző lehet. Így vannak jellemző beállítódásaink, amelyek viselkedésjegyeinket meghatározzák.
Érdemes megfigyelnünk, milyen helyzetben vagyunk képesek asszertívek lenni, mely helyzetben vagyunk manipulatívak, agresszívek vagy passzívak? Ha tudatosítjuk magunkban viselkedésünket, megtettük az első lépést a változtatás felé.
Vajon miért viselkedem az adott helyzetben így? Miben különbözik ez a helyzet más helyzetektől? Érdemes végiggondolni a fent említett lehetőségeket is. Melyikek segítenének az adott helyzetben?
A kapcsolódó tesztet ide kattintva töltheti ki!
Rendkívül jó összefoglalónak gondolom a fenti írást az asszertivitásról. Ez az első lépés, hogy az alapfogalmakkal, folyamatokkal, kommunikációs stílusokkal tisztában legyünk. Ha ezzel megvagyunk, jöhet a gyakorlás! Ugyanúgy, mint ahogy egy idegen nyelv esetében, a nyelvkönyv elolvasása után következik a gyakorlás, és leszünk egyre ékesszólóbbak. Ebben az esetben a gyakorlást egy utazásnak látom egy olyan helyre, ahol valódi megértés tud kialakulni két ember között… http://asszertivakademia.hu
Köszönet a hozzászólásért.
Kedves Éva ! Többször elolvastam a cikkedet, nagyon tetszett. Magam is sokat tanultam belőle. Nyugdíjas doktornéni vagyok, a gyerekek lelki egészségével foglalkozom szeretetmunkában az általános iskolában . Ez a témakört nagyon hasznos lenne ismertetni, de nem tudom megértik-e ? Sajnos szervezett formában nem találok ehhez támpontot, így magam kísérletezek. Hasznos lenne-e gyereknek ennek az ismerete? Esetleg kaphatnék ha szükséges szakmai támogatást? Köszönettel edelina
Kedves Éva,
nagyon tanulságosnak könyveltem el magamban cikkjét és remélem sikeres önbizalomnövelési és a pozitív gondolkodás kialakítási terveim megvalósulnak,természetesen még érdekl?döm a téma iránt és nekilátok egy-két jellem-jellemtelenség szer? könyv kivégzésének… :)Gyakran olvasom mostanában pszichológusok cikkjeit,de eddig számomra ez volt a legegyértelm?bb és áttekinthet?bb.
Köszönöm!
Üdvözlettel:
egy leend? pszichológus
Olvasva a cikket, még talán azzal egészíteném ki, hogy a helyes viselkedéshez és megfelel? önbizalomhoz szükséges a reális önismeret. Fontos, hogy tisztában legyünk saját érzéseinkkel önmagunk és mások felé. Ha ez már nagyjából megy, akkor arra sem árt figyelni, hogy mit váltunk ki másokból, milyen hatást okozunk egy-egy mondatunkkal.
Persze ne essünk abba a csapdába, hogy mindig más reakcióit figyeljünk, és folyton másoknak akarjunk megfelelni, mert az csak bizonytalanná tesz. Próbáljuk megtartani a harmóniát saját lalkiismeretünk és a külvilág „elvárásai” között.
Csak ennyi.
Üdvözlettel:
noni
Sajnos nem tudom folyamatosan követni a hozzászólásokat, ezért igen nagy késésekkel tudnék hozzászólni. Kérem, hogy aki választ szeretne kapni kérdéseire, írjon a gyarme@freemail.hu címre!
Üdvözlettel:
Gyarmathy Éva
Kedves János!
Ne haragudj, hogy bele szólok, de szerintem Te nem olvastad figyelmesen Éva okfejtését.
Az én ok, te ok asszertív, addig rendben van, de a többit nagyon megkeverted.
Ha én ok vagyok, de te nem, ez inkább agresszivitást jelöl,
Ha én nem ok vagyok, te viszont igen, akkor az én viselkedésem passzív.
Ha úgy gondolom, hogy én nem vagyok ok, de te sem és ezt rám akarod er?ltetni, akkor manipulatív a viselkedésem.
Bogi
Nem így van, maradjunk, az eredeti változatnál.
Üdv, Éva
Szerintem világos az ábra:
én OK, te OK: asszertív
én OK, te nem OK: agresszív
én nem OK, te OK: passzív
én nem OK, te nem OK: manipulatív.
Ez így a logikus, és az ábrán is így szerepel. Szemben az Ön leírásával: az agresszív OK-nak érzi magát, csak a másikkal van baja -pont ett?l agresszív-, a manipulatív természetesen nem érzi a másikat sem OK-nak, a passzív pedig magát nem.
Egy olvasó
kedves Éva!
felhívom figyelmedet, h a mátrix feliratozása teljesen rossz, értelmetlen és félrevezet?.
valahogy így kellett volna
fels? oszlopfelíratok: én rendben, én nem rendben;
sorok: te rendben, te nem rendben
ekkor a megfelel? mez?kbe kerülhettek volna az attit?dök, vhogy így
én OK, te OK: asszertív
én OK, te nem OK: passzív
én nem OK, te OK: manipulatív
én nem OK, te nem OK: agresszív
(ha jól értettem az okfejtésedet)
üdv
Bartók János
Kedves Gyarmathy Éva!
Érdekl?déssel olvastam a az asszertivitásról írt cikkét. Annál is inkább, mivel a közelmúltban a PPKE-BTK-n volt alkalmam részt venni egy játékos személyiség-fejleszt? gyakorlaton, ahol nagyrészt ugyanez volt a téma. Minthogy magam is tervezem, hogy pedagógusként (esetleg majdani osztályf?nöki óráim keretében) efféle játékok szervezését is beiktatnám a megszokott keretek közé, valamint önmagamról, viselkedésemr?l is többet tudhattam meg az asszertivitás modelljén elgondolkodva, érdekelne, hogy hol lehet még az asszertivitásról olvasni!
Segítségét el?re is köszönöm!
Tisztelettel:
Magyar Endre
Kedves Éva!
A PTE -en kapott tréning óta (2 éve) nem olvastam ilyen jót…ittam a sorokat. Kár hogy ennyire rövid és szomjas maradtam 🙂 Mindenesetre köszönöm.
UB
kedves szerkeszt?ség,
feln?ttek a feladathoz jártomban keltemben is jók a visszajelzések „civilekt?l” is …
üdv