„Tudom, hogy velem nagyon nehéz együtt élni, pokollá teszem a párom életét, és persze a magamét is. A kapcsolat kezdetén elhiszem, hogy most minden más lesz, mindent megteszek, kedves vagyok és odaadó, nagyon tudok szeretni. Aztán egyszer csak arra ébredek, hogy valami elromlott, nincs semmi konkrétum, csak bennem ismét megszületett a kétely. Állandóan arra gondolok, hogy ő másra gondol, másra vágyik, testben vagy lélekben, gondolatban megcsal, ezek a gondolatok úgy lekötnek, semmi más nem érdekel, és akkor elindul az örvény… Magamban persze tudom, hogy ostobaság, amit csinálok, de nem tudok ellenállni, elkezdem gyűjtögetni a jeleket, mozaikonként összerakni a képet és közben kérdezek. Mindig ugyanazok a kérdések és a válaszok is mindig ugyanazok és ugyanúgy kell elhangzaniuk. Ha nem így történik, addig kell folytatni, ismételni, amíg így megtörténik Egy darabig ez elég, aztán már ez sem, egyre többet kérdezek, és aztán jönnek a tesztek. Gyakran az egész együtt töltött idő ezzel telik, a partnereim egy darabig türelmesek, próbálnak segíteni
Minden kapcsolatom így alakult és minden kapcsolatom véget ért.
Már figyelem magam. Az első komoly kapcsolatom 5 hónapig tartott, akkorra már teljesen elüldöztem magamtól a partneremet, most már egyre rövidülnek az idők „

A fenti sorok egy fiatal, kóros kételkedésben szenvedő nő sorai voltak saját kérdezgetési kényszeréről, melyből kitűnik, mennyi szenvedéssel, szorongással jár a kényszer.
A kérdezgetés az ő esetében a megnyugtató – de ezt soha el nem érhető – válasz elérése való törekvésből fakadt.

Életünk során számos rendszert alakítunk ki, megtanuljuk strukturálni, kontrollálni a külvilágot, ismétlődő, visszatérő cselekvéseket végzünk. Mindennapjaink fontos alkotórészei a szokásaink, vallási, társadalmi, családi rituáléink, melyek biztonságot, nyugalmat visznek az életünkben, s ha valamiért ezeket nem gyakorolhatjuk, szorongást, diszkomfortot élünk át.

A kényszeres szorongásra jellemző a bizonytalanságtól való állandó félelem és a következményes kontrollálási törekvés.

Másik betegünknél egy a kislányát ért kullancscsípést követően alakult ki tisztasági kényszer.
Az anya nagyon féltette iskolai kirándulásra elengedni a gyermeket. Majd amikor a kirándulás után a kislány egy kullanccsal a testében tért haza; erős szorongás vett erőt rajta.
A gyermek a kullancscsípést követően néhány nappal belázasodott, ekkor már az anya egyfolytában arra gondolt, hogy ő a felelős a gyermek betegségért és esetleg maradandó károsodásáért, nagyon erős bűntudata volt.
Olyan képeket látott maga előtt, amelyen a gyermekét halálos betegen, majd a temetésén látta. Elviselhetetlen szenvedést élt át.
Rövid idő alatt kialakult a gondolatok ellenében a rituális viselkedés, magát, a gyermeket, az egész családot és a lakást szigorú rendszabályok szerint tisztította, takarította, napjában többször ellenőrizte. Az aggódó anyát az sem győzte meg, hogy a gyermek nem betegedett meg, néhány nap múlva már teljesen egészséges volt. A bűntudattól és az ezzel kapcsolatos képektől, kényszerű cselekvésektől sokáig nem tudott megszabadulni. Sokáig nem kért segítséget sem, mert szégyellte, hogy „gondatlan” anya és szégyellte az általa befolyásolhatatlan érzéseit, cselekvéseit is.

A kényszerbetegségről keveset beszélünk, létét misztikus homály övezi, pedig a negyedik leggyakoribb pszichés betegség.
Gyakran jelentkezik terhesség, szülés után, vagy a menstruációt megelőző időszakban, valamely súlyos, negatív életeseményt követően, sokszor szövődik depresszióval is.
A tünetek, jelek igen változatosak lehetnek; sokféle gondolati kényszert és -az ezekre adott válaszként- sokféle kényszercselekvést ismerünk.
A kényszergondolatok akaratlan, ismétlődő, a személy által idegennek tartott impulzus, késztetés, képzet, melyek ismétlődően megjelennek, szinte betolakodnak a tudatba, tartalmuk kellemetlen, félelmet, szorongást keltő, mely általában elfogadhatatlan és nagy szorongást, bűntudatot vált ki.
Ezt a szorongást feloldani, a bűntudatot megszüntetni hivatottak a kényszercselekvések, melyek merev szabályok, meghatározott ritus szerint, ismétlődően hajtatnak végre.
A kényszergondolatok hatására létrejövő „jóvátételi” kényszercselekvések ideig-óráig oldják a szorongást, az egyén megszabadul a bűntudattól.

Leggyakoribb kényszergondolatok: a beszennyeződéstől, megfertőződéstől, való félelem, a kóros kételkedés, a betegségtől való félelem, szimmetriára, rendre való kóros törekvés, az agresszív és szexuális kényszergondolatok.
Leggyakoribb kényszercselekvések: ellenőrzési, tisztálkodási, számolási, kérdezgetési, szimmetria, gyűjtögetési kényszerek.
A betegek, mivel gondolataik, cselekvéseik maguk számára is idegenek, szégyenletesek, igyekeznek eltitkolni azokat, nem kérnek segítséget. Sokszor más, társuló problémák kapcsán, pl. gyakori kézmosás miatt bőrbetegség, derül fény az alapbetegségre.

Ekkor indulhat el a kezelés, melynek első lépése a tájékoztatás.
A kényszerbetegség kezelésére ma már számos módszer ismert és jól bevált.
Leggyakrabban a gyógyszeres és pszichoterápiás kezelést együtt alkalmazzuk, mivel az a két módszer ötvözésével érhető el a legjobb eredmény.
A gyógyszeres kezelés során többnyire antidepresszívumokat alkalmazunk,
a kezelés általában fél, egy évig tart.
A gyógyszeres kezelés mellett leggyakrabban viselkedésterápiás beavatkozást végzünk, de jó eredményekről számolnak be hipnózissal és kognitív terápiával történt kezelésekről is.
A terápia sok türelmet igényel mind a terapeuta, mind páciense részéről, de mindenképp megéri a „befektetés”, hiszen egy súlyos -az élet minőségét jelentősen rontó- betegségtől sikerülhet megszabadulni.

Amennyiben további információra, segítségre lenne szüksége a témával kapcsolatban, kattintson ide!