A homoszexualitás kultúrától, történeti kortól, társadalomtól függetlenül mindig is létezett. A pszichológia- pszichiátria tudománya is gyakran foglalkozik ezzel a kérdéssel, elsősorban az egyéni megközelítésben. Jelen tanulmányomban a homoszexualitást a rendszerszemlélet szempontjából elemzem. A meleg férfiak származási családjában és saját családjában a homoszexualitás miatt fellépő problémákat, valamint a meleg férfiak párkapcsolati problémáit vizsgálom tanulmányomban, hogy felhívjam a figyelmet az ezekkel a témakörökkel kapcsolatos kérdésekre.

Kulcsszavak: ?coming out?- homoszexualitás- lojalitás- gyászreakció-család és párterápia

 

BEVEZETÉS

A homoszexualis szót 1869-ben Kertbeny Károly alkotta meg. Az önmagát magyarnak valló műfordító és publicista a görög ?homo? és a latin ?sexus? szavak összeolvasztásából hozta létre ezt az azóta általánosan elterjedt fogalmat. Sokan orvosi szakkifejezésnek gondolják, ugyanis, a 19. század végétől az 1970- es évekig e kifejezést az azonos neműek közötti vonzalom egyfajta patologikus jellemzőjeként, a degeneráció kifejezéseként használták, pedig Kertbeny a homoszexuálisok jogainak korlátozása ellen alkotta meg e kifejezést (Takács 2004). A homoszexualitás fogalmának meghatározása nem könnyű. A legelterjedtebb meghatározás szerint (West 1986) az azonos nemű emberek iránti erotikus vonzódást jelenti, ami a szexuális kapcsolatra, szexuális tevékenységre irányul (Buda 2002, 220. o.)

Kultúrtörténeti vetületben elmondható, hogy voltak olyan társadalmak, pl. az ókori Görögországban, vagy az ókori Rómában, ahol a homoszexuális kapcsolatok igen általánosak és elfogadottak voltak a szabad emberek körében; és voltak olyan idők a történelem folyamán, amikor kifejezetten üldözték és büntették azokat, akik saját nemükhöz vonzódtak. Mindenesetre egy dolog biztos: a homoszexualitás kultúrától, történeti kortól, társadalomtól függően nyíltan vagy leplezett módon mindig is létezett. Az ipari társadalmakban a magukat homoszexuálisnak tartó férfiak a népesség 2-5%-át, a leszbikus nők pedig a népesség 1-3%-át teszik ki (Bereczkei 2003).

A párválasztással kapcsolatban természetszerűen merül fel a szexuális orientáció kérdése. Az evolúcióspszichológusok többsége azt vallja, hogy a homoszexuális férfiak és a leszbikus nők ugyanazokkal a szexuális stratégiákkal rendelkeznek, mint a heteroszexuálisok, csak választásuk tárgya más: az azonos nem tagjai (Symons 1979, Kenrick at all. 1995). Doktori disszertációm egyik fejezetét képezi ezeknek a szexuális stratégiáknak a megvizsgálása, melyben arra keresem a választ, hogy milyen hasonlóság/ különbség van a homoszexuális párok tagjai között a személyiségvonások tekintetében. Hogy erre a kérdésre választ kapjak meleg internetes oldalakon adtam föl hirdetést, ahol 12 meleg és 3 leszbikus pár jelentkezett, valamint megkerestem a budapesti Meleg szervezeteket. A Pocok Klubból- 30 év alattiak- és a Flamingó Körből- 30 év felettiek homoszexuális identitás alapján szerveződő klub jellegű, preveciós szervetek- összesen 10 pár jelentkezett és töltötte ki a kérdőíveket. (Munkám során a fővárosi meleg szervezetek nyitottan fogadtak, míg a Leszbikus valamint a vidéki szervezeteknél nem jártam sikerrel.) 

Az eltelt 1,5 év alatt 22 párral sikerült kitöltetni a kérdőíveket, főleg személyes ismeretség után. A párok tagjainak átlagéletkora: 30,4 év (19- 41 év), ők átlagosan: 4,1 éve (1 év- 14 év) vannak együtt (Gyuris 2006).

A 22 párral való beszélgetések, levelezések alapján jelen tanulmányomban a homoszexuális férfiak családi és párkapcsolati problémáit szeretném az eddigi tapasztalatok lapján bemutatni.

A ?Coming out? (Feltárulkozás)

Azt a kulturális és pszichológiai folyamatot nevezzük ?coming outnak? (feltárulkozásnak), aminek során valaki a homoszexualitás egy sajátos modelljére vonatkoztatja magát, s ennek a modellnek megfelelő ?homoszexuális? vagy ?leszbikus? identitásérzetet alakít ki önmagában. 

A legtöbb feltárulkozási modell a fejlődési szakaszok lineáris egymásutániságán alapul, és abban különböznek egymástól, hogy melyik elméleti perspektívát (pl. Erikson, Piaget, Goffman) tekintik kiindulópontnak. Pl.: a Coleman féle modell: a coming outot megelőző szakasz, coming out, exploráció, első kapcsolatok, integráció, vagy a Cass- féle modellt: identitászavarok, identitások összevetések, identitástolerancia, identitáselfogadás, identitásbüszkeség, identitásszintézis fázisainak egymásutániságát jelenti. Fontos megemlíteni azt, hogy a feltárulkozás folyamatának lineáris jellegét sokan kétségbe vonják, valamint nem meghatározottak az egyéni különbségek, tisztázatlan a folyamat abszolult és relatív időtartalmának meghatározása, valamint nem világosak az egyes szakaszokba való belépéskor betöltött életkori sajátosságok sem (Tóth L. 1994).

HOMOSZEXUÁLIS FÉRFIAK CSALÁDI PROBLÉMÁI

I. ?Coming out? származási családban

Általánosan elfogadottnak tartják azt, hogy a homoszexualitás közlése másokkal: a coming out fontos és meghatározó a melegek életében (LaSala 200). A homoszexuális fiatalokat felvilágosító irodalom a szülőket tartja a döntő tényezőknek a fiatalok feltárulkozási folyamatában. G. B. Mac Donald pl.  így ír erről: ?Aki nem vállalja nyíltan homoszexuális voltát a családja előtt, az a család félértékű tagjává válik: fél és elidegenedik, soha nem lesz képes arra, hogy teljesen nyílt és spontán legyen, nem tud bízni a többiekben, és nem is élvezheti a többiek bizalmát… Az emberi kapcsolatoknak ez a szomorú elkorcsosulása a homoszexuálisokban és családjaikban egyaránt stresszt idéz elő ? és ezt a stresszt a titkolózás, a tudatlanság, a tehetetlenség és a távolságtartás jellemzi.? (Tóth L.374.o. ).

A barátoknak sokkal könnyebben és hamarabb vallják be ?másságukat?, mint a szülőknek. A családban nagyon gyakran véletlenül derül ki, hogy a fiúgyermek homoszexuális: pl. egy ki nem törölt email, el nem rejtett levél ?buktatja le? vagy a szülők, testvérek véletlenül meghallanak egy telefonbeszélgetést, vagy meglátják, hogy meleg oldalakat tanulmányoz stb. Az is gyakori, hogy a fiú előre eltervezi a vallomást, összehívja a családot egy nagy beszélgetésre. Természetesen igen nagyfokú szorongást élnek át az ilyen beszélgetés előtt és alatt.  Az a tapasztalatom, hogy az anyának, testvéreknek könnyebben és hamarabb az apáknak viszont sokkal nehezebben és később mondják el a ?titkukat?. Az is előfordul- méghozzá nem ritkán-, hogy az anyát kérik meg arra, hogy mondja el az apának szexuális orientációjának ?másságát?. Az anyára ebben az esetben a küldött szerepe hárul, nem kis nehézségekkel küzdve. Ez nem meglepő, hiszen a szülőknek nem könnyű és feszültséggel teli szembesülniük fiuk homoszexualitásával, így a fiúk nem csupán magától a ?coming out?- tól, hanem főleg a családtagok coming out?- ra adott reakcióiktól félnek, tartanak. A családtagok ritkán számolnak be arról, hogy sejtették a homoszexualitást – vagy ha sejtették is, nagyon bíztak benne, hogy tévednek-. Általában a szülőket mintegy sokként éri a hír, a ?coming out?-ra tagadással, dühvel, kétségbeeséssel reagálnak, ami gyakran társul a bűnösség, zavarodottság érzésével (LaSala 2000). A következő levélrészletek is jól tükrözik ezeket az érzéseket:

 ?A szüleim teljesen kiborultak, mikor ?színt? vallottam. Nagyon féltem. Kiborultak, hetekig hozzám sem szóltak, aztán folyton azt éreztették velem, hogy mekkora csalódás az én életem nekik.? /B. 24 év/

?Apám rögtön azzal jött, hogy csak lázadni akarok ellenük, mert én NEM LEHETEK meleg, hiszen neki még csak meg sem fordult ilyesmi a fejében. SOHA nem beszéltek nekünk olyan dolgokról, mint a homoszexualitás?? /M. 26 év/

?Mi lesz ha kitudódik a családban? Hogyan fognak ránk nézni? Mert ne hogy azt hidd, hogy téged fognak undorítónak találni, hanem MINKET. Az első gondolatuk az lesz, hogy milyen szülei lehetnek??- mondták a szülők a ?coming out? után. /B.24 év/

A ?coming out? utáni reakciók: 

A fiúgyermek, aki vallomást tesz szexuális orientációjának másságáról, valamilyen szinten sokk hullámokat küld a családi rendszernek mind individuális, mind interperszonális szinten (LaSala 2000).  A család reakciója erre a közlésre elég széles palettán mozog: 

Előfordul, hogy a szülők kitagadják a gyereküket, vagy azt mondják, hogy addig nem beszélnek, nem találkoznak a gyerekükkel, amíg újra ?normálissá? nem válik.

Betegségként kezelik, megpróbálják megkeresni a megfelelő ?gyógyírt? a homoszexualitásra, s ezért segítséget kérnek a szülők természetgyógyászoktól, orvosoktól, genetikusoktól, pszichiáterektől stb. Eközben végig ott van bennük a remény, hogy: ?Hátha elmúlik??- (Mind a két esetben nagy az öngyilkosságra veszélye.)

Szerencsére egyre gyakrabban találkozom azzal, hogy a szülők beletörődnek, elfogadják fiuk nemi irányultságát. A Szülőkörbe időnként elkísérik az anyák a fiaikat, így lehetőségük nyílik arra, hogy betekintsenek a meleg világba, s hogy találkozzanak, ventiláljanak más, a témában már ?képzett? meleg- szülőkkel.  

Olyan esetekkel is találkoztam, ahol a szülők teljes mértékben elfogadják fiuk meleg kapcsolatát. Hallottam, amint meleg férfiak barátjuk szüleit apósként/ anyósként emlegetik, a szülők, pedig úgy viszonyulnak fiuk szerelméhez, mint a másik fiukhoz.  

A szerelem és a halál motívuma, összefonódása igen különös módon jelenik meg a homoszexualitással kapcsolatban. A fentebb említett szülői reakciók mintegy rárímelnek a Verena Kast által leírt gyász folyamatának stádiumaira, hiszen itt speciális gyászfolyamatról van szó, ugyanis a szülőknek le mondaniuk arról, hogy a fiuk a hagyományos értelemben vett párkapcsolati, családi mintát fogja követni; le kell mondaniuk arról, hogy unokáik születnek majd, akik az új, a következő generációban tovább viszik génjeiket, nevüket, családi mítoszaikat, családi hagyományaikat. Ezek a szülői szinten érzett veszteségek indukálhatják a gyászfolyamatot, aminek az első szakaszában az elutasítás, tagadás dominál. Ezt követi a felszakadó érzelmek szakasza, amikor az érzelmek közül a bánat, és a harag keríti hatalmába a családtagokat. A szülő haragudhat önmagára, hisz úgy érezheti, hogy ő rontott el valamit, ő vallott kudarcot, ő nem volt elég jó, mint szülő. Ez a fajta bűntudat számos további pszichés problémának lehet a forrása, pl. nagy az esélye a depresszió kialakulásának. Az is előfordulhat, hogy a szülők egymást hibáztatják, hogy a másik hibázott, mint szülő: nem figyelt eléggé a gyerekre, túlgyámolító, kényeztető, liberális volt a viselkedése. A szülők haragja ezen kívül irányulhat a gyerekre, valamint másokra az esetleges ?csábítókra?. Ebben a két szakaszban igen nagy a veszélye annak, hogy a család, mint rendszer atomjaira hullik: nőhet az esélye a szülők elválásának, szélsőséges esetben a fiúgyerek kitagadásának. Ezt a szakaszt a keresés és az elválás stádiuma követi. Ekkor el kell búcsúzni attól a lehetőségtől, hogy unokák születhetnek: a gének és a vezetéknév továbböröklődnek, és újra fel kell fedezni a fiúgyermek értékeit. Ezt követően elérkezik az utolsó stádium, ahol az lesz a feladata a szülőknek, hogy önmagukhoz és egymáshoz, valamint a külvilághoz egy -a helyzet hozta- egyfajta új viszonyulást alakítsanak ki. 

Előfordulhat, hogy a gyászmunka elmarad vagy valamelyik szakaszban elakadás történik, ami újabb problémákat okozhat mind egyéni, mind rendszerszinten. Abban, hogy a család miként jut túl ezen a gyászmunkán fontos az, hogy szülői alrendszer hogyan működik, milyen erőforrásokat tud mozgósítani, a szülők párkapcsolatuknak mely szakaszában tartanak (vagy nem tartanak), a család, mint rendszer mely életciklusában tart (Carter, McGodrick 1989). Fontos, hogy milyen a szülők érzelmi érettsége, szexualitáshoz való viszonya, flexibilitása, a párkapcsolat teherbíró képessége. 

II. ?Coming out? a nagyobb származási családban

Úgy láttam, hogy a melegek a nagyszülőkkel még megtudják osztani a titkukat, főleg a nagymamákkal, akik olykor meglepően könnyen el is tudják azt fogadni. Ez talán azért is lehet így, mert a nagyszülőket ebben az estben nem terheli az a fajta felelősség és bűntudat a neveléssel kapcsolatban, ami a szülőket oly nagyon megterheli. Talán az általában a ?nem egy fedél?, nem az azonos településen való közös élettér is toleranciát növelő hatással bír.

A szülők testvéreinek és azok családjainak azonban már sokkal ritkábban mondják el, az unokatestvéreknek pedig csak akkor, ha jó és szoros a kapcsolatuk.

?Úgy érzem, hogy nem mondhatom el nekik anélkül, hogy utána ne minősítenék rosszul a szüleimet.? /M. 26 év/

Nemcsak attól tartanak ilyenkor a melegek, hogy őket bélyegzik meg, hanem ?ahogy az interjú részletből is kiolvasható- attól is, hogy a családjukat ítélik el. Itt igen erősen megjelenik a szülőkkel kapcsolatban érzett lojalitás, hisz a gyermek elkötelezettje a szüleinek azért, amiért életet adtak neki élés nevelték őt. A családi kötelékek megtagadhatatlan elsődleges elkötelezettsége (a szülőkhöz való kötődés) érintetlen marad ezen a szinten, amit védeni kell (Böszörményi, Krasner 2001). Ez azzal is magyarázható, hogy a gyermekek sikertelenségét, deliquenciáját, pszichés betegségét a tágabb, de a szakmai ?előítéletes- közfelfogás is gyakran a szülők hibájának, főleg az anyák a ?zavaraként?, ?bűneként? minősíti. 

HOMOSZEXUALITÁS A SAJÁT CSALÁDBAN, A NŐS MELEGEK

A meleg szubkultúrának lényeges eleme a nős melegek problémaköre. A homoszexualitás (biszexualitás) ebben az esetben egy házastársi alrendszert, egy saját családi rendszert is érint. Fontos megemlíteni, hogy a homoszexuális (biszexuális) férfi elképzelhető, hogy nincs is tudatában szexuális irányultságának kettősségéről, vagy tudatában van, és ez igen összezavarja, vagy az is elképzelhető, hogy teljes mértékben tisztában van vele (Collins és Zimmermann, 1983). Mindhárom esetben számtalan probléma merülhet fel.

A kevert vagy homoszexuális irányultságú férfiak gyakran családi vagy szociális nyomás hatására kötnek heteroszexuális házasságot, de emellett szerephez jut még a gyermek utáni hajtóerő, vagy az a titkos vágy, hogy a házság majd kigyógyítja homoszexuális irányultságból. Sok esetben a házasságot úgy is felfoghatják a nős melegek, mint egy menekülési kísérletet, amikor a homoszexuális társadalom negatív megítélése elöl ?bújnak el? (Ross, 1972). A kérdés az, hogy ilyenkor meddig és hogyan tartható fenn a házassági kötelék. 

Ross 1972- ben 11 belga kevert orientáltságú, házasságban élő homoszexuális férfival végzett vizsgálatot, ahol azt az eredményt kapta, hogy habár mindegyikük fontolóra vette a különköltözést vagy a válást már a házasság elején. Azonban mégis elvetették az ötletet a gyerekeikkel való kapcsolattartás, a közös otthonnal való megelégedettség, a szociális elismertség, vagy a függetlenségtől való félelem miatt. Voeller és Walters arra a megalapításra jutott, hogy inkább a házasságba zárják magukat (?locked in?) a gyerekeikért vagy a feleségükért, vagy mindkettőért érzett felelősség miatt.  

 Robins (1973) azt találta, hogy a leszbikusok  9%- a, a melegnek 12%- a él házasságban, és egyikük házastársa sem tudott a külső homoszexuális kapcsolatról. Rifkin (1968) tanulmányának házas biszexuális és homoszexuális vizsgálati személyei viszonylag tiszta heteroszexuális irányultságról számoltak be. A heteroszexuális stimulus nyilvánvaló faktor volt, míg a homoszexuális aktvitás inkább epizodikus jellegű volt, amit leggyakrabban munka vagy üzleti krízis, vagy otthoni- családi problémák váltottak ki. 

Voeller és Walters (1978) szerint három lehetőséget emel ki az igen nagy külső és belső érzelmi megterheléssel járó kevert- orientációjú házasságok megoldására: 1. válás vagy szétköltözés; 2. barátságon alapuló, nonszexuális házassági berendezkedés; 3. nyitott vagy félig nyitott kapcsolat, ahol az egyik vagy mindkét partner a házasságon kívül folytathat szexuális aktivitást.

Coming out? a saját családban

Ahogy láttuk, gyakrabban fordul elő az, mint hinnénk, hogy a férj titkos homoszexuális viszonyt folytat rövidebb vagy hosszabb távon. Ennek a fajta kettős életnek a feladása általában akkor következik be, ha véletlen derül ki a titkos kapcsolat, vagy ha már feszítően elviselhetetlenné vált a heteroszexuális kötelék. Vannak azonban olyan esetek, amikor a hitves soha nem tudja meg, nem fedezi fel párja kettős szexuális orientáltságát, mások tudják, de nem tesznek róla említést (Warren, 1976).

 A ?coming out?-ra a feleségek a szülőkhöz hasonlóan reagálnak, és szintén beindul a gyászfolyamat (és hosszabb ideig is tarthat), hisz itt a férj elveszésének egy nem mindennapi formájáról van szó. Abban, hogy a házaspár és a család miként jut túl ezen a krízisen itt is fontos az, hogy a házaspár a párkapcsolat mely szakaszában tart, az esetleges elakadások mely szakaszban vannak; a család, mint rendszer mely életciklusában tart (Carter, McGodrick 1989). Fontos megemlíteni, hogy ?akadnak párjuk biszexualitását tekintve toleráns házastársak?, pl. a férj ?fiúzása? gyakran nem jelent érzelmi elhidegülést, a családtól való bázisként, keresőként való elfordulást. Sokszor csak izgalmas partner-vadászatokat, egyéjjeles élmények iránti vágyat.? /I. 34 év/, de ha tudnak a külső homoszexuális kapcsolatokról a házaspárok, általában nem nézik jó szemmel (Collins, Zimmerman 1983). Mindenesetre a ?coming out? leggyakrabban a kapcsolat felbomlásához vezet.  

Az a tapasztalatom, hogy a gyerekek általában könnyebben elfogadják apjuk homoszexualitását, és általában jó kapcsolatban is maradnak az apjukkal.  Persze nagyon fontos, hogy a gyerekek milyen életkorban vannak, apjukkal a ?coming out? előtt milyen kapcsolatban voltak és mi a véleményük az azonos neműek szexuális kapcsolatáról. 

Budapesten a Megálló- beli Lelki Önsegítő Kör képzett moderátorok vezetésével folyamatosan teret ad szülő, ill. szülők és saját ill. idegen meleg (akár felnőtt korú) gyermekek a különböző harmonizálódási folyamatokhoz. Létezik egy internetes ? ma már nem csupán virtuális – közösség, a  HYPERLINK “http://www.melegapa.hu” www.melegapa.hu, ahol lassan immár két éve nyújtanak át egymásnak tapasztalataikból a családjuk előtt már színt- és még színt nem vallott meleg apák. 

A HOMOSZEXUÁLIS FÉRFIAK PÁRKAPCSOLATI PROBLÉMÁI

A modulkoncepció képviselői szerint a szexuális viselkedésben szerepet játszó pszichológiai folyamatok (párválasztási kritériumok, rivalizálás) olyan területspecifikus mechanizmusokként foghatók fel, amelyek egymástól nagyrészt függetlenül működnek. Így lehetséges az, hogy miközben a homoszexuálisok szexuális orientációja más, mint a heteroszexuálisoké, hiszen a saját neműekhez vonzódnak, de ezen kívül más viselkedési megnyilvánulásaik nagyon hasonlóak a heteroszexuálisokéhoz (Bereczkei 2003). Egy vizsgálatban például azt találták, hogy a meleg férfiak ?éppúgy, mint a heteroszexuálisok- akkor a legféltékenyebbek, ha a vetélytársuk domináns és magas foglalkozású státusszal rendelkezik (Kenrick at all 1995). S habár a meleg párok általában nyitottabb párkapcsolatban élnek, az egyik fél rendszerint mégis nehezebben viseli párja ?kilengéseit?, így a féltékenységből származó problémák is igen nagymértékben mérgezhetik a kapcsolatot. Ugyanúgy, mint a heteroszexuális kapcsolatban problémaforrás lehet, ha egzisztenciális, fizetésbeli vagy korkülönbségekből adódó problémákat az egyik fél nehezebben viseli. A különböző szexuális problémák, vagy a nem teljes meleg önelfogadásból adódó problémák és a származási család miatti, általában tolerancia problémák szintén igen jelentős konfliktusforrások lehetnek. Meg kell említenem még a szexuális úton terjedő betegségek nehézségét, főleg az HIV pozitivitás feldolgozását, elfogadását. Ezek a betegségek fellobbanthatják, vagy erősíthetik a féltékenységet, vagy épp életrövidítő, egymás maximális felvállalását elmélyítő hatásai miatt a meleg kapcsolatok igen fontos mérföldköveit, krízispontjait jelenthetik.

Ugyanúgy, ahogy a heteroszexuális pároknál, a meleg párokra is érvényes, hogy a párkapcsolat fejlődési fázisokon megy át (szimbiózis, differenciálódás, gyakorlás, újraközeledés, érett párkapcsolat). Így a fentebb leírt problémák megoldásában az is szerepet játszhat, hogy a meleg pár a párkapcsolatuk mely szakaszában tart, vagy hol és milyen szinten van stagnálás. Az esetleges ?elakadásokat? a krízisek átlendíthetik a holtpontokon, erősíthetik a kapcsolatot. 

Józsi 18 éves korában ismerte meg a nálánál 10 évvel idősebb Gábort. Hét éve éltek együtt, amikor kiderült, hogy Gábor HIV pozitív. A hír mindkettőjüket mélyen megdöbbentette és számtalan új -a helyzet hozta- problémával kellett megküzdeniük: korházi kezelések, a betegség miatt a munkahely elvesztése stb. Józsi, (aki nem fertőződött meg a halálos korral) 3 éven át kitartóan, szerelemmel ápolta párját.

HOMOSZEXUALITÁS ÉS CSALÁDTERÁPIA, PÁRTERÁPIÁRA 

A fentebb kifejtett problémák felvetették azt a kérdést, hogy a melegek hova fordulnak/ fordulhatnak lelki segítségért. Erre a kérdésemre a következő választ kaptam egy segítő szervezetnél dolgozó meleg kollégámtól:

 ?Igazából hivatalosan, célirányosan sehová nem mehetünk?A valóság inkább az, hogy egyéni problémákkal is ritkán megyünk el pszichoterápiára, de ha igen, akkor a belső berkekben kézről kézre járó résszint nyitott és korszerű ismeretekkel rendelkező toleráns- részben a melegségben maguk is személyesen érintett pszichiáterek, ill. pszichológusok magánrendeléseire megyünk. /L.34 év/

A leghatékonyabban működő szervezett lehetőség a zöld számon elérhető legnagyobb hazai melegszervezet, a Háttér Társaság által működtetett Meleg Háttér Lelkisegély és Információs Szolgálat, valamint a Telefonos Szolgálat, ahol színvonalasan képzett és tíz éves szakmai tapasztalattal rendelkező telefonos operátorok alapszinten maguk is ellátják a kisebb konfliktusok kezelését, elsősorban a hívó fél szemszögéből. Nem hagyható ki a felsorolásból egyéb- fentebb már említett- budapesti körök: a két éve működő Megálló-beli Lelki Önsegítő Kör (L. Ö. K.) főleg mentális, életvezetési problémákban igyekszik segíteni a meleg férfiaknak. Női vonalon pedig a Labrisz Leszbikus Egyesület Csigaház nevű kötetlenebb, lelki- segítő, önismereti projectjeivel lát el hasonló feladatot. 

A Pocok Klub, és a Flamingó Kör inkább klub- jellegű. Közösségtudat erősítő, magányoldó hatásaival, kölcsönös, spontán egyéni, illetve csoportos tapasztalat megbeszélésekkel igyekszik támogató hátteret nyújtani. 

Keresztények számára az előzőeknél zártabb, vallási jellegű közösség az ökomenikus alapokon szervezett Ötkenyér Keresztény Közösség nyújt segítséget. A Labrisz Leszbikus estjein is hasonló folyamat zajlik ?vállalatlan és nagyrészt kizárólagosan női körökben. Meg kell említeni még a nagyobb vidéki szervezeteket, pl. Délalföldi Melegek Körét a DAM Kört Szegeden, ahol 24 órás mobilszám és képzett moderátor áll a meleg lelki segítés szolgálatában. Az Együtt Egymásért Egyesület pedig Nyíregyházán igyekszik segítő funkciókat is ellátni. Persze az itt folyó támogatás nem nevezhető terápiának, pedig arra is lenne igény. A moderátorok minden súlyosabb esetben képzett szakemberekhez utalják az arra rászorulókat, de ezek a továbbküldések inkább az egyéni terápia irányába történnek, nem pedig a család és párterápia felé.

ZÁRSZÓ

Az a tapasztalatom, hogy a homoszexuális férfiaknak és családjuknak ebben a tanulmányban vázolt problémák alapján számtalan ponton lehetne család ill. párterápiás segítséget nyújtani, főleg azért is -mert ahogy tapasztaltam és olvashattuk a fenti levélrészletben- nekik is természetesen lenne erre igényük. Azt azonban mindig hangsúlyozták, hogyha elmennének család vagy párterápiára, akkor toleráns terapeutához, vagy homoszexuális terapeutához mennének, esetleg olyan szakember segítségét kérnék, aki csak ilyen terápiával foglalkozik Ez nyilvánvalóan nem egy egyszerűen teljesíthető talán némiképp túlzó igény. Az azonban biztos, hogy ez a fajta terápiás munka mindenképp megköveteli a terapeutának a homoszexualitáshoz való hozzáállásának, viszonyulásának vagy homoszexualitással kapcsolatos esetleges előítéleteinek a felülvizsgálatát és tisztázását.

A magyar összlakosság a bevezetőben említett 5, és 2,5 %-os  meleg érintettségére, valamint a szülők és a tágabb család sokszor krízises szakaszt is képző bevonódására az önszerveződő, bár életképes egyesületek, csoportok  mentális segítségnyújtásban a manapság a ?csepp a tengerben? képletét idézik, s azt is sajnos fővárosi elérhetőséggel és igénybevehetőséggel.

Képződő család és párterapeutaként úgy gondolom, hogy érdemes lenne elgondolkodni a fentebb vázoltakon, és fel kellene készülni Magyarországon is az ezekre a problémákra és kihívásokra.   

Family problems and love relation problems amoung homosexual men

The homosexualty had been exist in the society. It had been independet of the culure, histrory and of the society. There was period when it was accepted like a normal sexual form, and there was period during the human history when the homosexulaty have been unaccepted and it have been prosecuted. The homosexualty is important part of the psychology and psychiatry sientes. It usualy centar problem of the individual therapy. In this study, I would like to examin the homosexualty from the point of view of the familytherapy. I would like to examin the problems of the homosexual men in their origin and own family, and I would like to give an account of problmens in thier love relationship. I think the homosexuality and their familiy and love relationship problems are very important in these days, and Hungarian pschologist and pschiatrists must prepare for the problems of the homosexuals.

Keywords: homosexuality-coming out- mourning loyality, family and pair therapy



Felhasznált irodalom:

Bereczkei T. (2003): Evolúciós Pszichológia, Osiris Kiadó 

Böszörményi- Nagy I., R. Krasner, B. (2001): A kapcsolatok kiegyensúlyozásának dialógusa, Coincidencia, Kft. Bp.

Buda B. (2002): Szexuális viselkedés Animula Kiadó

Carter, E., McGoldrick, M.: The Changing Family Lifecycle. Boston: Allyn and Bacon 1989. 

Collins, L.E., Zimmermann, N. (1983): Homosexual and Bisexual Issues In: Hansen, C. J., Woodí, J.D., Woody R.H.: The Family Therapy Collections Aspen Publishers, Inc. Rockville, Maryland, Royal Tunbridge Wells 1983.

Gyuris,P., Bernáth,L.,  and Bereczkei, T. (2006): Homogamy, personality, and mate choice among heterosexual and homosexual men (megjelenés alatt).

Kast, V. (1999): A gyász, Egy lelki folyamat stádiumai és esélyei. Park Kiadó Bp, 63.- 81.o.

Kenrick, D.T., Keefe, R.. C., Byran, A., Barr, A., and Brown, S.: Age preferences and mate choice among homosexuals and heterosexuals Journal of Personality and Social Psychology Bulletin 20: 210- 217 1995.

Kenrick, D.T., Keefe, R.C., Bryan,A., Barr,A., and Brown,S (1995).: Age preferences and mate choice among homosexuals and heterosexuals. In: Journals of personality and Social Psychology Bulletin 20: 210-217

LaSala, M.C. (2000): Lesbians, Gay men, and Their Parents: Family Therapy for the Coming- Out Crisis In: Family Process, Vol.39, No.1.

Rifkin, H.A. (1968): Homosexuality in marriage In: E.S. Rosenbaum and Alger (eds): The marriage relationship New Yor, Basic Books

Ross, H.L. (1972): Odd couples: Homosexuals in heterosexual marriages. Sexual behavior, July, pp. 42- 50.

Symons, D (1979): The Evolution of Human Sexuality. New York: Oxford University Press 

 Takács J (2004): Homoszexualitás és társadalom Újmandátum Könyvkiadó

Tóth L. (szerk) (1994): A homoszexualitásról T-Twins Kiadó 

Warren, C.A.B. (1976): Wome among men: Females int he male homosexual community, Aechives of sexual Behavior,  5, 166- 167.

Gyuris Petra

BTK- PTE- Pszichológia Intézet

Kognitív és Evolúcióspszichológia Doktori Iskola

 HYPERLINK “mailto:gyurispetra@freemail.hu” gyurispetra@freemail.hu