Egy pár szóban definiáljuk, mi az a betegjog, mihez való jogot jelent?Magyarországon 1998. január elseje óta van írott formában betegjog. A betegjogok kodifikálása megegyezik az Egészségügyről szóló törvény betegjogi fejezetével. A betegek egészségügyi ellátása során érvényesülő jogok a betegjogok, amely a lehető legtágabb értelemben értendő, függetlenül attól, hogy az ellátást egészséges vagy beteg személy veszi igénybe. Személy szerint is büszke vagyok arra, hogy ez már írott formában is érvényesül Magyarországon. A világon nagyon kevés ország van, ahol törvényi szinten kodifikálták a betegjogokat. Magyarország abban specifikus, hogy az elméleti szinten kicsit előrébblendültünk, ugyanakkor ami a gyakorlatot illeti, azaz az orvosi társadalomban a fejekben történő gondolkodás változását jelenti, az még nem történt meg, pedig már tíz év telt el.

A törvény kilenc betegjogot sorol fel. A legtágabb a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való jog, ami egy alkotmányos alapjogból levezetett betegeket megillető jog. Ez a mindenkori a társadalom gazdasági teherbírásának függvénye, de azt deklarálja, hogy minden betegnek a lehető legmagasabb szintű ellátáshoz van joga.

Az emberi méltósághoz való jog külön nevesített betegjog. A tájékoztatáshoz való jog és erre ráépülve az önrendelkezéshez való jog. Az egészségügyi dokumentációba való betekintés joga, tehát a beteg megismerheti azt, hogy róla milyen adatokat tartanak nyilván. Az intézmény elhagyásának a joga. Az ellátás visszautasításának joga. Az orvosi titoktatáshoz való jog. Ezek azok a nevesített betegjogok, amelyeket huszonegy paragrafusban fejt ki a törvény.

A betegek jogait kitől/mitől kell megvédeni, kivel/mivel állnak szemben?

A betegek jogait azért kell megvédeni, mert kiszolgáltatottak. Ennek egyik oka maga a betegség, ami befolyásolhatja az adott testi, lelki és mentális állapotot. Találkoztam olyan ügyvéddel, aki maga is el tudta volna intézni egy dokumentáció kikérését, de édesanyja halála miatt pszichésen annyira érintett volt, hogy tőlem kért segítséget. Ez a kiszolgáltatottság tehát nem feltétlenül függ össze az iskolázottsággal, társadalmi helyzettel.

A beteget “meg kell védeni” egy olyan egészségügyi ellátórendszer labirintusától, amelyben könnyen eltévedhet. A betegjogi képviselet nem csak arra szolgál, hogy a beteg konkrét panaszt tegyen, hanem éppen a panaszkultúra mérséklése miatt igyekszik a felvilágosításra is odafigyelni, hogy amikor a beteg bekerül az ellátórendszerbe, már tudja, hogy milyen jogai vannak. Az egészségügyi szolgáltatónak közvetlenül is tájékoztatnia kell a beteget, de sajnos ez a mai gyakorlatban nem megfelelően működik.

Azok a betegek, aki nem kerülnek kórházba, de krónikus betegségben szenvednek, hogyan tájékozódhatnak a saját jogaikról?

Alapvetően az lenne szerencsés, ha általános értelemben is a jogszabályismeretünk alaposabb lenne. Magyarországon sajnos ebben nem állunk jól. Annyira mégsem állunk rosszul a betegjogi tájékoztatással, hiszen az egészségügyi kormányzat, a betegjogi közalapítvány felvállalja a tájékoztatást, az egészségügyi szolgáltatónak közvetlenül is tájékoztatnia kell, a betegjogi képviselő is tájékoztatja a betegeket és ne felejtsük ki a médiát sem. Több szinten történik tájékoztatás, ha a beteg picit is nyitott fülekkel jár, akkor sokmindenről értesülhet.
Az érem másik oldala, hogy a tájékoztatás sok esetben sajnos úgy valósul meg, hogy túl sok a szakmai zsargon, az olyan műszó, amit e beteg nem ért. A betegjogi képviseletet azért is vállaltam fel, mert itt közvetlen találkozás történik a beteggel, fel lehet mérni mi az amit befogad, mik a kérdései, nem egy formanyomtatványt kap.

Akkor vágjunk bele. A pszichiátriai vagy egyéb beteg bejelentkezik egy vizsgálatra, kap egy időpontot, majd órákat kell embertelen körülmények között várnia, míg sorra kerül. Mit lehet tenni?

Gyakori az emberi méltósághoz való jog megsértése, amikor szakmai indoka nem áll fenn annak hogy például egy krónikus beteget várakoztassanak. A törvény külön is nevesíti, hogy csak meghatározott okból és meghatározott ideig lehet egy beteget várakoztatni. Sajnos gyakran találkozunk azzal, hogy a behívás sorrendje nem az érkezés és a szakmai indokok alapján történik, hanem az orvoslátogató, az orvos ismerősei vagy mások alapján érkezők megelőzik a várakozó betegeket. Viszont nem mindig ez az ok, hanem nagyon nagy a leterheltség. Az elvárható idő és a tényleges idő között van az rész, aminél meg kell keresni, hogy szervezési problémák, szakmai okok stb. miatt van csúszás. Ezt a beteg közvetlenül nem tudja kideríteni, ilyenkor forduljon a betegjogi képviselőhöz, aki rendszerszinten tudja megnézni, hogy ki a probléma.

Viszont fontos itt elmondani, hogy betegjogi képviselő, mindig csak megbízás alapján járhat el. Az nem működik, hogy valamit hallok és annak utánanézek, hanem csakis konkrét egyedi eset alapján járhatok utána az esetnek és a mögötte lévő rendszerhibának.

A beteg a kezelőorvosától fél, pláne ha az eleve nem partnerként, hanem hatalmi személyként viselkedik. Mit lehet ezzel kezdeni?

Alapvetően azt tanácsolom, hogy a betegek ne féljenek az orvosuktól. Ha félnek és ez a félelmük beigazolódik, akkor forduljanak a betegjogi képviselőhöz és próbálják meg ezt a helyzetet tisztázni. Nekem az a tapasztalatom, hogy amikor a beteg felkeres, gyakran elmondja azt a félelmét, hogy a panasztétel miatt problémája lesz a későbbi ellátása során. Ezzel szemben az a tapasztalatom, hogy ha a betegek élnek a panaszjogukkal, akkor a szolgáltató jobban odafigyel. Amikor egy felülről induló mechanizmus részeként megkeresik az orvost, aki csúnyán beszélt, nem megfelelően látta el vagy megvárakoztatta a beteget, akkor nem az történik, hogy a beteg félelme beigazolódik, hogy az orvos utána nem olyan kedves, szakmailag nem olyan alaposan látja el, hanem éppen fordítva, ilyenkor jobban figyel rá az orvos.

Ezek szerint az orvos rugalmas és nem támadásnak veszi a kritikát, hanem fogadja azt és hajlandó változtatni?

Ez jórészt az orvos lelki berendezkedésétől is függ. Tudjuk, hogy van pokróc és nem pokróc orvosok, a betegekhez normálisan hozzáálló és nem megfelelően hozzáálló orvosok. Vannak normális orvosok, akik éppen rosszul keltek aznap. Ne úgy gondolkodjunk, mintha ők gépek lennének, ugyanolyan emberek mint mi, lehetnek jobb és rosszabb napjaik. Én azt nézem meg, hogy mennyire próbálnak őszintén beszélgetni, és az általában egyszerű félreértésen alapuló eseteket feldolgozni. Nekem mindig jó érzés, amikor egy orvos visszaemlékezve elismeri, hogy akkor nem megfelelően reagált, és akkor összehozom őket leülve egy asztal mellé, kezet szorítanak és mind a ketten jó érzéssel válnak el. Amikor viszont azt látom, hogy az orvos mindent letagad, pedig egyre több hasonló panasz érkezik, akkor emberileg van probléma. De van, hogy még ekkor is érdemes békén hagyni az orvost. Volt olyan esetem, amikor sorban gyűltek a panaszok, hogy nem tájékoztat, és elmondta, hogy ő hat óra eufóriában műt, és amíg három beteget teljes körűen tájékoztat, addig egy beteget megment a műtőben. Utánanéztem, és az ország egyik legjobb sebészéről volt szó, aki valóban híres volt arról, hogy nem beszél semmit a betegekkel. Megállapodtunk abban, hogy akkor az osztályos orvosával oldja meg a beteg tájékoztatását és erre ki is alakult egy rendszer. Tehát amikor elismeri az orvos, hogy nem tájékoztatott megfelelően, néha ennek olyan indokai vannak, amit ha nem is tudok elfogadni, de maximálisan meg tudok érteni.

Szóval úgy látja, hogy a partnerség és az egymás emberszámba vétele az ami segít?

Én azt gondolom, hogy nagyon. Sajnos még mindig azok a leosztott szerepek, ahol egy mérleghintában gondolkodva az orvos van felül és a beteg alul. Az eu-s szabvány szerinti rugós mérleghintánál ez kiegyenlítődik, de ez a változás az orvosok fejében még mindig nem történt meg. Az a modell, amit a jogalkotó megalkotott és 1998. január elseje óta létezik, úgy néz ki, hogy orvos tájékoztat, a beteg meg dönt, hogy milyen ellátást utasít vissza és mihez adja a hozzájárulását. Ezzel szemben még mindig az orvos tudja, hogy mi jó a betegnek és ehhez keresi a beteg hozzájárulását és nem fordítva, amikor elmondja, hogy az adott betegség gyógyításának milyen lehetőségei vannak és megkérdezi a beteget, hogy melyiket szeretné. Ilyenkor lehetne gyakorolni az önrendelkezés jogát.

Látni kell, hogy a betegek jogai a gyakorlatban egymással összefüggnek. Például, amikor az orvos nem tájékoztatja megfelelően a beteget, akkor megsérti a tájékoztatáshoz való jogot, emiatt a beteg nem tudja gyakorolni az önrendelkezési jogát és ezért a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való joga sérül vagy sérülhet.

Vissza a rendelőbe. Az orvos a beteget megvizsgálja. Pszichés zavarral küzdő beteg vizsgálatára 10-12 percet hagy jóvá az OEP, ez alatt megfelelő diagnosztika felállítása alig képzelhető el. Milyen joga van a betegnek ebben a helyzetben?

Például ott van a másodvélemény kérésének a joga, amivel a magyarországi betegek nem nagyon élnek. Ez azt jelenti, hogy bármilyen diagnózissal kapcsolatban, amit egy orvos felállít, a betegnek joga van ahhoz, hogy kérjen egy második orvosi véleményt is. Ennek a feltételét az egészségügyi szolgáltatónak biztosítania kell a törvény szerint. Ez önmagában azt jelenti, hogy megduplázódik az az idő, amit az ő vizsgálatára fordítanak. Amennyiben nem kér másodvéleményt, hanem egyszerűen úgy érzi, hogy nem látták el megfelelően, nem hiszi, hogy az őróla felállított diagnózis megfelelő, akkor ez ellen panasszal élhet és kérheti azt, hogy egy másik orvos vizsgálja meg.

Kifejezetten olyan lehetősége nincsen a betegnek, hogy utasítja az orvost a vizsgálat folytatására, mert szerinte ez a 12 perc nem volt elegendő, mert az orvosnak is van egy szabadsága. De megfordítanám a helyzetet és azt mondom, hogy akkor lehetne eredményt elérni, ha a betegek ragaszkodnának ahhoz a jogukhoz, hogy joguk van kérdezni és a kérdéseikre választ kapni. Az orvosnak nem csak arról kell meggyőződnie, hogy mindenről tájékoztatta a beteget, hanem arról is, hogy meg is értette a beteg azt, amit közölt vele. Tehát amikor úgy érzi a beteg, hogy nem foglalkozott vele eleget az orvos, akkor éljen azzal a jogával, hogy joga van kérdezni, és amiről nem beszéltek, azt kérdés formájában tegye fel és kötelessége az orvosnak hogy erre válaszoljon. Ebben a helyzetben nem mondhatja az orvos, hogy erre nem válaszolok, mert kifutott az időből – én ezt a „kiskaput” javaslom.

A diagnózis felállításakor mihez van joga a betegnek, kié a diagnózis?

Maga a dokumentáció tulajdonjogi értelemben a szolgáltatóé, de a felette való rendelkezési jog a beteget illeti meg. Külön nevesített betegjog a dokumentáció megismerésének joga, ez azt is jelenti, hogy a betegnek joga van a diagnózisról és egyéb dokumentációról másolatot készíteni és ezt megmutathatja bárkinek.

Egyetlen kivétel van ez alól, ugyanis pszichiátriai betegek esetén az orvos megtagadhatja hogy az aktív kezelés szakaszában lévő páciens betekintsen a dokumentációba vagy akár a diagnózisba, ha úgy ítéli meg, hogy az hátráltatná a beteg gyógyulását. Például egy önkéntes gyógykezelés esetén bemegy a beteg és azt mondja, hogy az utóbbi hetekben olyan tünetei vannak, hogy kéri a pszichiátriai kivizsgálását. Az orvos megvizsgálja és felállít egy diagnózist, de nem osztja meg a beteggel, mert szüksége van még további információk szerzésére, és ha leterhelné a beteget azzal, hogy olyan nagy probléma van (pl. szkizofrénia), akkor fennáll a veszélye, hogy a páciens olyan befelé fordulást produkálna, hogy nem nyerhetne tőle több információt. Ha másnap megjelenik a beteg és arra kéri, hogy ne csak szóban mondja el neki a véleményét, hanem szeretne a dokumentációjába is betekinteni, akkor a kezelés sikeressége miatt az orvosa mondhatja azt, hogy ezt most nem teszi meg, hanem csak a kezelés egy bizonyos fázisában mutatja meg.

Következik a kezelés. Kérheti-e a beteg, hogy őt egy drágább gyógyszerrel kezeljék?

Kérheti, de az orvosnak nem kötelessége ezt a kérést teljesíteni. Mindig az orvos határozza meg, hogy a beteg kezeléséhez milyen gyógyszerek kellenek. A betegnek joga van nem egyetérteni ezzel, de nem utasíthatja az orvost a gyógyszer megválasztására. Amennyiben úgy gondolja, hogy neki csakis egyféle orvosság segíthet és az adott orvos azt nem akarja felírni, akkor azt tudom mondani, hogy éljen a szabad orvosválasztás jogával. Ez úgy is értelmezendő, hogy a szabad intézményválasztás joga is beletartozik, tehát elmehet egy másik intézménybe, felkereshet egy másik orvost, végigfuthatja vele ugyanazt a kört. Ha talál olyan orvost, aki az adott gyógyszert felírja, akkor a problémája meg van oldva, ha nem, akkor fogadja el azt a tényt, hogy szakmai ajánlások alapján az ő betegségére az a gyógyszer a megfelelő, amit akár az első orvos felírt.

Konkrétan arra gondoltam, hogy pszichés betegekről tudom, hogy évekig szedtek adott antidepresszánst, ami most ki fog kerülni a támogatott gyógyszerek listájáról és helyette olcsóbb generikus gyógyszert ír fel az orvos.

Azt gondolom, hogy nem a gyógyszerhez kellene ragaszkodni, hanem a hatáshoz. Ha a beteg úgy érzi, hogy neki volt éveken át egy olyan gyógyszere, ami segített a problémáján, akkor ahhoz ragaszkodjon, hogy ebbe az állapotba szeretne kerülni. Ha nincs olyan gyógyszer a palettán, mert pl. az OEP nem támogatja, akkor szakmai szervezeteken keresztül kell azt a nyomásgyakorlást elindítani, hogy az visszakerüljön ebbe a kategóriába. Arra nincs lehetőség, hogy a beteg egy bizonyos gyógyszerhez ragaszkodjon, a hatáshoz kell ragaszkodnia, hogyha már a gyógyítási folyamat egy szintjét elérte, akkor ne legyen visszaesés.

A kezeléssel kapcsolatban kérdeznék még. Vannak olyan betegek, akik szeretnék tudni, hogy őket jól gyógyítják-e és adott esetben szeretné megismerni az adott szakmai protokollt. Erre van-e joga, vagy ez már olyan határterület, amit nem lehet definiálni?

Erre kifejezett előírás nincs, de én azt gondolom, hogyha a beteg tájékoztatáshoz való jogát kicsit kitágítjuk, akkor igen. Ha a beteg ragaszkodik ahhoz, hogy a vonatkozó szakmai kollégium irányelvét meg szeretné ismerni, akkor ezt a kérését az én értelmezésemben teljesíteni kell. Hiszen akkor tudja önrendelkezési jogát gyakorolni, magyarán kimondani, hogy hozzájárul a kezeléshez, ha van egy összehasonlítási alapja, hogy azt tudja mondani, amit mondott az orvos, azzal egyetértek, mert megegyezik a szakmai protokollal.