A magányt sokan a „korunk népbetegségének” nevezik. Kétségtelen, hogy a nagyvárosok személytelensége, a hajszolt életmódunk, a létfenntartásért folytatott küzdelem, a nagycsaládok eltűnése nem kedvez az emberi kapcsolatok kialakításának és ápolásának. A mai világban is vannak ugyanakkor olyan emberek, akiket sokan vesznek körül, barátaik, társaik vannak, míg mások magányosak, nem számíthatnak senki segítségére, támogatására. Az elmagányosodás nem írható tehát teljesen a környezetünk és életkörülményeink számlájára.