Gyarmathy Éva: A hiperaktív felnőtt

2003 dec 1 | Egyéb témák

Szilágyi Lenke: Cím nélkül

A hiperaktivitás gyermekkorban kezdődő pszichiátriai tünetegyüttes, amely különböző súlyossággal a gyermekek 4-10%-át érinti. A hiperaktivitás a felnőttkorra is jelentős mértékben kihat. A legújabb vizsgálatok szerint a felnőtt populáció 3-6%-ánál jelentkezik, a hiperaktív gyerekeknek nagyjából a fele hiperaktív felnőtté válik.
Mind a szakirodalomban, mind az ismeretterjesztő írásokban egyre többet tudhatunk meg a hiperaktív gyermekről, problémáiról és kezeléséről. Sokkal kevesebb szó esik azonban arról, hogy mi lesz a hiperaktív gyermekkel, ha felnő? Pedig minthogy a hiperaktivitás idegrendszeri eltérő működés eredménye, ez az eltérő működés a korábbi környezeti hatások függvényében különböző szinten és módon, de befolyásolja az egyént egész életén keresztül.

Mi lesz az örökké izgő-mozgó, fészkelődő, babráló, megülni nem tudó gyermekből felnőttkorára? Az alapképlet nem sokat változik. A túlmozgás és impulzivitás az esetek nagyobb részében enyhül, de örökké nyüzsgő, fáradhatatlan marad felnőttként is, és továbbra is hajlamos hirtelenül, meggondolatlanul dönteni, cselekedni.

A legjobb és legproblémásabb jellemzője a hiperaktív felnőttnek a megállás nélkül mozgó agy. Gondolatok, ötletek pörgetik, forgatják. Gyakran igen kreatív, de sokszor egyszerűen nem tud elég ideig kitartani egy gondolatkörben ahhoz, hogy abból megszülethessen valami használható. Ha gyermekkorában megtanulta impulzusait többé-kevésbé kontrollálni, igen jó teljesítményeket érhet el. Sok híres vezető ember hiperaktív felnőtt.

A belső fáradhatatlanság kívül is megmutatkozik, így nem könnyű egy hiperaktív egyén közelében élni. Amellett, hogy nehéz energiával bírni a tempóját, a hiperaktív egyénnek folyamatosan újdonságra van szüksége. Akkor érzi jól magát, amikor forrong körülötte minden. Ha véletlenül nem lenne semmi probléma, biztosan gerjeszt valamilyen drámát maga körül. (Az egyik gyakran emlegetett klasszikus példája a hiperaktív felnőttnek Winston Churchill, aki háború idején az állandó kihívások, stressz, izgalom közepette érezte igazán elemében magát, majd a béke nyugalmától való iszonya depresszióba sodorta.)

Kezelhetőek a zavarok

A hiperaktív felnőttnek számos természetéből adódó nehézséggel kell megküzdenie. Ha ez sikerül, igen kiemelkedő teljesítményekre lehet képes. A siker kulcsa, hogy tudjon önmagára és környezetére figyelni. Jó esetben ezt már gyermekkorban megtanulja, de ha nem, felnőttkorban se késő.

A hiperaktivitás önmagában nem okoz zavarokat, csak ha diszharmónikus fejlődés miatt az egyén önértékelése sérül, és nem képes önmagát és/vagy környezetét elfogadni, nem tanulja meg kontrollálni impulzusait önmagára való odafigyelés és a környezet visszajelzéseinek értékelése által. A diszharmónia konfliktusokhoz, kudarcokhoz vezet, súlyos életvezetési, családi és munkahelyi problémák sora után pszichiátria kezelés is szükségessé válhat.

Az alábbiakban a hiperaktív felnőtt életében legkomolyabb gondot okozó jelenségeket abból a szempontból elemzem, hogy azok miképp kezelhetők illetve változtathatóak esetleg előnnyé.

Impulzivitás
A hiperaktivitás gyermekkori tünetei közül az impulzivitás okozza a legtöbb zavart. Ez felnőttkorra mérséklődik, mégis sok problémához vezethet. Meggondolatlan költekezés, hirtelen üzleti döntések, kiszámíthatatlanság, ok nélküli kitörések gyakran forrásai mindenféle bajnak.

Az impulzivitást is tudatos kontrollal, a helyzetek akár utólagos értékelésével lehet csökkenteni. Szokássá kell tenni, az „előbb tízig számolok” illetve „alszom rá egyet” késleltetési technikákat. Ki lehet dolgozni a döntésekhez egy algoritmust, ami szerint a kisebb-nagyobb ügyekben való eljárást fel lehet építeni. (Például egy kérdéssor: Mi az előnye, mi a hátránya, milyen alternatív lehetőségek vannak, mi kell hozzá, mi lesz a következménye?)

Nyughatatlan elme
Nagyon zavaró a hiperaktív egyének számára, hogy a fejükben özönével jelennek meg a gondolatok. Egyik a másikat éri. Tele vannak ötletekkel. Hatalmas kreatív potenciál áll rendelkezésükre, csak be kell tudni fogni a megvalósítás fogatába. Erre nagyon jó, ha gyorsan lejegyzik, ami az eszükbe jut, megtanulják egymásután fűzni a gondolatokat, és a párhuzamosan megjelenő, egymástól függetlennek látszó gondolatokat igyekeznek összekötni.

Fáradhatatlan test
A hiperaktív egyének rengeteg energiával rendelkeznek. Ez akkor okoz problémát, ha nem tudnak megfelelő tevékenységet találni. Ezért már a pályaválasztásban fontos ezt figyelembe venni. Megfelelően aktív munka és életmód mellett is gyakran kerül az ember olyan helyzetbe, amikor huzamosabb ideig egy helyben kell ülni. Ezekre a helyzetekre érdemes kidolgozni olyan cselekvéseket, amelyek nem okoznak zavart. Előadáson, megbeszélésen, tanulás közben a jegyzetelés aktív figyelmet jelent, de lehet firkálás, kötögetés, faricsgálás is ami leköti az energiát. A dobolás, lábrázás, széken hintázás, stb. már inkább feszültséglevezetést jeleznek.

Figyelmi problémák
A hiperaktív egyének figyelme nagyon könnyen elkalandozik. Gyorsan elunnak dolgokat, nem tudnak követni hosszú instrukciókat, elvesztik az olvasás fonalát. Bármilyen inger elterelheti őket. A figyelmi teljesítmény akkor javul, ha a helyzet feszültségteli, érdekes, mozgalmas. Érdeklődési területükön nagyon el tudnak mélyedni, számítógép és tévé hosszan le tudja kötni a hiperaktív egyént is.

A másik oldala a figyelmi problémáknak a hiperfókuszálás. A hiperaktív személyek hajlamosak elveszni valamilyen tevékenységben, vagy könnyen megszállottjává válnak egy gondolatkörnek. Ez megintcsak kiemelkedő teljesítményekhez vezethet, de sok veszélyt és konfliktust is jelenthet.

Emlékezeti problémák
Inkább csak a rövidtávú emlékezet gyengesége okoz nehézségeket, a hosszútávú megjegyzéssel nem szokott probléma lenni. Legtöbbször a figyelemzavar miatt nem tudja az információt eltárolni az agy. A sok gondolat elárasztja a fejet. Az írásos feljegyzések és a dolgok fontosságának tudatos meghatározása segít a jobb megjegyzésben. Naptár, listák a teendőkről, és egyéb emlékeztetők használatával csökkenthető az elfelejtésekből származó konfliktusok száma.

Tanulási zavarok
A hiperaktivitás gyakran társul diszlexiával, diszkalkúliával és más tanulási zavarokkal. Ezek az iskolai nehézségek megsokszorozzák az önértékelési zavar kialakulásának valószínűségét. Pedig jó tudni, hogy a hiba elsősorban a nem megfelelő oktatásban és a rosszul megírt tankönyvekben van. A tanulási zavarok nem jelentik az értelmi képességek gyengeségét, csak eltérő gondolkodásmódot. Ha ezt tudja magáról valaki, akkor ennek megfelelően tud segíteni magán. ( http://www.diszlexia.hu )

A mindennapi életvezetés

A hiperaktivitás tehát magában hordoz számos olyan tényezőt, amely potenciális konfliktusforrás. Ezért gyakoriak a hiperaktív egyéneknél az életvezetési problémák, magánéleti és munkahelyi konfliktusok. Ezek nyomán gyakran sérülnek a kapcsolataik, aminek következménye a pszichés zavarok kialakulása lehet.

Nincsen királyi út és varázspálca, ami megszüntetné a problémákat. Az élet nem tündérmese, nincs egyszer és mindenkorra érvényes megoldás, hogy jöhessen az „…. azután éltek boldogan.” Ha ismerjük a nehézségeket, amelyek gondokat okozhatnak, nagyobb lehetőségünk van megelőzni azokat. Ez viszont folyamatos életviteli, életmódbeli és viselkedésbeli tudatos kontrollt, odafigyelést jelent.

Szervezetlenség
Figyelmetlenség, feledékenység, impulzivitás és az idő kezelésének nehézségei biztos recept a káoszhoz. A hiperaktív egyén élete folyamatos közlekedési dugó, állandó forrongás és tűzoltás. Ez lehetetlenné teszi a hatékony tevékenységet és a másokkal való együttműködést. Azok, akik sikeresekké váltak, szinte kényszeresen ragaszkodnak a kialakított rendszerükhöz, mert tudják, hogyha nem tartják be, akkor minden dől. Másoknak egy odaadó, gondoskodó partner vagy egy jó titkárnő szervezi meg az életet, hogy elkerüljék a szervezetlenség miatt menetrendszerűen bekövetkező konfliktusoknak legalább egy részét.

Társas kapcsolatok
A hiperaktív egyéneknek a társas kapcsolatok rendkívül fontosak. Mégis igen sok nehézséggel küzdenek ezen a téren. Nehezen tudnak odafigyelni másokra. Ez megmutatkozik az úgynevezett cirkuláris beszédben is. A legtöbben ugyanis jó beszédkészséggel rendelkeznek, de beszédükben nincs rendszer. Körbe-körbejárják többször is a témát, hogy már alig lehet elviselni a beszédfolyamot, és nem alakul ki a mondanivaló.

Gyakran belevágnak mások beszédébe, már előre válaszolnak, mielőtt a kérdés elhangzott volna.

Ahhoz, hogy mások szívesen legyenek velük kapcsolatban, szükséges, hogy lassítsanak. Egyrészt jobban követhetőek lesznek, másrészt maguk is alaposabban át tudják gondolni a helyzeteket.

A hiperaktív egyének gyakran mondanak ki olyasmit, ami adott helyzetben helytelen, és amivel akaratlanul is igen sok nézeteltérést okoznak. Impulzivitásuk hirtelen kitörésekben is megjelenhet, amit a környezet értetlenül fogad. Sokan elmenekülnek a kiszámíthatatlan természetű társuktól.

Magánélet
A hiperaktív felnőtt társkapcsolatai legtöbbször igen felületesek és viharosak. Jellemzően sok házasság és válás tarkítja életüket, ami mutatja, hogy valahol nagyszerű partnerek lehetnének, hiszen színes mellettük az élet, de huzamosabban igen nehéz elviselni a pörgésüket. Társas készségeik fejlesztésével a partnerkapcsolatokban is jobban meg tudnak maradni. Természetesen a hiperaktív egyén társának tudnia kell, hogy lobogó tűz a partnere, aki ha nem ég, akkor nem is önmaga.

A hiperaktív személyek nem tudnak koncentrálni. Ez gyakran problémát okoz a szexuális életben is. Igazán örömteli együttléthez odafigyelésre van szükség. Tapasztalat szerint hiperaktív nőknek segítenek a hiperaktivitást kezelő stimulánsok, amelyek koncentrátabbá tesznek. Férfiaknál viszont nem egyértelmű ez. Az összeszedettség néha inkább a gondolkodást erősíti, és az érdeklődést más témák kötik le.

Sok feszültséget okoz a családi életben a hiperaktív egyének rendezetlen életvitele, a túlköltekezések, hirtelen rossz gazdasági döntések és az idő szervezésének szinte teljes hiánya. Ha családi életét elfogadhatóbbá akarja tenni, ezekre mindenképpen oda kell figyelni.

A hiperaktív felnőttek mint szülők igen komoly tényezők lehetnek a gyermekek hiperaktivitása vagy egyéb pszichés problémák kialakulásában. Nemcsak az átörökítésben, hanem mint környezeti rizikó tényezők is jelentős szerepet játszanak gyemekeik életében. A kiszámíthatatlanság, a gyors tempó, a tolakodó viselkedés a gyerekek számára sokkalta nagyobb veszélyt jelent, mint a felnőtteknek. Ezért a hiperaktív szülőnek kötelessége kontrollálni saját viselkedését, elkerülni a gyermek elnyomását, elárasztását, túlóvását, a kiszámíthatatlanságot és főleg a kitöréseket.

Munkahely
A hiperaktív felnőtt életében a munkahely veszi át az iskola szerepét az alulteljesítés helyszíneként. Ami korábban az iskolában probléma volt, hasonlóan probléma a munkahelyen. A szervezetlenség és figyelmetlenség miatt nem tudnak képeségeiknek megfelelően teljesíteni. Tanulási zavaraik is gondot okozhatnak, például a helyesírás gyengesége miatt. Alacsony szintű társas készségeik, impulzivitásuk sokszor konfliktushoz vezetnek. Ezeknek a problémáknak a kezelése segítheti hatékonyabb teljesítményhez a hiperaktív személyt.

Segít, ha másoknak információkat nyújt, pl. „a helyesírásom mindig rossz volt” vagy „könnyen felpörgök, de nem kell túl komolyan venni” vagy „az idővel mindig hadilábon állok”. Ezzel nem menti fel magát senki, de mások jobban elfogadják, ha tudják, hogy nem nekik szól mindez a viselkedés. Természetesen egyéb jó tulajdonságok, amelyek a munkában fontosak lehetnek kell, hogy ellensúlyozzák mindezt.

Összefoglalva

A hiperaktív felnőttek nagy energiái megfelelő kontroll mellett igen kiemelkedő teljesítményekre vezethetnek. Ugyanakkor, ha nem sikerül harmónikus működést kifejleszteni, a szenvedélybetegségek, pszichés zavarok és pszichiátriai betegségek kialakulásának veszélye igen nagy.

A hiperaktivitás tehát önmagában inkább csak lehetőség, de kétirányú lehetőség. Ezért fontos, hogy minél jobban tisztában legyen önmagával a hiperaktív személy, és ha szükséges, keressen szakmai segítséget problémáinak kezeléséhez.

(A Hiperaktivitás-Diszharmónia-Tanulási zavar teszt elérhető honlapunkon, a Személyiség tesztek között)

Archívum

A Facebook szabálya szerint a cikket csak akkor tudja lájkolni oldalunkat, ha egyidejűleg be van jelentkezve a Facebook fiókjába.

Kövessen minket!

Szóljon hozzá!

14 hozzászólás

  1. edelina

    Kedves Éva ! Bocsánat a tegeződésért, de gyakorlatilag kollégák vagyunk .
    Még nekem is adott újat cikked !Pedig 71 éves , már nyugdíjas doktornéni vagyok. Valóban gyors eszű, könnyen tanuló voltam ( vagyok ???) Summa cum laude végeztem 1 gyerek mellett az egyetemet .
    Ösztönösen , vagy olvasmányaim hatására sok mindent alkalmaztam a leírtakból. De a legnagyobb fékező hatású a kötés megtanulása volt . Ezt anyukám nagynénjének köszönhettem, akit egy autó elgázolt és törött lábával kapta a feladatot , hogy vigyázzon rám. Mikor elfáradt leültetett és megtanított kötni. Mai napig ez a hobbim. Érdemes lenne szakembereknek vizsgálni, hogy mennyit segítenek a hobbitevékenységek a hiperaktivitás kezelésében . Lehet, hogy feltaláltam a spanyolviaszt ?

  2. sumiarpi

    Kedves Eugene!

    Az én nejem is hasonló problémákkal küzd. Nagyon szívesen beszélgetnék Önnel.

    Tisztelettel,
    Sumi

  3. sumiarpi

    Tisztelt Gyarmathy Éva!

    A cikke korrekt, tetszik. Amennyiben gondolja, a több, mint 40 éves „figyelemzavarosdis” saját-élményeimről szívesen beszélgetek Önnel. A diagnózissal kapcsolatos aggályaimat is megosztanám.

    Tisztelettel,
    Sumi

  4. cukordes

    Kedves Éva!

    Én kis mértékbe hiperaktív vagyok. A teszt ezt igazolta, és én is érzem. Inkább érzelmi túltöltekezéssel van problémám. A sport leköti a fizikai energiáimat ez már segített valamennyit koncentrációval nem volt bajom soha és tanulási nehézségem is csak a számolás terén volt.
    a lelki dolgokkal nem boldogulok. csordultig vagyok érzésekkel, és gondolatokkal nem tudok megnyugodni. sok ez mindenkinek. sért?dések fájdalmak. szeretethiány. Többre vágyom érzelmileg mint amit mások adni tudnak. Mi lehet erre megoldás? Persze gyogyszer nélk?l, mert azt nem szeretnék.

    köszönettel

  5. gabi74

    Most 20 hónapos fiam a hiperaktivitás tüneteinek 80 % produkálja.Olvastam a cikkét .Édesapja 33 évesen ? (fiam) akkor 4 napos volt elhunyt motor balesetben.Most tudatosult bennem,hogy a cikkében leírt feln?tt kori tünetek rá 100%-ban ráillettek.Sajnos senki nem foglalkozik velünk,mondván a fiam túl kicsi még a diagnózis felállításához.Van egy lányom másik apukától,tudom nem túl helyes ,de össze hasonlítom ?ket ,persze nem hagyva ki a számításból ,a nemi ,genetikai különbségeket és kezdek egy kicsit aggódni a fiamért.Szeretném vagy kizárni mint lehet?séget a hiperaktivitást . Vagy miel?bb elkezdeni kezelni.Kérem adjon tanácsot hova fordulhatnék,mit tegyek?El?rre is köszönöm válaszát.

  6. Cinege

    Tisztelt Gyarmathy Éva!
    Sajnos én is azon feln?ttek közé tartozom akik az itt leírt problémákkal küzdenek. Sokáig nem tudtam a hogy mi is a problémám, de egy közeli barát aki ismer , mondta, hogy mir?l is lehet szó. Azóta is keresem a gyógyszert ami egycsapásra megváltoztatja azokat a negatív tulajdonságaimat amiket nem tudok kezelni és irányítani (most már tudom, hogy ilyen nincsen). Az iskolákban idáig is nehezen teljesítettem, de most olyat tanulok ami nagyon érdekel, és mindenképp szeretnék jobban elsajátítani , s ezt nagyban akadályozza a tanulási nehézségem. Persze az itt leírt problémák szinte mindegyike naponta okoz gondot nekem.
    Szeretnék tanácsokat kérni, vagy akár szakemberhez is szívesen fordulnék, csak változtathassak az eddigi életemen.
    Válaszát el?re is köszönöm

    Rob.

  7. Gaby

    Tisztelt Gyarmati Éva!

    Hat évvel ezel?tt, amikor a harmadik gyermekem 8 éves volt, olvastam egy cikket a hiperaktivitásról. Szinte minden tünet ráillett, ezért kijártam, hogy kivizsgálják. Egy vizsgálat elegend? volt ehhez, azóta ? kezelés alatt áll.
    Azóta sokat olvastam róla, hogy tudjak neki segíteni.
    Sajnos a legnagyobb fiamnál (? most 22 éves) ezt még nem tudtam, pedig ha lehet, ? mégnehezebb eset volt.

    Akkor döbbentem meg el?ször, amikor a Spektrumon láttam egy filmet, ami a hiperaktivitásról szólt. Ott feln?ttek is beszéltek arról, hogy ?k hogyan élik meg a mindennapi életükben ezt a rendellenességet. Mintha rólam beszéltek volna! Azóta értek meg sokmindent a saját viselkedésemb?l is.
    Amit a cikkben olvastam, az teljesen igaz rám is. Nehéz ezzel együtt élni! Biztosan még nehezebb azoknak, akik „csak” küls? szemlél?k. A férjemmel már 23. éves házasok vagyunk. Ezalatt már feln?tt (22) és még nevelünk (14) egy hiperaktív fiút. Kett?jük között feln?tt egy lányunk is (19), és még van egy (19 hónapos) kisfiunk.
    Szóval nem könny? neki (sem)!
    Ezalatt az id? alatt többször voltam depressziós, az utóbbi id?ben már orvosi segítséggel próbálom leküzdeni vissza-visszatér? problémámat.

    Szóval örülök hogy van aki foglalkozik a problémánkkal, köszönöm.

    Igyekszem a környezetemben él? emberekkel, f?leg a pedagógusokkal megértetni a problémát.
    Ha nem sikerül, odébb állunk. A 14 éves fiam már a 4. iskolába jár.
    Igyekszem mindent megtenni azért, hogy a lehet? legkevesebbet sérüljenek a gyerekeim.

    Köszönettel: Gaby

  8. sedit

    Tisztelt Gyarmati Éva!
    Végig olvasva a cikket az csak a felszínét érinti a problémának, mivel az utóbbi id?ben már vélemények ütköznek arról, hogy egyáltalán létezik e hiperaktivitás? A tüneteket szerintem már mindenki ismeri, de ezeknek a gyerekeknek a kezelésével, foglalkozásával már senki nem akar bajlódni. Az iskola elzárkózik, a szül? belerokkan, és a gyerekek, fiatalok sodródnak a társadalom perifáriája felé, ha nincs mögöttük megfelel? támogató háttér. Senki nem fogja a mai eü.-ben megvizsgálni, hogy egy alkoholista mit?l lett azzá ami, és ebb?l adódóan elképzeléseink sincsennek, hogy mi lesz ezekb?l a gyerekekb?l. Nem használ az „ügynek”, hogy maguk a pedagógusok is megbélyegzik ezeket a gyerekeket.
    Nagyon örömmel venném, ha hasonló problémával küzd? szül?k, feln?ttek megosztanák velem az eddigi tapasztalataikat, mivel én is egy hiperaktív gyereket nevel? szül? vagyok és elköteleztem magam, hogy segíteni fogok a hasonló problémával k?zd?knek.
    Kérem a cikk szerz?jét, Gyarmathy Évát, hogy amennyiben lehet?sége van segítsen, hogy több információhoz juthassunk a megoldások területén is! El?re is köszönettel!

  9. ismeretlen

    T. Gyarmati Éva! Borzasztóan örülök, hogy teljesen véletlenül, ráakadtam az Ön cikkére. Ez a probléma jónéhány munkanapom 8-10 óráját teszi pokollá néhány éve. A „beteg” a f?nököm, akivel titokban kölcsönösen becsüljük egymás szaktudását, munkáját. Ám mivel ? id?nként (sajnos elég s?r?n) képtelen magán uralkodni, a viselkedésével, a képtelen ötleteivel, a hemzsegésével, a sürgetésével, a kapkodásával inkább árt a hatékonyságnak fizikailag, mert sok id?t elvesz a konkrét munkától, szellemileg, mert fárasztó, szinte lehetetlen követni és lelkileg, mert ilyenkor türelmetlen és ezért igazságtalan és lekezel?.
    ?t nem fogják leváltani, én már álltam közel állásváltoztatáshoz (nehéz a speciális munkaterület miatt), de inkább megpróbálom kezelni az ilyen helyzeteket. Néha sikerül is, de nagyon rászorulnék néhány gyakorlati jótanácsra. Kezeltetni nem fogja magát, nekünk kell ?t leszerelni valmilyen módon. Kérem segítsen!
    (Nem akartam én anonym lenni, de nem sikerült regisztráltatnom magam, az e-mail címem: judit.bozsar@ceva.com)
    Köszönettel BJ

  10. ismeretlen

    Gondolom ismer?s volt a tünetek nagy része. Annak örülök, hogy tudsz kezdeni a leírtakkal is valamit.

    Szia, Éva

  11. eugene

    Tisztelt Gyarmathy Éva!

    A cikke felkeltette az érdekl?désemet egy közeli rokonom miatt. Egy sokak által is nehéznek mondott tanfolyamra (2 éves) jár – novembert?l – s sok nehézséggel küzd a tanulás terén. Tulajdonképpen szinte minden tünetet hordoz, az Ön által leirtak közül. Tulajdonképpen a feleségemr?l van szó, 50 éves, tele kudarcokkal a tanulás terén (többek közt), de vas-szorgalma, kitartása révén 3 érettségit is tett az id?k folyamán, de csupán a minimumot tudta teljesiteni az elvárásokból.
    Kérdésem:
    1. Lehet -e, s ha igen, milyen esélyekkel, ezeken(hiperaktivitas, koncentráció javitás, memória, tanulási képesség)javitani, változtatni ilyen korban, ilyen komplex nehézségeket magáénak tudó egyénnek?

    2. Hova lehet mindezzel fordulni jó eséllyel (nagy tapasztalattal bíró, kiváló szakemberre gondolok)?

    Segítségét el?re is köszönöm.

    Tisztelettel:
    Eugene

Egy hozzászólás elküldése

Archívum

Share This