Beszélgetés Gunilla Zetterlunddal , a SPES /REMÉNY/ svéd szervezet képviselőjével

Gunilla Zetterlundot egy Svédországban élő magyar származású hölgy, Julia Estari segítségével ismertem meg.

Julia a stockholmi Karolinska Institute keretén belül a WHO által indított öngyilkosság-megelőző programban dolgozik. Ő hívta fel a figyelmem arra, hogy náluk már évek óta létezik egy olyan civil szervezet, amely egyrészt az öngyilkosok családtagjait, barátait segíti, de emellett részt vesz a megelőzésben is. Ez a szervezet a SPES /REMÉNY/ és ennek a szervezetnek az egyik regionális képviselője Gunilla Zetterlund. Gunilla, férje munkája révén több évet töltött Magyarországon és visszajár a régi barátokat meglátogatni. Ez tette lehetővé, hogy november végén személyesen is megismerhessem őt és elbeszélgessek vele.

Gunilla és férje az egyik fiukat vesztették el, és ez vezette őket arra, hogy segítséget keressenek a tragikus élmény feldolgozásához. Így találtak rá a már említett SPES-re. Ez a szervezet országos hálózattal rendelkezik, amely egész Svédországot lefedi. Sok helyi csoportja van, amelyek a családtagokat, barátokat fogják össze és egy erre felkészített szakember /pszichoterapeuta, lelkész, stb./ vezetésével rendszeresen összegyűlnek, hogy az öngyilkosság okozta sokkot, elszigeteltséget, érzelmi problémákat közösen feldolgozzák.

A SPES civil szervezet, tehát akik benne és érte dolgoznak ellenszolgáltatás nélkül végzik a munkájukat. Ehhez pályázatokon keresztül nyernek pénzt. Ez tette lehetővé, hogy 1997 óta egy folyóiratot is kiadnak FÖRGATMIGEJ = NEFELEJCS néven. Ebben megtaláljuk a szervezetre vonatkozó információkat, ezen kívül öngyilkossággal kapcsolatos cikkeket, a hozzátartozók, barátok visszaemlékezéseit.

A SPES emellett rendszeres esti telefonos segélyszolgálatot működtet és aktív tagja a telefonos segélyszolgálatok országos szervezetének.

Olyan szórólapokat is készítettek, amelyeket klinikákon és kórházakban terjesztenek.
Rendszeresen hallatnak magukról a népszerű magazinokban, újságokban. Az elmúlt évben pedig az egyik svéd oktatási TV-csatorna külön programot szentelt az öngyilkosság megelőzésének, ezen belül pedig a szervezet tevékenységének.

Idén Stockholm egyik főterén egy nagyon megható gyertyás megemlékezést tartottak az öngyilkosság következtében elhunytak emlékére. Számuk a 8 milliós Svédországban évente kb.1500, míg autóbalesetben mintegy 500-an halnak meg. / Magyarországon mindkét szám ennek többszöröse!/ Mindenesetre ennek az akciónak sikerült ismételten felhívni a figyelmet a megelőzés fontosságára.

A SPES évente, általában májusban országos közgyűlést tart, ahol megbeszélik a további teendőket. Emellett aktívan részt vesznek az INSS szervezetében/ International Network for Survivors of Suicide/, amely 2000-ben alakult Észtország, Finnország Norvégia és az USA részvételével. Ez a szervezet is az öngyilkosok hozzátartozóinak, barátainak próbál segíteni nemzetközi szinten, illetve bekapcsolódott a megelőzés munkájába is.

Jóllehet Magyarország a XX. század eleje óta még mindig élen jár az európai öngyilkossági statisztikákban, mindezidáig sajnos sem az állami, sem pedig a civil szférában nem történtek olyan erőfeszítések, amelyek lényegi áttörést hoztak volna ezen a területen.
A fentiekben említett pozitív példával szerettem volna rávilágítani arra, hogy egy civil szervezet is nagyon sokat tehet egy ilyen helyzetben.

Ezért várom azoknak a családtagoknak, barátoknak, pszichoterapeutáknak, segítő foglalkozást űző embereknek a jelentkezését, akik úgy gondolják, hogy Magyarországon is van létjogosultsága egy ilyen szervezetnek.

Kovács-Molnár Judit / juko3@freemail.hu/