Kezdjük mindjárt az ellenkezőjével. Gondoljunk a tartósan illetve alapvetően düh, harag, indulatok nélküli emberekre, állapotokra. Ennek sokszor nagyobb a lélektani megbetegítő ereje vagy eleve lélektani zavarok meglétét jelentheti az időnként jelentkező dühös állapotokéhoz képest.
Természetesen itt is leszögezhetjük, hogy az „arany középút” az egészséges járható út.
Már az indulatainkra vonatkozó különböző elnevezések is félelmet keltenek sokakban. A dühöt, haragot sokan egyenlővé teszik, egyenlőnek érzik a nyílt agresszióval, illetve az indulat szó maga a gyilkos indulat képzetét kelti.
Sokan, sokszor félnek saját haragjuktól, dühüktől.
De tényleg csak rombolni, pusztítani tud ez az érzelmi állapot? Természetesen, nem.
Mértékük, gyakoriságuk, megnyilvánulási formájuk, irányuk és eredetük dönti el, hogy káros /kóros/ vagy úgymond lélektanilag hasznos impulzusokról van-e szó.
Vegyünk egy egyszerű példát: Ha mondjuk a gyermekem többszöri kérésem ellenére sem teszi meg, amire kértem és dühöt érzek emiatt /mert sürgős lenne a segítsége/ , amelynek hangot is adok, akkor mind az ő mind a magam számára lélektanilag egészséges érzelmi reakciót adtam. Ha pl. elkezdem emiatt a tányérokat a földhöz csapkodni, közben artikulátlan hangon kiabálok az már dühkitörés.
Gyakran nagyobb erejű és kontrollálatlanabb indulatkitörésre számíthatunk a „pedig mindig olyan nyugodt, csendes” embereknél, mint azoknál, akik ellenkezésüket, nem-tetszésüket az adott helyzetre közvetlenül dühösen reagálva mutatják ki/meg.
Lélektani működésünk, /tudatos és tudattalan/ törekvéseink, viselkedésünk, stb, összességében karakterünk milyensége genetikai /veleszületett/ és szerzett / környezeti hatásokra alakuló-fogantatásunktól kezdve-/ tényezők összességéből alakul. Velünkszületett különbségek vannak köztünk a tekintetben is például, hogy milyen mértékű, erejű belső energiákkal rendelkezünk. /Ez az, amit a „vérmérséklet” megjelöléssel szoktunk illetni./
A legmélyrehatóbban, a tudattalan működését is feltáró /és átdolgozó/ pszichoanalitikus terápiák segítségével kaphatunk választ a bennünk rejlő és bennünket mozgató lelki tartalmainkról, így pl. düheink, indulataink mibenlétéről is. Persze nem kell ahhoz mindjárt pszichoanalízisbe járni, hogy képesek legyünk felismerni és megtanulni kezelni is az átélt és hordozott érzéseinket. Ezt is életünk során, akarva-akaratlanul, közvetlen környezetünk hatására „megtanuljuk”, nem feltétlenül leutánozva azt, hanem a környezettel való állandó és folyamatos kölcsönkapcsolat mentén, arra reagálva.
A szó szoros értelemben vett „dühkitörés” szó hangulatilag is kifejezi, hogy ez esetben kontrollálatlan lélektani állapotról van szó. S mint ilyen, tényleg veszélyt hordoz. Magunkra és/vagy környezetünkre.
Az önmagunk ellen irányuló „dühkitörés” egyik legszélsőségesebb megnyilvánulása az öngyilkosság is lehet. A másik ellen irányulóé akár a gyilkolás. Itt két szélsőséges agresszió-megnyilvánulásról van szó tulajdonképpen, de ez egy külön „nagy fejezet”.
A dühkitörés gyakran nemcsak a ki-és elszabadult agresszív érzések, indulatok megnyilvánulása, hanem mindenféle belső érzelmi energiák, /akár elfojtott szexuális / impulzusok szabályozatlan kirobbanása.
Nagyon fontos, hogy mennyire irányítható, avagy irányíthatatlan /szabályozatlan/ általunk bármely érzelmi állapotunk. Minél kevésbé, annál valószínűbb a „kitörések” lehetősége.
Ezen írásban nem térünk ki a szervezet működési zavarából eredő dühkitörések lehetőségére, így különböző szerek /pl. drogok/ általi biokémiai hatások vagy az agy organikus /szervi/ elváltozásai okozta dühkitörésekre.
Mindenképpen odafigyelést érdemlő lélektani állapotot jelent, elsősorban önmagunk számára. Fel kell tennünk a kérdést : „Na, ez mi minden miatt is lehetett?” Vegyük jelzésnek, hogy valamit, valamiket el kell rendeznünk magunkban, magunkkal.
3 éve van többször dühkitörésem. Majdnem mindig férjemmel kapcsolatban, aki többször félrelépett, féltékeny természetű és féltékennyé akar tenni.Akkor robbanok, amikor többszöri kérés ellenére nem tud tekintettel lenni érzelmeimre, csak a magáéra. Sajnos én vagyok a hibás, mert az ő lelki egészsége miatt mindent eltűrtem neki, de most már nem tudom elviselni az empátia hiányát . Idegen tőlem a dühkitörés, de ha elindul, nem tudom leállítani. Voltam pszichológusnál és pszichiáternél is. Én vagyok a buta, mert 48 évig nem tudtam változtatni a dolgon. Most már csak a halált várom, de biztosan nem leszek öngyilkos
Jó Napot Kívánok!
Szeretném megkérdezni, hogy a Doktorn? szerint, az alábbi helyzettel mit tudok tenni, illetve kell e segítséget kérnem? Egyedül él? n? vagyok, és úgy érzem az azért van, mert ha érzelmileg közel kerülök valakihez, akkor valami elkezd bennem nem m?ködni és elkezdek hisztis lenni, belül valami rossz érzés keletkezik és nagyon nehezen tudok kimászni bel?le. Általában a vége az a kapcsolataimnak, hogy elhagynak, azután én még sokáig nehezen tudom a másikat elengedni, ha találkozunk úgyérzem, hogy ügye megmondtam, nem is szerettél, akkor miért játszottál velem? Most a jelenlegi munkahelyemen, ahová elvittem dolgozni egy barátn?met, nagyon rossz lett a helyzet. Egy férfi miatt, a barátn?m ellenem fordult, nem volt ?szinte, elkezdett mások el?tt bántani kitalált indokokkal, hogy eltávolítson a közeléb?l. Nem értettem semmit, de tudtam, éreztem, hogy amit mond az nem igaz. A végén kiderült, hogy férjes asszony létére szerelmes lett az éppen akkori barátomba és ezért kellett eltávolítania magától. A dolog miatt vége lett a barátommal is a kapcsolatnak, és a barátn?mmel annyira megromlott a viszony, hogy tulajdonképpen legy?zött az az érzés, hogy nem tudom a közelemben elviselni, egyedül nevelem a kislányomat, 15 éve dolgozom a munkahelyemen, és nem szeretnék kilépni. Viszont képtelen vagyok visszafogni és fékezni magamban az indulatokat. Van, hogy napokig sírok, nem tudom abbahagyni, éjszakánként nem alszom, a munkahelyemen dühkitöréseim vannak, senki nem érti mi a bajom.Mindenki elismeri, hogy csóúnya dolog volt amit a (barátn?) csinált, de nem értik miért nem lépek végre túl rajta. Azért mert nem tudok. Pedig nagyon szeretnék. Vajon ez pusztán jellemhiba? Tudok valamit tenni ellene? Iszonyatosan fáj belül az egész. Nagyon szeretnék tanácsot kapni egy hozzáért?t?l. Sokszor úgy érzem, hogy ha kilépnék az megoldana mindent, de a szakmámban nagyon nehéz elhelyezkedni, mivel semmi anyagi segítségem nincsen, nem vállalhatom be , hogy munkanélküli legyek. Viszont nem belülr?l szétszakadok. Nagyon fáj.
azt hiszem lelöném, nem szoktam kockáztatni, és szerintem meg is érdemelné.
Ön mit tenne egy Ted Bundy és Henry Lee Lucas személyiségjegyeivel bíró sorozatgyilkossal aki szociopátiás személyiségszerkezettel rendelkezik ha az azt állítja nem fogja önt bántani csak tegye le a fegyvert.Amúgy nála bicska van,szakad az es?, és az édesanyját nemrég ölte meg.Igen zaklatott amikor éppen önbe botlik egy erdei ösvényen?.R.Kárpáti Pál