Egy 1995-ben készült felmérés szerint a felnőtt férfiak több mint fele naponta legalább egyszer fantáziál a szexről, míg a nőknél ez az arány 20 százalék. Egyetemi hallgatókra leszűkítve a kutatást, a fiúk naponta legalább hétszer, míg a lányok átlagosan legalább négyszer gondoltak a szexre. A felmérésben résztvevő személyek arról számoltak be, hogy szexuális fantáziáikat legtöbb esetben külső ingerek, képek, filmrészletek indítják be. A fantáziák leggyakoribb tartalma közösülés az aktuális vagy régi partnerekkel esetleg ismerősökkel, akikkel nemrég találkoztak, de akár tévéből, filmekből ismert személyekkel is. A felmérésből az is kiderül, hogy a résztvevők 25 százalékának néha bűntudata és lelkiismeret furdalása volt a szexuális fantáziái miatt.
Az ember a szexuális és agresszív ösztöntörekvései humanizálása által képes az általa felépített kultúrában létezni. A humanizált, azaz a társadalmilag elfogadhatóvá „szelídített” szexualitás nem azt jelenti, hogy az ösztönöknek a mozgósító ereje csökkent volna a kulturált ember életében, inkább csak azt, hogy a szociális szabályozástól függően többféleképpen, cizelláltabban nyilvánulhatnak meg az ösztönkésztetések.

Az embernél a szexualitás pszichikus szabályozás alá kerül, így az emberi szexualitás „lelki jelenségnek” tekinthető, ami nem kizárólag ösztönös-fiziológiai folyamat, hanem egy olyan rendkívül komplex jelenség, amit kulturális és társas folyamatok is befolyásolnak.

Mi történik a „humanizált” szexuális vágyakkal?

A szexualitás biológiai programját bonyolult inter- és intraperszonális faktorok szabályozzák. A civilizált ember biológiai ösztöntörekvési, sokszor kerülőútra kényszerülnek, mivel az ösztönenergia áramlása és a kielégülési törekvések ellenállásba ütköznek a lelki rendszer egónak nevezett instanciájától. Az egó a testből származó ösztönimpulzusok egy részét elfogadja, „felvállalja”, másokat elfojt, vagy kerülő utakra térít, hogy megfeleljen a felettes én, azaz a belsővé tett (interiorizált) szülői és egyéb társas tiltásoknak.

Freud 1915-ben megjelent Ösztönök és ösztönsorsok című munkájában a biológiai késztetések belső szabályozását vizsgálja, és négyféle „ösztönsorsot” különböztet meg: az ellentétbe fordulást, a saját személy felé fordulást, az elfojtást és a szublimációt.

Az ellentétbe fordulás példájaként Freud az aktivitásból – passzivitásba való fordulást, említi például a szadizmus vagy exhibicionizmus esetében: ebben az esetben az ösztön módosítja a célját, az aktív kínozni vagy meglesni vágyás helyére passzív célkitűzés kerül, kínozva lenni, meglesve lenni. Más esetekben az ösztönkésztetés megfordulása esetén a szeretet gyűlöletre váltása figyelhető meg.

A saját személy ellen fordulásra példaként Freud a mazochizmust tárgyalja, amikor is az agresszió, a „szadizmus” a saját én ellen fordul, miközben kielégülést a saját személyének a gyötrésében talál.

Amennyiben az ösztön „sorsa” az elfojtás lesz, akkor a személy nem tud az adott ösztönkésztetéséről, vagyis nem éli meg azt. Bizonyos fokú elfojtásra szükségünk van, hiszen ennek hiányában képtelenek lennénk civilizáltan együtt élni az általunk ismert társadalomban, vagyis ez az ára a kultúra által nyújtott kényelemnek.

De hogyan is történik az elfojtás? A Freud által egónak nevezett lelki instancia, az önmagunkról kialakított elfogadható kép érdekében egyensúlyozni kényszerül az ösztöntörekvések nyomása valamint a felettes én tiltása és fenyegetése között, amit csak úgy tud megtenni, hogy bizonyos vágyakat elfogad másokat a tudattalan mélyére süllyeszt, azaz elfojt. Az elfojtás „energiaigényes” folyamat, hiszen az ösztönkésztetések féken tartása, távoltartása a tudattól, hogy az ne jelenjen meg a szabad képzetáramlásban és a tudatos fantáziálásban nagy mennyiségű pszichés energiát igényel. Azonban az elfojtott vágyak nem tűnnek el nyomtalanul, hanem „freudi elszólások”, szorongás, depresszió, neurózis formájában bukkannak elő.

A Freud által negyedikként leírt ösztönsors a szublimálás, ami a libidó eltérítését jelenti, vagyis azt, hogy az ösztönenergiát más társadalmilag elfogadott, látszólag „aszexuális” tevékenységben használja fel a személy. Például az exhibicionizmus ösztönfeszültsége, az önmaga megmutatásának az igénye áttevődhet a film, a színház, a színművészet iránti érdeklődésbe, és olyan pálya választása felé irányíthatja a személyt, mint amilyen a színészet, ahol a szereplés, az exhibíció igénye kiélhető. Amennyiben ilyen erős motivációs háttérrel rendelkezik az adott tevékenység, a személy sok energiát, „sok libidót” tud az adott tevékenység végzésére és az abban való fejlődésre, tökéletesedésre mozgósítani.

A kultúra kényelmének az ára

A kulturált emberben van valami mélyen fekvő fájdalom, amit a mélylélektan többek között az önmagunk biológiai-szexuális-ösztönvilágától való elidegenedéssel magyaráz. Freud a szexualitás, a valódi vágyak ki nem élésében, látta a legtöbb lelki betegség, szorongás, neurózis okát.

Freud úgy vélte, hogy a szexuális kielégülés hiányában olyan toxikus anyagok halmozódnak fel a szervezetben, amelyek más okok mellett hozzájárulhatnak a neurózisok és a rossz közérzet kialakulásához. Freud ezt a gondolatát vitte tovább Wilhelm Reich, aki a neurózisok kialakulását Freudhoz hasonlóan a szexuális kielégülés hiányából, vagy a nem megfelelő intenzitásából vezeti le. Reich az orgazmusélmény hiányát, az orgasztikus potencia gátlását tartotta a civilizációs betegségek és a neurózisok legfőbb okának.

Reich nagy hangsúlyt fektetett az orgazmus testi vetületére, amit a testen átáramló hullámszerű, pulzáló, önkéntelen összehúzódások és elernyedések sorozataként ír le. Feltételezése szerint az orgazmus közben a testben szabadon áramlik a „szexuális energia”, amit orgon energiának nevez, és ami hozzájárul testi funkciók harmonizálásához, viszont a nem megfelelő orgazmusélmény esetében a test szintjén blokkolódhat a libidinális energia és a dorgon (deadly orgon) keletkezik, ami rossz közérzetet okozhat, sőt akár pszichoszomatikus betegségek kialakulásához is vezethet.

Nők és férfiak szexuális fantáziái

Egy ismert francia mondás szerint, a férfi megszereti azt, akit megkíván, míg a nő megkívánja azt, akit megszeret, vagyis hogy a nőknek inkább szükségük van érzelmi háttérre a szexuális vágy felébredéséhez, a szexuális fantáziák beindulásához, mint a férfiaknak, akik szíve az érzéki fantáziák beindulása nyomán lobban lángra.

Hogy ebben van igazság, azt azok a kutatások bizonyítják, amelyek szerint a férfiak kevésbé tartják elsődlegesnek az intimitást és a szerelmet mint a szexuális tevékenység előfeltételét, szemben a nőkkel. (Friedman (2004), Szexuális fantázia és viselkedés, In Férfiasság és szexualitás, Lélekbenotthon kiadó)

Heteroszexuális kapcsolatokban a férfiak a kapcsolatot inkább a szexuális tevékenység minősége szerint ítélik meg, míg a nők arra hajlanak, hogy a szexuális tevékenységet a kapcsolat minősége alapján értékeljék. Ez a különbség megnyilvánul a párterápiára jelentkező heteroszexuális pároknál is. A férfi általában arra panaszkodik, hogy szexuális életük sivárabb lett, míg a nő arra, hogy érzelmi életükben van a probléma. Mikor egymással vitáznak, a férfi azzal szokott érvelni, hogy érzelmi életük javulna, ha a szexuális kapcsolatuk gyakoribb és kielégítőbb volna. A nő erre azt válaszolja, hogy gyakrabban lenne kedve részt venni szexuális tevékenységben, ha a férfi érzelmileg hozzáférhetőbb, kommunikatívabb lenne, vagyis ha a pár életében olyan érzelmi légkör alakulna ki, amelyben szexuális vágy keletkezhetne.

Mi történik ha szabadjára engedjük az erotikus fantáziáinkat

A szexuális fantáziáink, a legbensőségesebb személyes dolgaink egyike, amit csak kimondottan intim helyzetben osztunk meg esetleg a partnerünkkel. A szexuális fantáziáinkról többnyire csak bizalomteli kapcsolatban vagyunk hajlandóak beszélni, hiszen ezek a képsorozatok elmondása által a legszemélyesebb vágyaink világába kaphat betekintést a hallgató. A szexuális fantáziák sokat elárulnak rólunk, felfedésük által lemeztelenedünk, sebezhetővé válunk.

Freud megalkotta a „vágyfantázia” szót, ami rávilágít a vágyak és a fantáziák közötti összefüggésre, vagyis arra, hogy a szexuális és egyéb vágyainkról fantáziák formájában szerzünk tudomást, amelyek tulajdonképpen dramatizált forgatókönyvek, történetek, amiket magunknak mesélünk a lehetséges kielégülési módokról. A fantáziák képsorainak a lepergetése által képzelet vetítővásznán felvillan a kielégülés képe is, amit átélhetünk, ha megvalósul a fantázia. A szexuális fantáziáknak mondhatnánk az a szerepe, hogy informáljanak arról, amire vágyunk, vagyis arról, hogy milyen rejtett biológiai programok személyre szabott megvalósítása által juthatunk kielégüléshez.

A hetvenes években nagy szenzációnak számított Nancy Friday Az én titkos kertem (My secret garden) című könyve, amelyben az addig tabunak számító szexuális fantáziák gyűjteményét adta közre. A könyvnek olyan fejezetei vannak, mint például Szex egy arctalan idegennel, A fetisiszták, Fiatal fiúk, Dominálás.

A szexuális fantáziák a nappali álmodozásaink, önkielégítés végzése vagy szeretkezés közben peregnek a képzeletünk belső vetítővásznán. Egy felmérés szerint szexuális álmodozás és maszturbálás közben a nők gyakrabban képzelnek el romantikus helyzeteket, míg a férfiak inkább a meztelenség, az intim testrészek elképzelését részesítik előnyben. A férfiak inkább olyan jelentekről fantáziálnak, amiben aktívak, dominálják a nőket, míg a nők inkább arról képzelegnek, hogy passzívak, alávetik magukat a férfi akaratának. Az is gyakori, hogy a hétköznapi rutintól eltérő jeleneteket fantáziálnak, mint például, hogy egy vonzó idegennel szeretkeznek, vagy egy „kemény” pornófilmben szerepelnek, amiben minden malackodást kipróbálnak, máskor prostituáltnak képzelik magukat esetleg egy focipálya közepén szeretkeznek, miközben a nézők követik az eseményeket stb.

Masters és Johnson szerint a „perverz” szexuális fantáziák nem jelentik feltétlenül azt, hogy az ezt elképzelő személyek meg is fogják valósítani képzelgéseiket. Például attól, hogy egyes nők maszturbációs vagy más szexuális fantáziáikban megerőszakolást képzelnek el, ez nem jelenti azt, hogy ezt ki is fogják provokálni a férfiakból. A megerőszakolásról, a személytelen szexről szóló fantázia azt is jelentheti, hogy a nő arra vágyik, hogy vonzónak találják, hogy passzív lehessen, hogy ne kelljen felelősséget vállalnia a szexualitása szabadjára engedésének a következményeiért.

Nem minden fantáziánkat éljük meg tudatosan. Megkülönböztethetünk tudatos fantáziákat, azaz olyan vágyak pszichés reprezentációját, amik tudatosíthatóak, és amelyek kielégítésére, elhalasztására vagy a róluk történő lemondásra tudatos döntés nyomán kerülhet sor, illetve tudattalan vágyakat és fantáziákat, amelyek jóllehet meghatározzák a viselkedést és az élményszerveződést, viszont feltárásuk csak hosszú pszichoterápiás-pszichoanalitikus önismereti munka során lehetséges.

A képzeletünkben pergő szexuális tartalmú képsorok közt lehetnek visszatérő elemek, de tartalmuk időről időre megújulhat, hiszen a vágyak kavargó világa folyton változik, tükrözheti az aktuális lelki állapotainkat, személyiségünk belső dinamikáját.

A szexuális izgalom egy bizonyos fokú, késztettségi állapotot jelent, amit kellemesnek élünk meg, amikor a szexuális fantáziák mintegy megszállják a tudatot. Egy bizonyos késztetettségi szint felett az izgalom már kényelmetlen, a kielégülési késztetés már szinte parancsoló, ilyenkor partner hiányában nem marad más megoldás, mint a maszturbálás.

A férfiak sokkal vizuálisabbak, mármint a szexuális képzelgés, és a nemi izgalom felébredése terén, mint a nők, bár az nem jelenti azt, hogy a nők nem „indulnak be” az erotikus képek, jelenetek nézése közben. A kellemes szexuális izgalmi szintnek a kiváltására alkalmasak az erotikus és a pornó filmek, amelyek a szexuális képzetáramlás gazdagítására is alkalmazhatóak.

A szexuális vágy hiányával küszködők számára, akiknek a képzetáramlása szintjén nem jelennek meg a szexuális képek, fantáziák, egyes pszichoterapeuták azt javasolják, hogy nézzenek erotikus képeket és jelenteket képes újságokban vagy pornófilmeken, azért, hogy beinduljon a fantáziájuk. A terápiához az is hozzátartozik, hogy naplószerűen jegyezzék le a vágyaikat és a szexuális fantáziáikat, amiket később a terápiás ülés alkalmával, a terapeutával megbeszélnek. A terápiás ülésen a klienseket arra kérik, hogy vizualizálják a szexuálisan számukra izgalmas jeleneteket, és ezeknek a képeknek a megbeszélésén keresztül próbálják meg feltárni a szexualitással kapcsolatos szorongásaikat, félelmeiket, undort, önbizalomhiányt stb…