A szenvedélybetegség mindennapi életben gyakran előforduló fogalma alatt kémiai szerek vagy tevékenységek túlzott, kóros mértékű használatát értjük. Ez a függőségnek megfelelő állapot fokozatosan bontakozik ki, a használat egyre nagyobb gyakorisággal és „adagban” ismétlődik újra és újra, és kontrollvesztő jellege egyre inkább láthatóvá válik. A szer vagy a viselkedés felfüggesztése esetén sóvárgás és fizikai, pszichés elvonási tünetek jelenhetnek meg. A függőség tárgya egyre inkább központi szerephez jut az egyén életében, kiszorítva onnan korábban értékesnek tűnő aktivitásokat és kapcsolatokat. A folyamat előrehaladására testi, lelki és szociális károk fellépte figyelmeztet. A pszichiátriai zavarok osztályozási rendszerében a függőség (addikció) egyértelműen betegségként szerepel.

A szenvedélybetegségek nagy családja kémiai és viselkedési addikciókra osztható. A kémiai addikciók a nikotin, az alkohol, az illegális drogok, a koffein és a pszichoaktív gyógyszerek nem terápiás célú használata körül bontakoznak ki. A viselkedési függőségek alcsoportjába az evés bizonyos zavarai, a munkaalkoholizmus, a kényszeres szerencsejáték, szexualitás, testedzés, vásárlás és internetezés, valamint a kodependencia (társfüggőség) tartoznak.

A személyiség-háttérre vonatkozóan a szakirodalom és a klinikai tapasztalat is azt valószínűsíti, hogy a függőségek valójában sokféle személyiségnél fordulhatnak elő. A közös működési jellemzők megléte ellenére nincs egyféle „szenvedélybeteg személyiség”. A közös nevező talán a kényszeres használat menekülést, elkerülést, öngyógyítást szolgáló jellege, tartalma. A kezdetekkor a későbbi függő rátalál egy „megoldásra”, és a továbbiakban abban vesztegel. A menekülés a fájdalmas kezelhetetlen érzések (bánat, gyász, szorongás, agresszió, sikertelenség, üresség) és a megoldatlan életfeladatok (önállóság, felelősségvállalás, önmagam elfogadása, kapcsolódás, döntések stb.) elől történhet.

A szenvedélybetegség kialakulása bármely életszakaszban lehetséges, de egyes életszakaszok (serdülő- és fiatal felnőttkor, életközép, időskor) és szituációk (nagy váltások, veszteségek, krízisek) ilyen szempontból megnövekedett kockázatot hordoznak. A függőség öngyógyítást célzó funkciója természetesen nem hozhatja meg a valódi megoldást, hanem az életminőség gyorsabb vagy lassúbb, de egyértelmű romlását eredményezi. A függőség, mint patológiás állapot lehetséges kimenetei a felépülés, a szer- vagy tünetváltás, ill. a súlyos társuló betegségek és a halál felé mutatnak.

A függőségek kialakulásában a szer, a személyiség és a szociokulturális összetevők hármasának tulajdonítunk meghatározó szerepet. Az előadás ezek közül a személyiségvonatkozásokra koncentrált, ezen belül az alapvető genetikai, biológiai sajátosságokra, a fejlődés és a működés egyes problémáira. A genetikai, biológiai változók között a genetikai örökség, a szülői szerfogyasztás a fogantatás és a várandósság időszakában, a temperamentumjellemzők, az idegrendszer érettsége és az agyi jutalmazó rendszer jellemzői szerepeltek. A fejlődést kísérő stresszek, traumák közül a szenvedélybeteg vagy pszichiátriai beteg szülő, a családon kívüli nevelkedés, a válás, a bántalmazás, a szülői nevelés hibái, az iskolában, kortárscsoportban és a párkapcsolatban elszenvedett negatív hatások hangsúlyozódtak. A személyiség működési problémáit – többek között – az éretlenséggel, a szorongásossággal, a sodorhatósággal, a kockázatkereséssel, a gyenge önkontrollal, az önismeret és az önértékelés elégtelen voltával, a hiányos megküzdéssel, a magányossággal és a feldolgozatlan traumákkal hoztuk összefüggésbe.

Az előadás rámutatott arra, hogy bárki megbetegedhet addikcióban, ugyanakkor az addikciók kialakításával kapcsolatos egyéni sérülékenység változó mértékű. A sérülékenység az eddig tárgyalt tényezők eredőjeként fogható fel, ezt azonban nem feltétlenül tudatos szándékaink határozzák meg. Van, amiben nem mi döntünk, ide tartozik pl. a genetikai meghatározottság, az agyi jutalmazó rendszer egyéni működési sajátosságai, az életkor, a stresszek, traumák bekövetkezte, a külső csábítások. Ugyanakkor számos ponton mi döntünk. Tőlünk függ, hogy menekülünk vagy élünk, hogy elfogadjuk és vállaljuk-e önmagunkat vagy hogy milyen célokat tűzünk ki. Tőlünk függ az is, hogy akarjuk-e felelősen és tudatosan alakítani sorsunkat, és vállaljuk-e a nehézségekkel való tényleges megküzdést. Választhatunk, hogy hogyan szerzünk örömöt magunknak és hogyan nem. És végül abban is mi döntünk, hogy bajaink esetén kérünk-e segítségek olyan személyektől, akik képesek nekünk segíteni …

A szöveg a Kossuth Klub-ban 2015. december 15-én elhangzott előadás rövidített változata.

© Komáromi Éva klinikai és addiktológiai szakpszichológus, pszichoterapeuta