A beszűkült tudatállapotot azok is el tudják képzelni, akik még soha nem élték meg. Aki volt már részeg, tudja, hogy az a világ, amit akkor érzékelt, jelentősen eltér az általa egyébként megszokottól.
Miért válhatnak önmaguk vagy mások számára veszélyessé az úgynevezett elmebetegek? A társadalom illetve az orvosi szakma többsége azokat tartja elmebetegnek, akik jelentősen másképp gondolkodnak, mint az átlag. A másként gondolkodás a mai közvélekedés szerint addig tolerálható, amíg az illető nem árt súlyosan saját magának vagy másoknak. Természetesen az ártalom súlyosságának megítélése változó. Ma elfogadott az önagressziónak az a formája, amikor az alkoholista tönkreteszi a máját, idegrendszerét, a munkamániás gyomorfekélyt “csinál” magának, vagy a harciasan vezető sofőr rendszeresen baleseteket okoz, vagy szenved.

A mások elleni agresszió területén a család kosztpénzét elkártyázó szerencsejátékos vagy a gyermekét elhanyagoló szülő sem büntethető. A gyilkosság az az agressziós forma, amit az emberek zöme elítél. A gyilkosok túlnyomó többsége nem elmebeteg, hanem cselekedetével tisztában levő, ezért büntethető ember. És az elmebetegek túlnyomó többsége sem válik gyilkossá. Aki mégis öl, az inkább önvédelemből teszi, orvosi szakkifejezéssel beszűkült tudatállapotban. A beszűkült tudatállapotot azok is el tudják képzelni, akik még soha nem élték meg. Aki volt már részeg, tudja, hogy az a világ, amit akkor érzékelt, jelentősen eltér az általa egyébként megszokottól. Hasonlóan más tudatállapotot élhet meg az ember közvetlenül ébredés után, amikor azt sem tudja, hol van, fiú-e vagy lány. Néhányan álmukban is tudatára ébrednek annak, hogy “valami nincs rendben”, azaz nem a megszokott világ racionális törvényei szerint zajlanak az események. Az elmebeteg tudatában is szokatlan dolgok történnek, például parancsoló hangokat hallhat, amelyek arra bíztatják, ölje meg gyerekeit. Mivel az illető tudja, hogy ez nem lenne helyénvaló, ha másként nem tud ellenállni, öngyilkosságot követ el. Máskor az elmebeteg fenyegetve érzi magát, annak szélsőséges példájaként, amikor a “normális” ember úgy véli, minden összeesküdött ellene. Ha ilyenkor agresszívvé válik, az azért történik, mert a “legjobb védekezés a támadás” stratégiáját választja. A mániás, depressziós, vagy skizofrén elmebeteg beszűkült tudatállapotához hasonló az alkoholista delíriuma is, ami akkor következik be, ha az illető nem jut hozzá alkoholhoz. Az alkoholista agya hozzászokott az alkoholhoz, akkor kerül krízisbe, ha ebből a megszokott állapotból ” kizuhan”. A delíriumban egy számára is ijesztő más világban találja magát, ahol minden félelmetes.
Az epilepsziás roham, mint az elektromos áram, megrázza az ember agyát. A roham elmúltával beletelik egy kis időbe, amíg az illető magához tér. Az átmeneti szakasz szintén beszűkült tudatállapottal jár és ha a beteg fél, megijed, esetleg agresszívvé válhat.
Más az az agresszív ember, aki nem elmebeteg. Hívhatjuk személyiségzavarosnak, erkölcstelennek, a lényeg az, tisztában van azzal, mit művel. Ilyen lehet az úgynevezett borderline zavar is, ami szó szerint határesetet jelent. A szóhasználat arra utal, hogy az illető a “normális” és az “elmebeteg” határsávjában helyezkedik el: még tudja, mit követ el, de már a “normális” többség számára tolerálhatatlan, durva, brutális a viselkedése. De mivel tisztában van cselekedeteivel, nagy akaraterővel, segítséggel, pszichoterápiával “leszokhat” az agresszióról.