A sikertörténetre reagálva néhány szóban összefoglalom saját tapasztalatomat.

A dolog egyszerűnek tűnik. Az ég kék, a fű zöld, a szeretteink kedvesek, a munkánk, ha örömet nem is okoz, eltölt azzal a megnyugvással, hogy végzése szükséges ön- és családunk fenntartásához. Azután hirtelen, vagy fokozatosan történik valami. Az ég bezöldül, a fű megkékül, szeretteinket nagyon nehéz lesz szeretni, még az is előfordul, hogy ellenségként néz rájuk az ember. Azt gondoljuk olyasmit kérnek tőlünk, aminek nem tudunk megfelelni, s hamarosan saját gondolataink fontosabbak lesznek, mint a valóság. Ráadásul ez az állapot tartósan fennmarad.

Én mind a pszichiátriával, mind a pszichoterápiával kapcsolatba kerültem. Szerintem akkor kell szakemberhez fordulni, amikor:

• a környezettel olyan sok összetűzésbe kerül valaki, hogy már szinte mindenkivel összeveszett. Fontos figyelmeztető jel ez. Mindenki más hülye, összefogtak ellenem, csak én vagyok az okos. Jó nem megvárni a konfliktusok teljes kiéleződését.
• valamilyen dolog kitüntetetten fontossá válik. Ez a dolog lehet tárgy: pl. alkohol, pénz, de lehet tevékenység is. A tevékenység lehet pl. munka (kóros munkamánia), szex, amit állandóan keres valaki, de lehet egy-egy olyan tevékenység is, amit kultikusan, rítusszerűen művel valaki pl. kézmosás, tisztálkodás, takarítás. Bizonyos esetekben a tevékenység azáltal válik fontossá, hogy félelmet gerjeszt, kerülni kell. Ilyen lehet az utazás a liftben, metrón, zárt terekben való tartózkodás, de lehet akár lépcsőn való közlekedés is. Ezek a dolgok általában kézenfekvő, a mindennapi tevékenység fontos részét kellene hogy, képezzék. Ezek a tárgyak, tevékenységek egy idő után már szinte uralkodnak a személy felett, míg korábban nem volt így. Tehát fontos az összehasonlítás, azaz most ez a rossz állapot van, de korábban mindez nagyon másként volt. A fontos dolog annyira fontossá válik, hogy akadályozza a normális életvitelt, a mindennapi örömök átélését.
• testi tünetek. A testi tünetekhez lehet sorolni az álmatlanságot, a szomorúságot, a szűnni nem akaró fejfájást, levertséget, fáradtságot, de a szexre való képtelenséget, a testsúly gyors megváltozását is. Itt is nagyon fontos az összehasonlítás, azaz, hogy tudjuk, hogy most rosszul érezzük magunkat, de korábban jobb volt, más volt. Valami változott, valami történt.
• Veszteség pl: gyász, válás, munkahely elvesztésének feldolgozatlansága. Ha hosszú idő eltelte után sem tud túl lenni valaki veszteségein, érdemes szakemberhez fordulnia. Az idő hosszúsága viszonylagos, egyéntől függő.

Magától értetődő esetek:

• Öngyilkossági gondolatok,
• Hallucinációk,
• Nehézségek a mozgásban, krónikus fáradtság,
• Nyelési, táplálkozási nehézségek, székelési problémák
• Tartósan rossz közérzet.

Minden esetre, a panaszok sokszor olyan helyzetbe hozzák az embert, hogy úgy érzi, választási kényszerben áll, s arra gondol, öngyilkos lesz, vagy napokon belül elhagyja élete párját, felmond a munkahelyén, vagy lassú, de biztos menekülést választ az alkoholban, kábítószerben, szektákban. Ilyen esetekben feltétlenül forduljunk szakemberhez, s a fontos döntést csak olyan helyzetben hozzunk, amikor már nem vagyunk zaklatottak, nem érezzük azt, hogy azonnal ránk dől a ház. Tehát érdemes várni a felmondással, öngyilkossággal, válással.

Én nem vagyok orvos, ez a cikk nem tudományos igényességű. Biztosan sok más eset is van, a nekem ezek jutottak eszembe.

Ha pszichiáterhez fordulunk, célszerű telefonon időpontot kérni, és úgy bejelentkezni az illető szakemberhez. Úgy készüljünk, hogy panaszainkról részletesen beszámolunk. Fontos, hogy minden tünetünket elmondjunk, s a kérdésekre lehető legjobb tudásunk szerint válaszoljunk. A kérdések egy része nyilván intim lesz. Szerintem akkor járunk el jól, ha panaszainkat nem szégyelljük, nyíltan beszélünk róluk. Az orvost és a pszichoterapeutát is titoktartási kötelezettség terheli. Nem kell félni a kellemetlen dolgok közlésétől. A pszichiátertől azt várhatjuk el, hogy tüneteinken viszonylag gyorsan enyhít. Erre kiválóan alkalmasak a gyógyszerek – pl. depresszió, skizofrénia, szorongás, álmatlanság és egyéb esetekben- de a gyógyszerek jótékony hatása sok esetben később, több hét után jelentkezik. Nekem kellemetlen tapasztalatom volt azzal a pszichiáterrel, akihez fordultam. Akit nagy bizalommal megkerestem, nem kellő körültekintéssel gyors diagnózist adott, amely nem bizonyult megalapozottnak, s a téves diagnózis később sok gondot, nehézséget okozott nekem. A dolgomat, s talán sokak dolgát erősen megnehezíti az, hogy ilyen állapotban általában más tudatállapotban van az ember. A beteg szinte nem tudja mit csinál. A család is terheli a „szedd össze magad!!”, „miért nem szeded már végre össze magad” mondatokkal. A páciens nagyon ki van szolgáltatva. Az én esetemben a gyors diagnózis felállításában talán az is szerepet játszott, hogy naiv lévén pénzt nem ajánlottam fel a szakembernek. A pénz könnyebbé teszi a következő alkalmakra való bejelentkezést, márpedig különösen gyógyszeres kezelésnél többszöri megjelenésre van szükség, mert a gyógyszer hatásáról többször be kell számolni, nem biztos az, hogy az elsőként választott gyógyszer megfelelő lesz. Szerintem a pénzről semmi esetre ne feledkezzünk el. Azt a távozáskor adjuk át, bár ha magánrendelésre megy az illető, telefonon előre közlik a tarifát. Ne feledjük, a pszichiáternek, mint a kínok tüneti kezelőjének nagyon nagy a felelőssége. Ne sajnáljuk a pénzt! A pszichiáterrel való találkozásnál szerintem tanácsos az, ha valaki elviszi közeli hozzátartozóját. Persze orvosa válogatja, ki mennyire figyel oda a kísérőre, de komolyan felkészült szakember jó tanácsokat adhat a családnak. A család, pl. depresszió, skizofrénia esetében nehéz helyzetben van, igényli a támogatást.

A mai magyar egészségügyben tapasztalatom és a sikertörténet szerint is a diagnosztika az egyik legfontosabb kérdés. Nálunk manapság a legtöbb beteg depressziós, skizofrén, borderline-os. A depresszióst, ha korházba kerül, néha az előtt hazaküldik, hogy a gyógyszer hatna. A kórházi osztályok túlterheltek, a pszichiáterek maguk is rendkívül stresszes környezetben élnek. Sokszor legjobb szándékuk mellett sem tudnak a kórházba kerülő sürgős ellátást igénylő páciensekkel úgy foglalkozni, ahogyan azt ők maguk elvárnák. Erre mintha nem lennének adottak a feltételek.

Az emberi lélek rendkívül bonyolult. A gyógyításhoz, a diagnózis felállításához nagy körültekintésre van szükség. Jómagam még egyszer azt mondom mind betegnek, mind hozzátartozónak, hogy kerülje az olyan orvost, aki gyors diagnózist ad. Szerintem az a sarlatán, aki percek alatt megmondja a betegnek, hogy mi a betegsége. Állítólag sok magyar kórházi osztályon nem fontossága szerint kezelik a pszichoterápiát. A páciens szerintem akkor jár el önmagával felelősen, ha lélektani problémáknál pszichoterapeuta segítségét is kéri, nem csak pszichiáterét.

A mai Magyarországon a pszichiáterhez általában a háziorvos küldi az embert, ha küldi, beutalóval. Tehát a pszichiáterhez való fordulást megelőzi még egy háziorvosi beutaló. A háziorvosnak is el kell mondani a tüneteket. Ez kellemetlen lehet.

Tehát forduljunk bátran pszichiáterhez, ne feledkezzünk meg a pénzről, vigyük hozzátartozónkat, s mind a páciens, mind a családtag oldaláról jól figyeljünk oda arra, hogy megfelelő körültekintés után került-e sor a diagnózisra.