Praktikus tanácsok, vélemények pácienseknek egy páciens szemszögéből

2002 dec 18 | Depresszió

Praktikus tanácsok, vélemények pácienseknek egy páciens szemszögéből, ha pszichi

A sikertörténetre reagálva néhány szóban összefoglalom saját tapasztalatomat.

A dolog egyszerűnek tűnik. Az ég kék, a fű zöld, a szeretteink kedvesek, a munkánk, ha örömet nem is okoz, eltölt azzal a megnyugvással, hogy végzése szükséges ön- és családunk fenntartásához. Azután hirtelen, vagy fokozatosan történik valami. Az ég bezöldül, a fű megkékül, szeretteinket nagyon nehéz lesz szeretni, még az is előfordul, hogy ellenségként néz rájuk az ember. Azt gondoljuk olyasmit kérnek tőlünk, aminek nem tudunk megfelelni, s hamarosan saját gondolataink fontosabbak lesznek, mint a valóság. Ráadásul ez az állapot tartósan fennmarad.

Én mind a pszichiátriával, mind a pszichoterápiával kapcsolatba kerültem. Szerintem akkor kell szakemberhez fordulni, amikor:

  • a környezettel olyan sok összetűzésbe kerül valaki, hogy már szinte mindenkivel összeveszett. Fontos figyelmeztető jel ez. Mindenki más hülye, összefogtak ellenem, csak én vagyok az okos. Jó nem megvárni a konfliktusok teljes kiéleződését.
  • valamilyen dolog kitüntetetten fontossá válik. Ez a dolog lehet tárgy: pl. alkohol, pénz, de lehet tevékenység is. A tevékenység lehet pl. munka (kóros munkamánia), szex, amit állandóan keres valaki, de lehet egy-egy olyan tevékenység is, amit kultikusan, rítusszerűen művel valaki pl. kézmosás, tisztálkodás, takarítás. Bizonyos esetekben a tevékenység azáltal válik fontossá, hogy félelmet gerjeszt, kerülni kell. Ilyen lehet az utazás a liftben, metrón, zárt terekben való tartózkodás, de lehet akár lépcsőn való közlekedés is. Ezek a dolgok általában kézenfekvő, a mindennapi tevékenység fontos részét kellene hogy, képezzék. Ezek a tárgyak, tevékenységek egy idő után már szinte uralkodnak a személy felett, míg korábban nem volt így. Tehát fontos az összehasonlítás, azaz most ez a rossz állapot van, de korábban mindez nagyon másként volt. A fontos dolog annyira fontossá válik, hogy akadályozza a normális életvitelt, a mindennapi örömök átélését.
  • testi tünetek. A testi tünetekhez lehet sorolni az álmatlanságot, a szomorúságot, a szűnni nem akaró fejfájást, levertséget, fáradtságot, de a szexre való képtelenséget, a testsúly gyors megváltozását is. Itt is nagyon fontos az összehasonlítás, azaz, hogy tudjuk, hogy most rosszul érezzük magunkat, de korábban jobb volt, más volt. Valami változott, valami történt.
  • Veszteség pl: gyász, válás, munkahely elvesztésének feldolgozatlansága. Ha hosszú idő eltelte után sem tud túl lenni valaki veszteségein, érdemes szakemberhez fordulnia. Az idő hosszúsága viszonylagos, egyéntől függő.

Magától értetődő esetek:

  • Öngyilkossági gondolatok,
  • Hallucinációk,
  • Nehézségek a mozgásban, krónikus fáradtság,
  • Nyelési, táplálkozási nehézségek, székelési problémák
  • Tartósan rossz közérzet.

Minden esetre, a panaszok sokszor olyan helyzetbe hozzák az embert, hogy úgy érzi, választási kényszerben áll, s arra gondol, öngyilkos lesz, vagy napokon belül elhagyja élete párját, felmond a munkahelyén, vagy lassú, de biztos menekülést választ az alkoholban, kábítószerben, szektákban. Ilyen esetekben feltétlenül forduljunk szakemberhez, s a fontos döntést csak olyan helyzetben hozzunk, amikor már nem vagyunk zaklatottak, nem érezzük azt, hogy azonnal ránk dől a ház. Tehát érdemes várni a felmondással, öngyilkossággal, válással.

Én nem vagyok orvos, ez a cikk nem tudományos igényességű. Biztosan sok más eset is van, a nekem ezek jutottak eszembe.

Praktikus tanácsok, vélemények pácienseknek egy páciens szemszögéből, ha pszichi

Ha pszichiáterhez fordulunk, célszerű telefonon időpontot kérni, és úgy bejelentkezni az illető szakemberhez. Úgy készüljünk, hogy panaszainkról részletesen beszámolunk. Fontos, hogy minden tünetünket elmondjunk, s a kérdésekre lehető legjobb tudásunk szerint válaszoljunk. A kérdések egy része nyilván intim lesz. Szerintem akkor járunk el jól, ha panaszainkat nem szégyelljük, nyíltan beszélünk róluk. Az orvost és a pszichoterapeutát is titoktartási kötelezettség terheli. Nem kell félni a kellemetlen dolgok közlésétől. A pszichiátertől azt várhatjuk el, hogy tüneteinken viszonylag gyorsan enyhít. Erre kiválóan alkalmasak a gyógyszerek – pl. depresszió, skizofrénia, szorongás, álmatlanság és egyéb esetekben- de a gyógyszerek jótékony hatása sok esetben később, több hét után jelentkezik. Nekem kellemetlen tapasztalatom volt azzal a pszichiáterrel, akihez fordultam. Akit nagy bizalommal megkerestem, nem kellő körültekintéssel gyors diagnózist adott, amely nem bizonyult megalapozottnak, s a téves diagnózis később sok gondot, nehézséget okozott nekem. A dolgomat, s talán sokak dolgát erősen megnehezíti az, hogy ilyen állapotban általában más tudatállapotban van az ember. A beteg szinte nem tudja mit csinál. A család is terheli a „szedd össze magad!!”, „miért nem szeded már végre össze magad” mondatokkal. A páciens nagyon ki van szolgáltatva. Az én esetemben a gyors diagnózis felállításában talán az is szerepet játszott, hogy naiv lévén pénzt nem ajánlottam fel a szakembernek. A pénz könnyebbé teszi a következő alkalmakra való bejelentkezést, márpedig különösen gyógyszeres kezelésnél többszöri megjelenésre van szükség, mert a gyógyszer hatásáról többször be kell számolni, nem biztos az, hogy az elsőként választott gyógyszer megfelelő lesz. Szerintem a pénzről semmi esetre ne feledkezzünk el. Azt a távozáskor adjuk át, bár ha magánrendelésre megy az illető, telefonon előre közlik a tarifát. Ne feledjük, a pszichiáternek, mint a kínok tüneti kezelőjének nagyon nagy a felelőssége. Ne sajnáljuk a pénzt! A pszichiáterrel való találkozásnál szerintem tanácsos az, ha valaki elviszi közeli hozzátartozóját. Persze orvosa válogatja, ki mennyire figyel oda a kísérőre, de komolyan felkészült szakember jó tanácsokat adhat a családnak. A család, pl. depresszió, skizofrénia esetében nehéz helyzetben van, igényli a támogatást.

A mai magyar egészségügyben tapasztalatom és a sikertörténet szerint is a diagnosztika az egyik legfontosabb kérdés. Nálunk manapság a legtöbb beteg depressziós, skizofrén, borderline-os. A depresszióst, ha korházba kerül, néha az előtt hazaküldik, hogy a gyógyszer hatna. A kórházi osztályok túlterheltek, a pszichiáterek maguk is rendkívül stresszes környezetben élnek. Sokszor legjobb szándékuk mellett sem tudnak a kórházba kerülő sürgős ellátást igénylő páciensekkel úgy foglalkozni, ahogyan azt ők maguk elvárnák. Erre mintha nem lennének adottak a feltételek.

Az emberi lélek rendkívül bonyolult. A gyógyításhoz, a diagnózis felállításához nagy körültekintésre van szükség. Jómagam még egyszer azt mondom mind betegnek, mind hozzátartozónak, hogy kerülje az olyan orvost, aki gyors diagnózist ad. Szerintem az a sarlatán, aki percek alatt megmondja a betegnek, hogy mi a betegsége. Állítólag sok magyar kórházi osztályon nem fontossága szerint kezelik a pszichoterápiát. A páciens szerintem akkor jár el önmagával felelősen, ha lélektani problémáknál pszichoterapeuta segítségét is kéri, nem csak pszichiáterét.

A mai Magyarországon a pszichiáterhez általában a háziorvos küldi az embert, ha küldi, beutalóval. Tehát a pszichiáterhez való fordulást megelőzi még egy háziorvosi beutaló. A háziorvosnak is el kell mondani a tüneteket. Ez kellemetlen lehet.

Tehát forduljunk bátran pszichiáterhez, ne feledkezzünk meg a pénzről, vigyük hozzátartozónkat, s mind a páciens, mind a családtag oldaláról jól figyeljünk oda arra, hogy megfelelő körültekintés után került-e sor a diagnózisra.

Szóljon hozzá!

9 hozzászólás

  1. bobo

    Kedves BOb!

    Ha regisztrál, tudunk levelezni.
    Pocsék dolog ez, ha megadja a címét próbálok valami javaslattal élni.
    Nincs az egészben egy kis illuzió, hogy a pszichoterapeuták mások, pedig ugyanolyanok – pénzsóvárak, utálják egymást, meg nekik mégiscsak munka az egész- mint bárki???

    Üdvözlettel:

    bobo

  2. ismeretlen

    Munkanélküli lettem fél éve, és nem tudtam fizetni a magánterapeutát, akihez régóta jártam. Kerestem egy OEP által támogatott rendelést. Telefonon bejelentkezve rákérdeztem, ugye tényleg nem kell fizetni? Nem – hangzott a válasz. Aztán az els? terápiás alkalommal a pszichiáter hölgy mégis megemlítette: ”elfogadnak” pénzt, de ne ijedjek meg messze nem olyan drága, mint a magánpraxis…1-3.000,- Ft- között… Másrészt lehetetlen id?pontokban tudott volna csak fogadni, mert neki ez munkahely, munkaid?vel. Ühüm. A pénztelen beteg meg (aki dolgozik azért, hogy legalább anyagi gondok ne szaporítsák problémáját) vessen magára, ha nem ér rá napközben… A magánrendelés persze akár este 7-8-kor is nyitott kapukkal vár.

    Kérdem tisztelettel: a pénztelen depressziós gebedjen meg? Különösen oda kellene figyelniük erre a tisztelt “gyógyító” hölgyeknek, uraknak! (?szinte és megkülömböztetett Tisztelet a kivételnek!!!)

    Tisztelettel:
    Bob

  3. ismeretlen

    Azért az elgondolkodtató, hogy ha pénzt ajánl fel az ember, már nem is túlterheltek az orvosok. Tisztességesebb lenne el?re közölni a tarifát.

  4. ismeretlen

    Kedves Erika!

    Sajnos nem tudok e-mailt küldeni, mert rossz a megadott cím.

    Üdvözlettel

    a cikk írója

Egy hozzászólás elküldése

Kövessen minket!

Archívum

Share This