Cívódásokra adhat okot és akár végzetes hatású is lehet egy kapcsolatra, ha a partnerek nem értik meg és nem kezelik tudatosan, a közelség igényének az egyéni különbözőségét és ennek az időbeli mintázatát.
„- Miért nem szólsz sohasem hozzám?
– Most épp belemerültem valami olvasnivalóba.
– Téged nem is érdekel, hogy mi van velem.
– Miért kell folyton nyaggatnod?
– Mert különben sohasem figyelsz oda rám.
– Hogyne figyelnék, de most épp olvasok, hagyj már …és elmegy a sértődötten ”

Ismerősek az ilyen és a hasonló szóváltások? Ez egy tipikus jelenet ahol az egyik partner felfedezi, hogy a másik intimitás szükséglete pillanatnyilag más mint az övé.

Az intimitás igényét egy kontinuumként lehet elképzelni, aminek az egyik pólusa a másikkal való totális egybeolvadás lenne, ahol a két személy énhatárai szinte összemosódnak, a másik véglet meg a teljes szeparáció, izoláció mindenkitől. Nyilván hogy egyik véglet sem tekinthető mentálhigiénés szempontból egészségesnek. Szinte mindenki valahol a két véglet között helyezkedik el, de az egyéni különbségekből is származhatnak nézeteltérések.

A családi környezetnek, ahonnan származunk, meghatározó hatása van az intimitási igényszintnek a kialakulására. Minden családra jellemző egy bizonyos „közelségi” tolerancia szint. Aki olyan családból származik, ahol a családtagok „közel” kerülhettek egymáshoz, lehet hogy, olyan emberek közt érzi inkább jól magát, akik ugyancsak képesek közel, engedni magukhoz a másikat, bár az is megtörténhet, hogy épp ellenkezőleg, mivel a közelséget túlságosan tolakodónak vagy fullasztónak élte meg, távolságtartóbb emberek közt érzi kényelmesen magát. A közelséget „fullasztóan” megélők számára, amikor kapcsolat túl intimmé válik, valamilyen úton – módon veszekedést provokálnak, hogy lélegzetvételnyi levegőhöz juthassanak, és hogy egy kis távolságot, „személyes teret” nyerhessenek. A távolságtartó családok szülöttei ugyanígy, vagy olyan emberek közt érzik jól magukat, akik ugyancsak „megőrzik a két lépés távolságot”, vagy épp ellenkezőleg, az intimitás szükségletük szélsőséges méreteket ölthet, elvárhatják a partnerüktől, hogy engedje őt nagyon közel magához, hogy mindig álljon rendelkezésére, hogy az addig elfojtott és ki nem elégített közelség iránti igényét feltöltse.

Időben is változhat az intimitás igény, lehetnek olyan napok, mikor valaki inkább igényli az intimitást, míg más napokon kevésbé. Egyeseknél a testi közérzettől is függ ez, például vannak olyan nők, akik amikor menzeszük van „hisztisebbé” válnak, mintegy így kijelölve az akkor számukra elfogadható közelséget. Intimitás igénye kulturálisan is meghatározott vagy legalábbis modulált, hisz vannak forróbb, szenvedélyesebb társadalmak, és akadnak hűvösebb, az érzelmeket kevésbé kimutató közösségek.

Előzetes kapcsolati tapasztalat is befolyásolhatja az intimitás iránti igényt. Például, ha valaki az előző kapcsolatában rossz tapasztalatokat szerzett, esetleg közel engedett valakit magához, aki végül megbántotta, elhagyta, lehet hogy, hosszabb időre lesz szüksége ahhoz, hogy újra bízni tudjon.

Mit lehet tenni ha, két együtt járó személy felfedezi, hogy különböző az intimitás igényük: először is hasznos lehet feltérképezni az intimitás mintázatot ami zajlik két személy között. Például, lehetnek olyan periódusok amikor egyik fél, vagy mindkét fél vágyik a közelségre, aztán visszatér a számára „biztonságosabb” kevésbé közeli intimitásszinthez. Felismerve és tudatosan kezelve a kapcsolaton belüli intimitás mintázatot, és odafigyelve a partnerre megelőzhetők a veszekedések, de talán még ennél is fontosabb, nyíltan felvállalni és beszélni a saját intimitás igényünkről a partnerünknek.

Az olyan személy, akinek nagyon magas az intimitás szükséglete, óvatos kell hogy legyen, nehogy tolakodóvá és követelőzővé váljon a közelség igénylésekor, mikor esetleg a partnere nem áll készen erre, vagy épp nem igényli azt. Az intimitás sürgetése és kierőszakolása elriaszthatja a partnert, és ellenérzéseket válthat ki benne. Aki kevésbé igényli az intimitást, a „turbékolást”, óvatosnak kell lennie, hogy a számára pillanatnyilag kényelmes távolság kialakításakor partnerével ne legyen túl durva, elutasító, mert az nagyon fájhat a másiknak.

Frank Füredi az angliai Kent egyetem szociológia professzora szerint a felnőtt embereknek manapság nem csak a házassági kapcsolatuk megtartásával vannak nehézségeik, hanem bármilyen intim kapcsolatban történő létezéssel. Füredi szerint az egyedül élők számának a növekedése nem is annyira a család intézményének a válságát jelenti, hanem inkább a közeli és személyes kapcsolatok kezelésének a kudarcaként fogható fel. Nem törvényszerű, hogy problémánk legyen a közelség, az intim kötődés iránti igénnyel, de érdemes tudatosan kezelni azt a tényt, hogy az intimitás igénye változó lehet, és hogy a kapcsolat valójában nem van, hanem történik. A stabilitás az illúzió, hiszen a kapcsolat folyamatosan fejlődik, átalakul és megújul.