Szakértőnk Ifj. Lomnici Zoltán tanulmánya a cselekvőképpesség fokozatait, a gondnokság alá helyezésnek illetve a gondnokság megszűnésének jogi értelmezését adja, kiemelve a pszichiátriai betegek gyógykezelését. Második rész.
VI.
A pszichiátriai betegekre vonatkozó különös szabályok
A pszichiátriai betegségfogalom igen nehezen definiálható. Léteznek egyértelműen
definiálható és súlyos elmebetegségek, de ugyanakkor lé¬teznek határesetek is.
A kérdés kapcsán alapvetően két irányzat különít¬hető el. Van a biológiai pszichiátria,
melynek a kiindulópontja, hogy minden pszichiátriai betegség mögött valamiféle
biológiai elváltozás található, amely gyógyszeres módon- befolyásolható. Ezzel
szemben egy másik az ún. anti-pszichiátriai irányzat azt mondja, voltaképpen
van biológiai elváltozás, s ezt kell is kezelni, de az elmebetegségeknek az
oka a környezetben van.
A
pszichiátriai gyógykezelésről és a pszichiátriai betegek jogairól Magyarországon
az egészségügyi törvény rendelkezik. A hetvenes-nyolcvanas évek során a nyugat-európai
országokban rendre önálló kódexeket alkottak a pszichiátriai gyógykezelésről.
Ez lehetővé tette, hogy egységes törvényben szabályozzák a pszichiátriai betegségekkel
kapcsolatos egészségügyi jogi, büntetőjogi és polgári jogi kérdéseket. A pszichiátriai
betegség kényszerintézkedés alapjául szolgálhat, érintheti a beteg cselekvőképességét
és büntetőjogi beszámíthatóságát. Mindez kitüntetett fontosságot ad e terület
jogi szabályozásának. Olyan szabályozásra van szükség, amely összhangban áll
a nemzetközileg elfogadott demokratikus jogelvekkel, s úgy határozza meg a betegellátás
intézményi struktúráját, hogy közben jogegyenlőséget biztosít a gyógykezelteknek.
A
pszichiátriai beteg személyiségi jogait egészségügyi ellátása során – helyzetére
való tekintettel – fokozott védelemben kell részesíteni. A pszichiátriai betegnek
a törvény szerinti jogai – egészségügyi ellátása során – csak az e törvényben
foglaltak szerint, a feltétlenül szükséges mértékben és ideig, továbbá abban
az esetben korlátozhatók, ha a beteg veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető
magatartást tanúsít. Az emberi méltósághoz való jog azonban ebben az esetben
sem korlátozható.
Minden
pszichiátriai beteg jogosult arra, hogy
- pszichiátriai
gyógykezelése lehetőség szerint családi, illetőleg lakókörnyezetében, továbbá - pszichiátriai
gyógykezelésére az állapotának megfelelő és a többi beteg fizikai biztonságát
védő, a lehető legkevésbé hátrányos és kellemetlen módszerrel, illetve - pszichiátriai
gyógykezelése során korlátozó vagy kényszerítő intézkedés alkalmazására,
valamint korlátozó feltételek közötti elhelyezésére csak feltétlenül indokolt
esetben, önmaga vagy mások veszélyeztetése esetén kerüljön sor.
A
pszichiátriai beteg gyógykezeléshez való beleegyezésére az általános szabályok
az irányadók. Addig, ameddig a beteg veszélyeztető vagy közvetlenül veszélyeztető
magatartást tanúsít, el lehet tekinteni a beteg beleegyezésétől, de a tájékoztatást
ilyen esetben is a lehetőséghez képest meg kell kísérelni. A pszichiátriai intézetbe
felvett beteget szóban és írásban tájékoztatni kell jogairól, különös tekintettel
a bírósági eljárás lényegére, a betegnek azzal kapcsolatos jogaira.
Személyes
szabadságában bármely módon csak a veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető
magatartású beteg korlátozható. A korlátozás csak addig tarthat, illetőleg olyan
mértékű és jellegű lehet, amely a veszély elhárításához feltétlenül szükséges.
A korlátozásról az orvost haladéktalanul értesíteni kell, akinek 2 órán belül
azt jóvá kell hagynia. Ennek hiányában a korlátozást haladéktalanul meg kell
szüntetni.
A
pszichiátriai beteg esetében kivételesen korlátozható a betegnek az egészségügyi
dokumentáció megismeréséhez való joga, ha alapos okkal feltételezhető, hogy
a beteg gyógyulását nagymértékben veszélyeztetné, vagy más személy személyiségi
jogait sértené az egészségügyi dokumentáció megismerése. A korlátozás elrendelésére
kizárólag orvos jogosult.
A
fentiekben foglalt korlátozások elrendeléséről a betegjogi képviselőt és a beteg
törvényes vagy meghatalmazott képviselőjét haladéktalanul értesíteni kell. A
betegjogi korlátozásokat részletesen dokumentálni és indokolni kell. A betegnek
joga van a terápiás foglalkoztatáshoz, de sem terápiás, sem egyéb munka végzésére
nem kényszeríthető. Lehetővé kell tenni, hogy a beteg önként részt vehessen
az intézet fenntartását szolgáló munkák végzésében is, ha ettől állapotának
javulása remélhető. A beteg munkájáért díjazásban részesül az egészségügyi miniszter
rendeletében foglaltaknak megfelelően.
Pszichiátriai
betegek intézeti gyógykezelése
Pszichiátriai
betegek intézeti gyógykezelésbe vételének
- a
beteg beleegyezésével vagy a törvényben meghatározott hozzátartozó kérelmére
(a továbbiakban: önkéntes gyógykezelés), - azonnali
intézeti gyógykezelést szükségessé tevő közvetlen veszélyeztető magatartás
esetén, az azt észlelő orvos intézkedése alapján (a továbbiakban: sürgősségi
gyógykezelés), - a
bíróság kötelező intézeti gyógykezelést elrendelő határozata alapján (a
továbbiakban: kötelező gyógykezelés) van helye.
Az
önkéntes gyógykezelés
A
gyógykezelés akkor tekinthető önkéntesnek, ha abba a cselekvőképes beteg a pszichiátriai
intézetbe történő felvétele előtt írásban beleegyezett. A korlátozottan cselekvőképes
vagy cselekvőképtelen beteg a törvényben meghatározott személy kérelmére vehető
pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe.
A
pszichiátriai intézet vezetője a felvételi kérelmet köteles haladéktalanul továbbítani
a bíróságnak, az orvosi intézkedés alapján történő beszállítás esetében pedig
a felvételről haladéktalanul értesíti a bíróságot. A bíróság az értesítés beérkezésétől
számított 72 órán belül megvizsgálja, hogy az önkéntes gyógykezelés feltételei
fennállnak-e. A bíróság a határozathozatal előtt meghallgatja a beteget, az
intézet vezetőjét vagy az általa kijelölt orvost, valamint beszerzi független
– a beteg gyógykezelésében részt nem vevő – igazságügyi elmeorvos szakértő véleményét.
Amennyiben
a gyógykezelés nem indokolt, a bíróság elrendeli a beteg elbocsátását. Ebben
az esetben a beteget a bíróság jogerős határozatának közlésétől számított 24
órán belül el kell bocsátani az intézetből. Az önkéntes gyógykezelés alapjául
szolgáló beleegyező nyilatkozat, illetve kérelem érvénytelensége esetén – amennyiben
annak az e törvényben meghatározott feltételei fennállnak – a bíróság elrendeli
a beteg kötelező intézeti gyógykezelését.
A
cselekvőképes beteget kérelmére, a cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes
beteget a gyógykezelésbe vételét kérő személy kérelmére az intézetből el kell
bocsátani. Az önkéntesen felvett beteg nem bocsátható el, ha a gyógykezelés
során veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít és emiatt
fennáll az intézeti gyógykezelés szüksége. A bíróság az intézeti gyógykezelés
szükségességét időszakosan felülvizsgálja. A felülvizsgálatra pszichiátriai
fekvőbeteg-gyógyintézetben harmincnaponként, pszichiátriai betegek rehabilitációs
intézetében hatvannaponként kerül sor.
Sürgősségi
gyógykezelés
Ha
a beteg pszichés állapota, illetve szenvedélybetegsége következtében közvetlen
veszélyeztető magatartást tanúsít és ez csak azonnali pszichiátriai intézeti
gyógykezelésbe vétellel hárítható el, az észlelő orvos közvetlenül intézkedik
a beteg megfelelő pszichiátriai intézetbe szállításáról. A beteg beszállításához
szükség esetén a rendőrség közreműködik.
A
beteg felvételét követően a pszichiátriai intézet vezetője 24 órán belül a bíróság
értesítésével kezdeményezi a beszállítás indokoltságának megállapítását és a
kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelését. A bíróság az értesítés
kézhezvételétől számított 72 órán belül határozatot hoz. A bíróság határozatának
meghozataláig a beteg ideiglenesen az intézetben tartható.
A
határozat meghozataláig elsősorban a heveny veszélyeztető magatartás megszüntetésére
vagy a gyors állapotromlás megelőzésére kell törekedni. A szakmailag lehetséges
mértékben és módon kerülni kell az olyan beavatkozások elvégzését, amelyek lehetetlenné
teszik, hogy a bíróság a személyes meghallgatás során a beteg pszichés állapotát
megítélje. Amennyiben erre mégis sor kerül, azt részletesen dokumentálni és
indokolni kell.
A
bíróság a sürgősséggel felvett beteg esetében akkor rendeli el a kötelező gyógykezelést,
ha a beteg veszélyeztető magatartást tanúsít és fennáll az intézeti gyógykezelés
szükségessége. A bíróság a határozathozatal előtt meghallgatja a beteget, az
intézet vezetőjét vagy az általa kijelölt orvost, valamint beszerzi egy független
– a beteg gyógykezelésében részt nem vevő – igazságügyi elmeorvos szakértő véleményét.
A
bírósági eljárást a sürgősséggel felvett betegnél akkor is le kell folytatni,
ha a beteg a határozat meghozataláig beleegyezését adta az intézeti gyógykezeléshez.
A bíróság a gyógykezelés szükségességét harmincnaponként felülvizsgálja. A pszichiátriai
intézetből el kell bocsátani a beteget, ha intézeti gyógykezelése a továbbiakban
nem indokolt.
Kötelező
gyógykezelés
A
bíróság annak a betegnek a kötelező intézeti gyógykezelését rendeli el, aki
pszichiátriai megbetegedése vagy szenvedélybetegsége következtében veszélyeztető
magatartást tanúsít, de sürgősségi gyógykezelése nem indokolt. A kötelező gyógykezelés
elrendelésére irányuló eljárást az annak szükségességét megállapító pszichiátriai
gondozóintézet szakorvosa a bíróság értesítésével kezdeményezi, és javaslatot
tesz a gyógykezelést végző pszichiátriai intézetre. A bíróság az értesítés kézhezvételétől
számított 15 napon belül határoz a kötelező intézeti gyógykezelés elrendeléséről.
A bíróság a határozat meghozatala előtt meghallgatja a beteget és a meghallgatásra
idézett független – a beteg gyógykezelésében részt nem vevő – igazságügyi elmeorvos
szakértőt, valamint az eljárást kezdeményező szakorvost. Ha a beteg a bíróság
idézésére nem jelenik meg, a bíróság elrendelheti elővezetését. Egyéb kényszerítő
eszköz azonban nem alkalmazható.
Ha
a bíróság elrendeli a beteg kötelező intézeti gyógykezelését és a beteg a jogerős
határozat kézhezvételétől számított három napon belül nem jelenik meg a végzésben
megjelölt pszichiátriai intézetben, az eljárást kezdeményező orvos intézkedik
a beteg beszállítása iránt. A beteg beszállításához a rendőrség szükség esetén
közreműködik. A bíróság a kötelező intézeti gyógykezelés szükségességét a fentebb
meghatározott időszakonként felülvizsgálja. A kötelező intézeti gyógykezelésre
kötelezett beteget az intézetből el kell bocsátani, ha gyógykezelése már nem
indokolt.
A
Legfelsőbb Bíróság a fentiek kapcsán hangsúlyozza, hogy a pszichiátriai megbetegedésben
szenvedő, de cselekvőképes személy önrendelkezési joga nem sérül azáltal, hogy
a bíróság a veszélyeztető magatartás fennállása esetén a személyi szabadságát
korlátozó kötelező pszichiátriai gyógykezelését elrendeli.
A
bíróság kiegészített jogerős végzésével az egészségügyről szóló 1997. évi
CLIV. törvény alapján elrendelte J. G.-né kérelmezett kötelező pszichiátriai
intézeti gyógykezelését, és annak végrehajtására a Sz. J. Kórház Pszichiátriai
Osztályát jelölte ki. A bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a kérelmezett
olyan pszichiátriai megbetegedésben szenved, amely feltétlenül intézeti gyógykezelést
igényel, az állapota ugyanis csak így javítható. A beteg az orvosi segítséget
és a szükséges gyógyszereket visszautasítja, ezáltal a saját egészségét veszélyezteti.A
jogerős végzés ellen a kérelmezett nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Arra
hivatkozott, hogy a cselekvőképes beteget megilleti az ellátás visszautasításának
a joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.
Miután ő cselekvőképes, visszautasíthatta az orvosi ellátást, és a bíróság
őt – akarata ellenére – nem kötelezhette volna intézeti gyógykezelésre. Az
ő esetében ugyanis a kötelező intézeti gyógykezelés feltételei nem állanak
fenn, mert az ún. veszélyeztető állapot nem állott fenn. A Pszichiátriai Intézet
gondozottja, és csak azért utasította vissza egy idő után az orvosi segítséget,
mert megingott a bizalma az orvosokban. A különböző hatóságokhoz írott – esetenként
sértő hangvételű – levelei az igazságkeresésbe belefáradt ember kitöréseiként
értékelhetők, de közvetlen veszélyeztető magatartás megállapítására, és így
az azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vételre nem adtak alapot.Arra pedig semmiféle adat nem merült fel, hogy mások élete, egészsége, közvetlen
veszélyben lett volna. Az önegészségét veszélyeztette csupán, de cselekvőképes
személyként az őt megillető önrendelkezési jogával szemben nem érvényesülhetett
a hatóságok személyi szabadságot korlátozó intézkedése. Ebben az elvi jelentőségű
jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság még nem hozott közzétett elvi határozatot,
és a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében szükséges a jogerős végzés felülvizsgálata.A
bíróság indoklásában kifejtette, hogy a pszichiátriai betegek esetében önálló
szabályrendszert tartalmaz. A jogi szabályozás a betegség természete miatt
speciális rendelkezések összefüggő rendszere. Ezeket a rendelkezések – egyebek
mellett – a személyes szabadság megvonását is tartalmazzák kellő törvényi
garanciák mellett.A pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésbe vételére
három esetben kerülhet sor, így: ha a beteg abba beleegyezett, a beteg veszélyeztető
állapotban van, ezért sürgősséggel kell intézeti gyógykezelésbe venni, illetőleg,
ha a kötelező intézeti gyógykezelést a bíróság határozatával elrendelte.A
sürgősségi gyógykezeléshez a közvetlen veszélyeztető, a kötelező intézeti
gyógykezeléshez pedig a veszélyeztető magatartás fogalmát kapcsolja. A közvetlen
veszélyeztető és a veszélyeztető magatartást előidéző körülményeket a beteg
pszichés állapotának akut zavara, illetőleg pszichés állapotának zavara szerint
különbözteti meg. Ha a beteg pszichés állapotának akut zavara következtében
saját, vagy mások életére, testi épségére, egészségére közvetlen és súlyos
veszélyt jelent (közvetlen veszélyeztető magatartás), illetőleg, ha a beteg
pszichés állapotának zavara következtében saját, vagy mások életére, testi
épségére, egészségére jelentős veszélyt jelenthet és a megbetegedés jellegére
tekintettel a sürgős intézeti gyógykezelésbe vétele nem indokolt, akkor a
bíróság rendelheti el a kötelező intézeti gyógykezelést.Az
Egészségügyi Törvény azonban az intézeti gyógykezelésbe vétel mindhárom esetében
– még önkéntes gyógykezelés esetén is – kellő jogi garanciát tartalmaz és
a bíróság eljárását, valamint döntését írja elő a gyógykezelés indokoltsága
és a beleegyezés érvényességének vizsgálata körében, ha pedig a beteget sürgősséggel
vették fel, a bíróságnak a beszállítás indokoltságáról és a gyógykezelés elrendeléséről
kell határoznia, míg a kötelező intézeti gyógykezelést a bíróság rendelheti
el.A
döntés meghozatalához szükséges veszélyeztető magatartás a beteg esetében
a szakértői vélemény és az intézeti szakember véleménye szerint fennállott,
ugyanis a betegség belátásának hiánya miatt az intézetet mintegy fél évig
nem kereste fel. Az állapotrosszabodása ugyanakkor orvosilag várható volt
a kezelés hiánya miatt, amely nem vitásan a tartós állapot visszafordítását
fel sem vetette. A beteg saját egészségét veszélyeztető magatartása ebben
áll, s nem sérülhet az egyébként cselekvőképes személy önrendelkezési joga
annak folytán, hogy az eljárás bíróság előtt folyik, a határozatot is a bíróság
hozza meg a jogszabály jogi garanciákat tartalmazó rendelkezései szerint.
Miután a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok nem áll
fenn, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
A
fentiek nyomán rögzíthetjük, hogy a személyes szabadságában a beteget csak akkor
lehet korlátozni, ha veszélyeztető, vagy közvetlen veszélyeztető magatartást
tanúsít, addig, amíg ez az állapot fennáll. Bizonyos esetekben azonban egyenesen
a társadalmat kell megvédeni a pszichiátriai betegektől. Nyugat-Európában igen
nagy számú pszichiátriával kapcsolatos per fordul elő, az úgynevezett műhiba
perek számát tekintve a 3. helyen vannak a vonatkozó esetek.
Az
államot az ún. parens patriae elv – Sándor Judit megfogalmazása szerint – feljogosítja,
hogy cselekvőképességgel nem rendelkező polgárai sorsát a gondoskodó szülő módjára
elrendezze. Ebből az elvből kiindulva rendelheti el a gyógykezelést azok számára,
akik mentális betegségük miatt képtelenek magukról gondoskodni, ilyenformán
saját testi épségüket veszélyeztetik. Az egészségügyi törvény szabályrendszerével
ugyan az állam megteremti a törvényes kereteket arra, hogy közhatalmi funkcióinál
fogva intézkedjék a pszichiátriai betegek kötelező intézeti gyógykezeléséről,
ha azonban fenntartja magának a jogot, hogy a pszichiátriai betegekkel szemben
kényszerintézkedéseket rendeljen el, cserében biztosítania kell számukra az
emberi méltóságukat tiszteletben tartó, korszerű gyógykezelést.
Lomnici Zoltán
Felhasznált irodalom
A
Polgári Törvénykönyv Magyarázata; (Szerk. Gellért György); KJK Kerszöv, Bp.
2004.
Kecskés
László: Magyar Polgári Jog; Altalános rész II, Személyek joga, Dialóg Campus.
Bp. – Pécs 1999.
Knorr
Alajos: A gyámsági és gondnoksági ügyek kézikönyve. Kiadó: Pfeifer Ferdinánd.
Bp. 1878.
Németh
Péter: A gyámság és gondnokság. Az 1877. évi XX. tc. magyarázata. Athéneaum
Rt. Bp. 1878.
Sándor
Judit: Gyógyítás és ítélkezés. Budapest: Medicina Kiadó; Bp. 1997.
A
betegek emberi és állampolgári jogainak érvényesülése a pszichiátriai fekvőbetegintézetekben
és pszichiátriai otthonokban. Jelentés az OBH 2255/1996. számú vizsgálatáról,
1996. március-április.
Gondnokság
és emberi jogok Magyarországon; a Központ a mentális sérültek jogaiért Magyarországon
Alapítvány éves jelentése. Bp. 2007.
szeretném megkérdezni mit jelent?:kevert mániadepresszíva?