Rendkívül frusztráló és idegesítő lehet egy hozzátartozó gyűjtögetési szenvedélyével szembesülni. Azonban a támogatás segítség lehet a gyűjtögető számára abban, hogy megváltoztassa az elképzeléseit, viselkedését, visszanyerje a lakóterét, és újjáépítse a kapcsolatait.

Hogyan hat a gyűjtögetési kényszer a családra és a barátokra?

A gyűjtögetési kényszerben szenvedőknek túlzott kötődése van a tárgyaikhoz, még a látszólag értéktelen és használhatatlan darabokhoz is. Akkor érzik jól magukat, ha vásárolhatnak és felhalmozhatnak ilyen dolgokat, viszont nagyon lehangoltak, ha bármikor is megpróbálnak megszabadulni tőlük. Ez az állapot kaotikus, egészségtelen és veszélyekkel teli környezetet eredményez, és komoly terhet ró kapcsolataikra, különösen családjukra és barátaikra, akik azért küzdenek, hogy segítsenek nekik.

Ha neked olyan hozzátartozód van, aki gyűjtögetési kényszerben szenved, hamar azt érezheted, hogy érzelmileg túlterhelt vagy. Lehet, hogy frusztrált vagy a sorozatos kudarcokat követően, miután megpróbáltad rávenni a gyűjtögetőt, hogy változtassa meg a viselkedését. Elszomorodsz azon, ahogy él, vagy felidegesíted magad minden olyan konfliktus miatt, amely a kapcsolatotokat érinti. Lehet, hogy aggódsz a túlzásba vitt vásárlás pénzügyi következményein, a nem higiénikus életfeltételek okozta egészségügyi problémák, vagy a lakásában található káosz által keletkező tűz vagy baleseti sérülés kockázata miatt.

Amennyiben meg kell osztanod az életteredet a gyűjtögetővel, a helyzetet még rosszabbnak érzékeled. Ahogy növekszik a rendetlenség, lehet, hogy méregbe gurulsz a belakható terület csökkenése miatt, elvesztheted a reményt arra, hogy a gyűjtögető hajlandó lesz bármit is eltakarítani a holmijaiból. Sértve érezheted magad, mert magának követeli az otthon egyes részeit, mint kizárólagos tulajdonát. Még azt is érezheted, hogy a gyűjtögető többet törődik a tárgyaival, mint veled.

Jóllehet senkinek nem kellene zsúfolt vagy egészségtelen feltételek között élnie, fontos tudomásul vennünk, hogy a gyűjtögető nem választotta, hogy azzá legyen. A kényszeres gyűjtögetés összetett, a mentális egészségi állapothoz kapcsolódó probléma. Ha segíteni akarunk, többet kell tennünk, mint a káosz felszámolását. Valójában ha a gyűjtögető beleegyezése nélkül segítünk, holmijainak eltüntetése több kárral jár, mint haszonnal. A gyűjtögető valószínűleg mérges lesz és neheztelni fog, ami rombolja a vele való kapcsolatodat, és a felhalmozás folyamata egyszerűen újraindul.

Hogyan ismerjük fel hozzátartozónk gyűjtögetési kényszerét?

Sokan küzdünk a szemétfelhalmozás jelenségével vagy a rendetlenséggel otthonunkban, különösen ahogy öregszünk. Az is gyakori, hogy az emberek nehezen válnak meg azoktól a régi holmiktól, amelyek érzelmi jelentést hordoznak. Azonban a kényszeres gyűjtögetés túlmutat a rendetlenségen és a szervezetlenségen.

Ha valaki gyűjtögetési kényszertől szenved, akkor

• túlbecsüli birtoktárgyainak jelentőségét, és szükségét érzi annak, hogy felhalmozzon dolgokat, majd érzelmi válságba kerül, amikor megpróbál megszabadulni tőlük
• a felhalmozott rendetlenség lehetetlenné teszi az ajtók és a lépcsők használatát az otthonában, megnehezíti a helyiségek megközelítését, a háztartási javításokat, és növeli a sebesülés, baleset és tűzeset kockázatát
•  a por, a föld, a penész, ráadásul a bogarak, rágcsálók beözönlése a lakásba komoly egészségügyi következményekkel járhat
• amennyiben állatok begyűjtéséről van szó, a következmények kiterjedhetnek arra, hogy a háziállatoknak nincs meg a szükséges élettere, élelme vagy állatorvosi ellátása. Ez pedig szükséges ahhoz, hogy egészségesek maradjanak.

A gyűjtögetési kényszerben szenvedő emberek szégyenlik magukat életkörülményeik miatt, vagy azért, mert barátaik és családtagjaik nem éreznek bátorságot arra, hogy meglátogassák őket otthonukban. Mindez megterheli a gyűjtögető társadalmi életét, ezért elszigeteltnek és magányosnak érzi magát. Így még fontosabb lehet a támogatásod.

Rendetlenség, gyűjtés és kényszeres gyűjtögetés: mi a különbség?

A korai szakaszokban vagy a kevésbé súlyos esetekben a családtagok vagy barátok számára nem könnyű megkülönböztetni a kényszeres gyűjtögetést attól, ha valaki rendetlen, szétesett vagy csak túl sok holmija van. Kérdés, hogy a szemétfelhalmozó mikor lépi át a határt?

Azoknak az embereknek, akik rendetlenek, vagy hajlamosak összevisszaságot teremteni, általában nem okoz gondot, hogy másokat meghívjanak otthonukba. A rendetlenség ellenére helyiségeik megközelíthetőek, és eredeti céljaiknak megfelelően használhatóak. Azonban a gyűjtögető lehet, hogy a fürdőszobát, hálószobát vagy a konyhát arra használja, hogy újságpapírkötegeket, dobozokat, műanyagszatyrokat vagy egyéb értéktelen holmikat halmozzon fel, ezáltal megnehezíti a WC használatot, az alvást vagy a főzést.

Azok az emberek, akik gyűjtenek valamit, készek arra, hogy büszkén közszemlére tegyék tárgyaikat. Gyűjteményük sokkal inkább örömforrás számukra, mint bűntudat, szégyen vagy aggodalom, amely érzések a gyűjtögetéshez kapcsolódnak. A gyűjtő tárgyainak általában van valamilyen pénzügyi vagy személyes értéke. Bár otthonaik zsúfoltak lehetnek, mégsem rendetlenek, mint a gyűjtögetőé, ahol a tárgyakat gyakran nehéz megtalálni.

A gyűjtögetők tevékenységének intenzitása viszont megkülönbözteti őket a gyűjtőktől és a rendetlen emberektől. Kényszeres tevékenységükké válik az a szükségletük, hogy megszerezzenek és megtartsanak értéktelen holmikat is, és valódi nehézséget okoz nekik megszabadulni tőlük.

Miért gyűjtöget a hozzátartozó?

Az emberek számos ok miatt gyűjtögetnek, de a gyűjtögetés általában a tárgyakra vonatkozó, irracionális hiedelmekre vezethető vissza, ami gyötrelmessé teszi, hogy megszabaduljanak tőlük. Lehetséges, hogy a hozzátartozód úgy érzi, hogy még egy hétköznapi, értéktelen dolognak is mély érzelmi értéke van, ami segít neki emlékezni egy fontos eseményre vagy személyre, amit vagy akit különben lehet, hogy elfelejtene. Az is lehet, hogy hasznosnak vagy egyedinek vél olyan dolgokat, amelyeket mások szemétnek tartanak.

Egyes gyűjtögetők attól félnek hogy kifogynak bizonyos dolgokból, és kényszeres szükséget éreznek arra, hogy ingyen kapható dolgokat felhalmozzanak, vagy lehetetlennek találják, hogy elszalasszanak egy jó vásárt vagy üzleti ajánlatot. Mások egyszerűen csak pazarlásnak tekintik a dolgoktól való megszabadulást.

A kényszeres gyűjtögetést leggyakrabban olyan idős felnőtteknél diagnosztizálták, ahol a család történetében már előfordult gyűjtögetés. Egyeseknél stresszel járó vagy traumatizáló életesemények, például válás, baleset, közeli hozzátartozó halála után jelentkeznek a tünetek. Más szakemberek úgy vélik, hogy a gyűjtögetés kísérőjelensége olyan, a mentális egészségi állapottal összefüggő problémáknak, mint például az OCD /obszesszív-kompulzív zavar vagy kényszerbetegség/, egyéb szorongásos betegségek, depresszió, PTSD /poszttraumás stressz zavar/ vagy ADHD/ figyelemhiányos hiperaktivitási zavar/.

Hogyan beszélgessünk a kényszeres gyűjtögetővel?

Annak ellenére, hogy egyes kényszeres gyűjtögetőknek néha rendetlen és egészségtelen életfeltételei vannak, lehet, hogy a viselkedésüket nem tartják problémásnak. Éppen ezért többszörös erőfeszítést kell tennünk, hogy párbeszédet kezdjünk velük szokásaik megváltoztatásáról.
Akár első alkalommal hozod szóba a témát, akár megpróbáltad már korábban, de nem sikerült bevonni a hozzátartozót a beszélgetésbe a gyűjtögetéséről, a probléma megközelítésének módja nagy különbséget eredményezhet. Ha rögtön rá akarod szorítani arra, hogy lényeges változásokat csináljon, vagy ha megpróbálod ezt magadra vállalni, vagy eltakarítani a holmijait a háta mögött, ez csak elidegeníti őt, lerombolja a bizalmát, és elmélyíti a családi konfliktust.
Ehelyett inkább fontos azt jelezni, hogy együttérzel a gyűjtögető erőfeszítésével, támogatni és segíteni akarod, amikor azon dolgozik, hogy megváltoztassa a viselkedését.

Mit tegyünk és mit ne tegyünk, amikor egy kényszeres gyűjtögetővel beszélgetünk?

Mit ne tegyünk?

Ne légy ítélkező! A gyűjtögetési kényszertől szenvedők gyakran elszigeteltek, és bűnösnek érzik magukat, szégyenkeznek a helyzet miatt. Akár a szavaidat, akár a testbeszédedet illetően próbáld meg, hogy nem ítélkezel negatív módon az illetőről.

Ne vitatkozz vele! Ha megpróbálod ellenőrizni őt, vagy valamit ráerőltetni, ez csak haragot és neheztelést fog kiváltani benne. Ráadásul még eltökéltebb lesz abban, hogy megtartsa a holmijait. A kötődés, amely őt a tárgyaihoz fűzi, reális, és bármennyit is vitázunk vele, nem fog változni.

Próbáld meg minimalizálni a kihívásokat! A kényszeres gyűjtögetésnek nincs egyszerű megoldása, és ha kezelni akarjuk, tudni kell, hogy többről van szó, mint egyszerűen a rendetlenség felszámolásáról. Mint ahogy a gyűjtögetés fokozatosan vált problémává, úgy a gyógyulás is valószínűleg fokozatos folyamat lesz kis lépésekben. Tudatosítsd magadban, hogy valószínűleg lesznek visszaesések, és készülj fel a hozzátartozó ellenállására, amikor kifejted az aggodalmaidat vagy a véleményedet.

Ne bátortalanítsd el! Könnyű frusztrálttá válni, amikor az ember a hozzátartozóval beszélget, és csak a negatívumokra figyel. Ám ez csak még védekezőbbé teszi őt. Ehelyett próbáld meg bátorítani: először azzal, hogy elismered a pozitív jelenségeket az otthonában – például, hogy a lépcsőkről eltűntek a tárgyak, így az ember nem fog megbotlani bennük; vagy hogy még mindig van hely a konyhapulton az ételkészítésre. Ezt követően megtalálhatod a módját annak, hogyan építs erre: ha a kályháról is eltűnnének a tárgyak, kisebb lenne a tűzveszély, vagy ha a lépcsőn az útvonal egy kicsit szélesebb lenne, biztonságosabb lenne a közlekedés.

Ne mondd meg az illetőnek, hogy mitől szabaduljon meg, és ne érintsd meg a holmijait az ő beleegyezése nélkül!
Az összegyűjtött tárgyak számodra értéktelennek tűnhetnek, de fontos, hogy a gyűjtögető azt érezze, hogy kontrollálja a dolgokat. Maradj tiszteletteljes, hagyd, hogy a hozzátartozód maga döntse el mitől szabadul meg, és kérj engedélyt, mielőtt bármit megérintenél.

Vizsgáld meg a saját viselkedésed!

Amikor egy gyűjtögetővel foglalkozol, könnyen elveszítheted a türelmedet a viselkedése miatt, feszültséget érezhetsz, mert nem tudod befolyásolni az életfeltételeit, sőt kiégettséget is tapasztalhatsz, amikor azért küzdesz, hogy segíts neki.

Jóllehet nem tudod kontrollálni a viselkedését, a saját válaszreakcióidat viszont ellenőrizheted. Kezdd azzal, hogy nagy levegőt veszel, és megvizsgálod, hogy a saját vagy a barátok vagy a családtagok viselkedése hogyan járul hozzá a gyűjtögetés problémájához.

Ne segítsd a hozzátartozót a gyűjtögetésben! Lehet, hogy rövid távon segítségnek tűnhet, de ne ajánld fel a gyűjtögetőnek, hogy elraktározod a tárgyait, vagy további raktározási lehetőséget bérelsz neki. Hosszútávon ezzel csak rontod a helyzetet. Ugyanígy ne menj vele vásárolni vagy guberálni, ne ajándékozz neki olyan holmikat, amelyek csak növelik a gyűjtögetés gondját. Ne segíts neki, ha olyan adósságai vannak, amiket a túlzásba vitt vásárlás okozott.

Ne takaríts a gyűjtögető után! Jóllehet mindig segíteni akarsz a hozzátartozódnak a takarításban és a szervezésben, ne végy magadra minden terhet! Minél többet takarítasz a gyűjtögető helyett, annál kevésbé lesz motivált abban, hogy maga szembesüljön a problémával, és maga kezelje az igazi gondokat – a hiedelmeit és a viselkedését, amelyek a kényszerét táplálják.

Kezeld reálisan az elvárásaidat! Ha azt reméled, hogy a hozzátartozód teljesen tiszta és rendezett lesz, akkor csalódni fogsz. A változások általában fokozatosan történnek. Valószínűleg lesznek visszaesések az úton, és az illető visszatér a régi viselkedési mintákhoz. Az irreális elvárások családi feszültséget és konfliktust okoznak. Tehát ahelyett, hogy egy teljesen tiszta, káoszmentes otthont céloznál meg, törekedj arra, hogy csökkentsd a veszélyforrásokat a hozzátartozód otthonában. Például nem tudnál megelégedni azzal, hogy ő egy kaotikus, de biztonságos környezetben él?

Kezeld a feszültséget! Ha az ember a kényszeres gyűjtögetés egyik rabjával foglalkozik, akkor ez gyakran sok feszültséget, szorongást, idegességet okoz. Ez átragadhat a gyűjtögetőre, aki minél feszültebb és szorongóbb, annál hajlamosabb lesz arra, hogy visszatérjen negatív viselkedéséhez. Próbáld meg csökkenteni a saját feszültségedet, visszanyerni a belső nyugalmadat: tornával, meditációval és egyéb relaxációs technikákkal.

Koncentrálj a személyre, ne a tárgyaira!

A gyűjtögető lehet közeli barát, élettárs vagy családtag, de ne felejtsd el, hogy ez a zavar csak egyik oldala a személyiségének, nem az egyetlen tényező, amely jellemzi őt. Próbálj meg túllépni a tárgyak vagy állatok gyűjtésén, és találj más módokat a kapcsolódásra. Ha más érdeklődési területeken vagy szabadidős tevékenységeken keresztül kötődsz hozzá, az segíthet táplálni a bizalom és az együttműködés légkörét.

Ne csak a gyűjtögetéssel foglalkozz! Szánj időt arra, hogy egyéb témákról és érdeklődési területekről beszélgessetek! Menjetek sétálni, látogassatok meg egy múzeumot, hallgassatok meg egy koncertet vagy kezdjetek el együtt egy új szabadidős tevékenységet! A kényszeres gyűjtők gyakran elszigeteltek társadalmilag. Tehát ha ítélkezés nélkül támogatod, segítséged nagyon fontos lehet abban, hogy megváltoztassa a viselkedését.

Hangsúlyozd a hozzátartozód erősségeit! Mindannyiunknak vannak erősségeink és gyengeségeink. Ahelyett, hogy csak a problémáira koncentrálnál, ismerd el és értékeld az erősségeit, és azokat a tevékenységeket, amiket jól csinál.

Kezelj bármilyen alapproblémát! Lehetséges, hogy a mentális egészségi állapota, mint például depresszió, szorongás, vagy OCD, hozzájárulnak a hozzátartozód gyűjtögetési kényszeréhez. Ha arra bátorítod, hogy kezeltesse az alapproblémát, ez csökkentheti a tüneteket.

Próbáld meg motiválni hozzátartozód!

A segítőnek az egyik legnehezebb szempontja az, hogy hogyan motiválja őt, abban, hogy elkezdjen a felhalmozáson változtatni, és tartson is ki mellette. Érzelmileg nagyon megterhelő lehet megszabadulni a meglévő holmiktól, és ellenállni a vásárlási késztetésnek. Motiválásához türelemre, megértésre és sok biztatásra van szükség.

Helyezd a középpontba a kármentést!
Amikor célokat tűzöl ki a hozzátartozóddal életterének átszervezéséről, hangsúlyozd azt, hogy inkább a balesetek és sebesülések kockázatát szeretnéd csökkenteni, mint a káoszt. Ahhoz, hogy a gyűjtő folyamatosan motivált maradjon, fejtsd ki világosan, hogy az a cél, hogy csak annyi tárgyat kell eltávolítani, amennyi a biztonságához szükséges. Ahogy előrehaladsz a folyamatban, a hozzátartozód egyre magabiztosabban tud majd dönteni arról, hogy melyik tárgytól szabaduljon meg.

Tűzz ki elérhető célokat!
Amikor felszámolod a káoszt, célozz meg először egy kis halmot vagy egyetlen egy fiókot. Kezdd olyan dolgokkal, amelyeket a hozzátartozód a legkönnyebben el tud dobni – például lehet, hogy régi számláktól könnyebben megszabadul, mint levelektől vagy fotóktól. Számára már egy-két dologtól való elszakadás is érzelmileg megterhelő lehet Tehát a reális célkitűzés lehetővé teszi számára, hogy bizonyos tolerancia alakuljon ki a káosz felszámolásával kapcsolatban, és fokozatosan lendületbe jöjjön.

Ne dönts helyette! Amikor segítesz a hozzátartozódnak a rendrakásban, bátorítsd címkézésre: „megtartandó” vagy „elvetendő” csoportok mellett lehetőleg ne legyen „ később eldöntendő” halom. Jóllehet azt akarod, hogy elkerülje a döntése halasztását, az utolsó szót mégis neki kellene kimondania.

Próbáld beazonosítani hozzátartozód vásárlási szokásait!
Mi készteti az illetőt arra, hogy egyre több dolgot szerezzen? Talán képtelen lemondani egy jó vásárlási lehetőségről, vagy akkor vásárol, amikor unatkozik, egyedül érzi magát vagy feszült. Amint beazonosítod, mi készteti a felhalmozásra, képes leszel működő módszereket találni a késztetések kezelésére.

Ünnepeld meg a legkisebb eredményt is! Néhány dolog eltakarítása is ok lehet arra, hogy megdicsérd a hozzátartozódat és magadat. Ne becsüld alá a kis lépések fontosságát, és azt, hogy az erőfeszítéseid hogyan idéznek elő változást.

Biztasd arra hozzátartozódat, hogy keressen kezelést és támogatást!

Jóllehet a gyógyszeres kezelés segíthet olyan alapproblémáknál, mint a szorongás vagy a depresszió, a kényszeres gyűjtögetés esetében a kognitív viselkedésterápia az elsődleges kezelési módszer. Akár csoportban akár egyéni kezelésben ez a terápia meg tudja célozni azokat a negatív gondolatokat, amelyek hozzájárultak a kényszeres gyűjtögetés kialakulásához, és segíti a gyűjtögetőt új viselkedési minták kialakításában.

A megfelelő terapeutával végzett munka segíthet a hozzátartozódnak abban, hogy:

• megkérdőjelezze a beteges gondolatokat és hiedelmeket, amelyek kiváltották a gyűjtögetést
• ellenálljon annak a késztetésnek, hogy még több tárgyat szerezzen
• fejlessze a döntéshozó és szervezési képességét
• támogassa a motivációját a rendetlenség felszámolásához
• megelőzze a visszatérést a megküzdés sikertelen mintáihoz

Segítsd a hozzátartozódat abban, hogy megtalálja a megfelelő terápiás lehetőségeket, azokra időpontot szervezzen, betartsa őket, és rendszeresen elmenjen rájuk.

További támogatási lehetőségek

A hozzátartozónak

Ahhoz, hogy kevésbé elszigeteltnek és magányosnak érezze magát a hozzátartozód, a terápia mellett segíthet, ha rendszeresen beszélget olyanokkal, akik hasonló kihívásokkal, problémákkal néznek szembe. Keress neki online vagy személyes kapcsolaton alapuló támogatói csoportokat hasonló kényszeres gyűjtögetőkkel.

Saját magadnak

Miközben segítesz a hozzátartozódnak, fontos, hogy ne engedd eluralkodni az életeden a gyűjtögetési problémáját. Gondoskodj jó hangulatodról, és arról, hogy a feszültségszinted alacsony legyen. Ne hanyagold el a saját egészségedet és kapcsolataidat. Ha csatlakozol egy, a gyűjtögetők családtagjaiból álló támogató csoporthoz, ott szintén segítségre lelhetsz, helyi támogatásra bukkanhatsz, és új megküzdési ötleteket tanulhatsz meg.

A szerzők: Lawrence Robinson és Melinda Smith, M.A.
Angolról magyarra fordította: Kovács-Molnár Judit