Alapítványunk, a Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány a gyermekek elleni szexuális erőszak megelőzését célzó, több mint egy éve indult programja szülőknek, tanároknak és minden olyan felelős felnőttnek szól, akit érdekel a téma, a gyermekek testi-lelki egészségének és méltóságának megőrzése. A háromórás képzés többek között abban igazít el, hogy mit tehet az a nem szakember, azaz szülő, rokon, barát, szomszéd stb. akkor, amikor a környezetében visszaélésre gyanakszik, esetleg észlel, de főként a megelőzésben.

A sajtóban a legutóbbi időben megjelent hasonló esetek (pl. a Sipos ügy, a pannonhalmi vagy csepeli tanárok által elkövetett bűncselekmények), beleértve a nők elleni erőszakot is (pl. Terike, a „vak komondor” áldozata) leginkább az elkövetőkre és a tettekre, különösen azok elborzasztó részleteire koncentráltak. Mit tett ez a szemét a gyerekeinkkel? Hogyan történhetett ez meg? Hol voltak az állami szervek, amikor mindezek megtörténtek? Közös jellemzője a cikkeknek, hogy azokban az áldozatok további sorsa, testi és lelki felépülésük, a trauma következményeiből való kilábalás, a felépülés háttérbe szorul. Sőt ennek ellenkezőjét sejthetjük, az áldozatok elszigetelődnek.

Az, hogy az áldozatokkal mi történt (nem csupán testi, hanem lelki értelemben is), hogy mi lesz velük, betegek-e, hogy vannak, milyen segítséget kaphatnak és kitől nem volt téma a cikkekben. Az újságírók figyelmét mindez mintha elkerülte volna.

Az áldozatok gyógyulása, kárpótlása, sorsa nincs a fókuszban, pedig a „pszichológia” hatékony gyógyító eszközöket ismer az elszenvedett traumák feldolgozására.

A fent említett, gyermekek szexuális zaklatásának megelőzését célzó képzéseink résztvevői között előfordultak többen is, olyanok, akik – bár hangsúlyozottan nem a már elszenvedett trauma gyógyítása, hanem a megelőzés a képzés célja – felvállalták áldozat voltukat; akik ellen gyermekként visszaélést követtek el, és egyik motivációjuk a tréninghez éppen az volt, hogy a saját gyermekeikkel mindez ne történhessen meg.

Találkoztunk a képzéseken olyan volt áldozatokkal akik saját maguk, több éves pszichoterápiás munka során feldolgozták traumatikus élményeiket és túljutottak rajtuk. Többször felmerült, mit tehet képzés vezetője, ha azt érzékeli, ha a képzésben résztvevő érintett sok év eltelte után is segítségre szorul? Milyen állami intézményt ajánlhat, ahol ambulánsan lehet kezelni a sok éven keresztül magában hordott és megbetegítő trauma következményeit?

Induljunk ki abból, mihez van joga a traumát elszenvedett áldozatnak, mint betegnek? A lelki egészséghez való jog szerepel az Alaptörvényben. A betegjogok közé tartozik egyrészt a tájékoztatáshoz való jog – azaz információt kell kapnia arról, milyen módon lehet megszabadulni a traumát okozó tünetektől, milyen módszerekkel és eszközökkel gyógyulhat, akár gyógyszer és/vagy pszichoterápia segítségével stb. –, másrészt az egészségügyi ellátáshoz való jog szerint, ha pszichoterápiás ellátással a beteg jobban lesz, hozzá kell jutnia ahhoz.

Fontos változás, hogy a mentális megbetegedéseket rendszerező, nemzetközileg használt DSM-5-be (a pszichiátriai betegségek nemzetközi diagnosztikai rendszere) a traumatizáció betegségkategóriaként is bekerült (a széles kör nagyon nagy újdonság,!) , ill. a pszichoterápiák hatékonyságáról számtalan új kutatást publikáltak. Eszerint a trauma következményeinek gyógyítására a pszichoterápia klinikailag bizonyítottan hatékony eszközökkel rendelkezik.

 

Alapítványunk körkérdést intézett a legfontosabb szakmai szempontokat képviselő szereplőkhöz (Pszichoterápiás Tanács, Országos Egészségpénztár, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Szakmai Kollégium, EMMI, Klinikai Szakpszichológia és Pszichoterapeuta Klinikai Szakpszichológus Tagozat, Pszichológusok Érdekvédelmi Szervezete, Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ) abból a célból, hogy lássuk:

• Elérhetők-e gyógyító pszichológia módszerek ambulánsan és ingyen (OEP térítéssel) a rászorulóknak? (A válasz: alig.)
• A terápia finanszírozása követi-e a klinikai kutatásokat, a lelki megbetegedések gyógyítására vonatkozó változásokat? Foglalkozik-e ezzel, s küzd-e azért valaki, hogy általában a páciensek – jelen esetben a szexuális visszaélés áldozatai – hozzájussanak a hatékony gyógyító eljáráshoz? (Úgy tűnik, hogy nem.)
• Hány pszichoterapeuta van Magyarországon? (A válaszok eltérése alapján nincs pontos nyilvántartás erről.)
• A válaszadó szerint a magyar lakosság tudja-e, hogy mire jó a pszichoterápia? (A válaszadók szerint igen.)
• Kapnak-e kezelést, és ha igen, hol, a szexuális abúzus áldozatai ambulánsan? (Összefoglaló válasz, hogy ha nagyon-nagyon utánajárnak, kaphatnak.)
• Milyen pszichológiai kezelések vannak? (Kb. 16 féle pszichológiai kezelést tart nyilván az OEP.)
• A pszichoterápiás kezelést miért kb. 1600 Ft-tal támogatja az OEP? Miért pont ennyivel, miért nem 500, miért nem 10000 Ft? Feltételezésünk szerint, ha nagyobb lenne a támogatás, a kórházak, rendelőintézmények előtérbe helyeznék ezt a kezelést, mert több bevételük lenne belőle; illetve a terapeuták szerződést kötnének az OEP-pel és nyugat-európai mintára százezrek járhatnának magánterapeutákhoz.
• Miért nem lehet levonni ezt az OEP támogatást a magánterápiák költségéből? Így egy részét – azt a keveset is – fizethetné az OEP, annyival kevesebb anyagi teher lenne a páciensen. (A válasz – amit a válaszadók kevese tudott –, hogy a magán és állami finanszírozás keverése (keresztfinanszírozás) törvényileg tilos.)
• Ki az, aki ezt kézben tartja, mikor adott be utoljára evidenciákat a támogatás emeléséért? (Senki nem adott be kérvényt az utóbbi években, pedig mind szervezetek, mind magánszakemberek adhatnának be.)

 

Milyen eredményre jutottunk?

A „pszicho-szakma” intézményes formában nem küzd azért, hogy minél több emberhez eljusson a terápia, piacépítés intézményes formában nem történik. Ám ez nem feltétlenül szándékos, sokkal inkább azzal magyarázható, hogy a pszichológusok nem ismerik a lobbizás módszereit, nem ismerik a jogszabályokat és nagyon sok ellentét van a szakmában.

Ha a pszicho-szakmát, mint céhet nézzük – nincs ilyen, de tegyük fel, hogy van – akkor sem a minőségi kommunikációra, sem a piaci képviseletre nem figyelnek eléggé, úgy tűnik, mindezt nem tartja fontosnak. A pszicho-piacon a kereslet és a kínálat nem fedi egymást, a piac  kirekesztő, talán manipulált – azaz csak a gazdagok járhatnak pszichoterápiába, mert a terápia ambulánsan szinte kizárólag magánúton érhető el.

A jogi környezet és a gyakorlat köszönő viszonyban sincs egymással, de ez az egészségügyben általános. A betegjogok és a mentális egészséghez való jog nem érvényesül széleskörűen a gyakorlatban. A válaszadók a legtöbb kérdésre egyedi választ adtak. Nagyon kevés az egyforma válasz, ami vélhetően azt jelenti, hogy a megkérdezettek nem ismerik elég alaposan a jogszabályokat. A PTK (pl. sérelmi díj bevezetése, a betegjogok előtérbe kerülése) és a DSM utóbbi időben történt változása most lehetőséget ad arra (és a Minisztérium szerint erre pénz is van), hogy a pszichológiai szolgáltatások az őket megillető helyükre kerüljenek, és végre százezrek, állami támogatással juthassanak hozzá ezekhez. Ehhez a különböző módszerekben dolgozó szakembereknek és szakmai képviselőknek össze kell fogniuk. Rendezett piaci viszonyok között talán az auralátók és egyéb sarlatánok működése is háttérbe szorulna.

Természetesen nem csak arról szó, hogy a trauma áldozatai hogyan juthatnak pszichoterápiához. Arról is szó van, hogy a „pszichológus” szakma, mint céh, hogyan juttatja el szolgáltatását a célközönséghez, akik egyaránt állnak önismeret-szolgáltatást vásárlókból és a legelesettebb traumatizáltakból.

 

INTERJÚK ÉS VÁLASZOK LEVÉLBEN

(Megjegyzés a Szakmai Kollégiumokhoz: 2016 január 1-jével hatályba lépett az a miniszteri rendelet, amely átalakított néhány tagozatot és a tagozatvezetők személye is megváltozhatott.)

Szakmai Kollégium Pszichiátriai és Pszichoterápiás Tagozat, Dr. Németh Attila

Pszichoterápiás Tanács, Dr. Harmatta János

Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesülete, Dr. Császár-Nagy Noémi

Szakmai Kollégium Klinikai Szakpszichológia és Klinikai Szakpszichológus Pszichoterapeuta Tagozat, Dr. Perczel Forintos Dóra

Klinikai szakpszichológia és pszichoterapeuta klinikai szakpszichológia állandó minőségügyi szakterületi vezetője, Urbán Éva

Emberi Erőforrások Minisztériuma, Egészségügyért Felelős Államtitkárság, Népegészségügyi Főosztály

Emberi Erőforrások Minisztériuma, Egészségbiztosítási és Finanszírozási Főosztály

OEP Általános Finanszírozási Főosztály (OENO kódokkal)

Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ