Milyen problémákkal küzdenek a homoszexuális férfiak?
Az utóbbi években a homoszexualitás „tabu” jellege megszűnni látszik. Egyre többet hallunk róla, beszélünk róla, számos újságcikk és televízióadás foglalkozik a homoszexualitás kérdésével. Az általános tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a legtöbb ember még mindig túl kevés információval rendelkezik a mássággal kapcsolatban ahhoz, hogy a homoszexuális embereket és problémáikat megértse, elfogadja.
Számos tévhit kering arról, hogy a homoszexualitás „ fertőző”, vagy, hogy a homoszexuális férfiak alkalmatlanok bizonyos munkakörök betöltésére, lásd bőrgyógyász, tanár, mert tanítványaikat, betegeiket szexuálisan molesztálnák, bár ez a heteroszexuális tanárok, nő-, vagy bőrgyógyászok körében ugyanúgy megtörténhet…
A tévhitek gyakran már a homoszexualitás definiálása során megjelennek. Előfordul, hogy a transzvetitiszmussal, transszexualitással keverik össze, vagyis azt hiszik, hogy a homoszexuális férfi időnként női ruhába bújik, hogy a női szerepet átélhesse, vagy, hogy biológiai nemét nem tudja elfogadni és vágyakozik arra, hogy nőként élhessen.
A homoszexuális férfiak ezzel szemben elégedettek nemükkel és szexuális vagy érzelmi vonzalmuk tárgyának kiválasztásától eltekintve, ugyanúgy élnek és viselkednek, mint a legtöbb heteroszexuális férfi. Bár gyakori a homoszexuálisok között a promiszkuitás (a szexuális partnerek gyakori váltogatása), jó néhány akár többévtizedes kölcsönös felelősségvállalást feltételező párkapcsolatról tudni, amelynek tagjai ugyanúgy építik közös jövőjüket mint heteroszexuális társaik. A gyermeket gyakran egy nagy gonddal, szeretettel nevelt háziállat pótolja, vagy valamelyik testvér, rokon gyermeke, akiről szinte apaként gondoskodnak. A promiszkuitásra számos tényező magyarázatot ad, az egyik a kapcsolatpités nehézsége, hiszen jóval nagyobb érzelmi befektetést kíván egy olyan kapcsolat amely a társadalmi elutasítással való közös megküzdést magában foglalja, illetve ahol nem összetartó erő a házasság, vagy közös gyermek.

A saját nemhez való szexuális vonzalom elfogadása csak az első lépcsőfok amit a homoszexuális férfinak meg kell lépnie. Ez a vonzalom gyakran már kora serdülőkorban megjelenik, amikor a fiatal amúgy is küzd az otthon biztonságáról való lemondás, a kortárs csoportba való beilleszkedés nehézségeivel. A másság elfogadása kinek könnyebben, kinek nehezebben megy attól függően, hogy ki-ki mennyire egészséges alapszemélyiséggel, mennyi önbizalommal rendelkezik. Mindenesetre a saját nemhez való vonzalommal együtt rendszerint megjelenik a szorongás, bűntudat érzése is, és számtalan kérdés vetődik fel: „Mitől lettem homoszexuális? Fogok-e tudni párkapcsolatot létesíteni? El fog-e fogadni családom, környezetem? Hogyan fogok család, gyerekek nélkül élni?”
A homoszexualitás eredete a mai napig vitatott. Vannak, akik genetikailag megalapozottnak tartják kialakulását, Freud gyermekkori fixáló élményekhez köti. Ilyen fixáló élmény lehet a kasztrációs szorongás, tehát az a gyermekkori félelem, hogy vannak pénisz nélküli emberek, így az akinek van pénisze is elveszítheti. A csalódás az anyában (mivel pénisz nélküli lény), az azonosulás vágyát hívja elő, magához hasonló fiúkat, férfiakat választ és nekik adja mindazt a szeretetet amit az anyától szeretett volna megkapni, de a kasztrációs szorongás okozta ambivalenciák miatt nem élhetett meg. A kasztrációs szorongás mellett közrejátszhat az anyához való ödipális kötődés, amit egy patológiás családi minta felerősíthet. Mint gyakorló pszichológus gyakran látom homoszexuális pácienseim körében, hogy az anyához való túlzott kötődés miatt a női nem többi tagjához való vonzalom le van tiltva. Ilyen patológiás kötődés kialakulásához számtalan tényező hozzájárulhat. Ilyen lehet az apa vagy egy másik férfi jelenlétének teljes hiánya, vagy akár az hogy a gyermek az anya mellett már kiskorától a férfi szerepébe kerül, mert meg kell védenie, érzelmileg támogatnia egy brutális, hűtlen, vagy nem szerető apával szemben. Néha maga az anya felelős a túlzott kötődés kialakulásában, olyan harminc negyven éves férfiról is tudok, akinek édesanyja a mai napig számon kéri ha fia időben nem érkezik haza, így párkapcsolatait kénytelen külföldi üzleti utjai során bonyolítani. Megkockáztatom, az egész pályaválasztása arra épült, hogy az anyától való független életterét felépíthesse anélkül, hogy ezzel fájdalmat kelljen okoznia mamájának. Az anyához való erős kötődés, lojalitás szintén hozzájárul a homoszexuálisok körében elterjedt promiszkuitáshoz. Az érzelmi kötődés és a szexualitás kettéválik, még mindig könnyebben vállalható a személytelen szexualitás, mint egy tartós érzelmi kötődés, amely lojalitás konfliktust okozhat a homoszexuális férfiban az anyával szemben, mivel úgy érezheti, hogy az anyjával szemben nem lehet apjához hasonlóan hűtlen.

A homoszexualitás kialakulásának feltárása a terápia részét alkothatja, amennyiben ez a kliensnek segít saját szexuális preferenciájának elfogadásában. Más esetekben ezt a témát nem kell, vagy nem lehet érinteni, de ekkor is számtalan nehézség adódik, amellyel nehéz megküzdeni és amelyben a homoszexuális férfi segítséget igényelhet.

Az első ilyen nehézség a homoszexualitás felvállalása, a családdal, környezettel való elfogadtatás. Különösen nehéz helyzetben vannak a családdal szemben azok a férfiak, akik, mint egyedüli gyermekek, „megfosztják” családjukat az unoka születése okozta örömöktől, a családi vérvonal továbbvitelétől, illetve azok akiknek környezete tájékozatlan, vagy előítéletekkel fordul a homoszexuálisok felé. A másság elfogadása, környezettel való elfogadtatása különösen nehéz lehet az olyan homoszexuális férfiak számára is akik olyan hitben nevelkedtek, amely elítéli, bűnnek tartja a homoszexualitást. Az ő segítségükre, már vannak társadalmi törekvések, ilyen például az Öt kenyér egyesület, ahova keresztény homoszexuális férfiak fordulhatnak segítségért. Az, hogy a felvállalást angol nyelvben egy külön kifejezés a „coming out” jelöli, is utal arra, hogy mekkora jelentősége van ennek a homoszexuális férfi életében és hogyha ezt sikeresen végrehajtja és környezete támogatólag és nem elutasítóan fogadja, hatalmas érzelmi tehertől szabadulhat meg. Van aki szerencsés ilyen tekintetben, és sajnos van aki nem. A pszichoterápiás rendelésen megjelenő férfiak közül néhányan teljes elutasításról, a családból való kitagadásról számolnak be, de olyan kliens is van akinek egyszerűen csak fáj a tapintatos hallgatás, amely a családban, vagy környezetében a magánéletét körülveszi.
Egy következő lépcsőfok a jövőkép kialakítása. Nekünk heteroszexuálisoknak a családmodell mint minta adott. Akár elfogadjuk ezt a mintát, akár nem viszonyítási alapot ad, amelyhez képest tervezhetjük életünket, jövőnket. A homoszexuális férfiaknak ezzel szemben önmaguknak kell megtalálni a választ számtalan olyan nehéz kérdésre mint például az, hogy: Mi a valódi célom az életben? Egyedül fogok-e megöregedni, vagy lesz-e társam. Míg a heteroszexuális kapcsolatokban a kapcsolat gyümölcse, a gyermek összetart, összekovácsol két embert, addig a homoszexuális párkapcsolatokban a párnak ezt az összetartó erőt a kapcsolatból, egymás iránti szeretetből, tiszteletből kell kikovácsolnia. Ez bizony nehéz feladat, van akinek sikerül, de sokan egyedül, magányosan öregszenek meg.
Nem véletlen, hogy rengeteg homoszexuális férfi kiemelkedő teljesítményt nyújt választott szakmájában, hivatásában. Fokozottan kell megdolgozniuk önmaguk elfogadásáért, a környezetük által történő elfogadtatásért, és egy gyermekek, család nélküli jövő kialakításáért.